Jessica szemszöge by: fruu
Intettem, hogy ezt ne itt intézzük el. Bólintott és kiléptünk az ajtón. Nehéz szívvel hagytam ott Nicet, de tudtam, hogy odabent biztonságban van. Jason átváltozott és felkapott. Berohant az erdőbe ahol Drake és David vártak ránk. Szóval David átvert. Valami fényes repült felém én pedig elkaptam. A kocsikulcsom.
- Nem volt átverés. Tényleg tetszel nekem. - hallottam a hangját a hátam mögül. - És tudod, akár működhetne is. Csak áldozatot kell hoznod érte.
- David fogd be! - szólt rá Drake. - Én figyelmeztettelek Jessim, hogy vele ne kezdj. Én viszont mindig itt leszek neked. - kacsintott.
- Elég! Mondjátok meg, mi folyik itt!
- Ó, milyen kis türelmetlen. - nevetett Jason. - Hát gyerünk Drake, mondd meg neki. Mondd meg, miről szól az alku.
Körbenéztem, talán segítséget vagy kiutat keresve. Drakekel sosem jó alkut kötni. Mindig van egy kis kapu ahol nagyon meg tud szívatni. Azt hiszem,abból most nem kérek.
- Nem érdekel az alkutok. Nicnek szüksége van rám. Visszamegyek.
- Azt nem hiszem. - ragadta meg a derekamat David. Lehunytam a szemem és vártam. - Ne félj. Én vigyázok rád. - súgta a fülembe, úgy, hogy csak én halljam. Mélyen búgó hangja valahogy megnyugtatott.
- David engedd el. Ő az enyém. - mondta fenyegetően Drake. David nyaka köré fontam a karom, mire ő is szorított az ölelésén. A vállába fúrtam az arcom mire Drake dühödten odalépett és elrántott.
- Majd meglátjuk haver. - nevetett. - Szóval, most, hogy végre befejeztük a szerelmi drámát, térjünk rá az alkura.
- Ki mondta, hogy én alkut kötök veletek? Mi okom lenne rá? - kerestem kétségbeesetten a kibúvót.
- Ez valóban jó kérdés. Miért is alkudoznál velem? - mosolygott. - Ja igen! Azért, mert különben Nicole meghal. És David és Jason is. És mindenki más aki számít neked.
- Mondd, mit akarsz.- sóhajtottam.
- Elég ha a rád eső részt tudod. Békén hagylak titeket örökre. Bár téged nem szívesen hagynálak itt. De csak akkor áll ilyen formában az alku, ha visszakaphatom a barátnőmet, akit megöltél. Ez áldozattal jár, de ha nem teljesíted...
- Tudom, megölöd akiket szeretek, most mondtad.
- És te egész életedben velem maradsz.
- Mit kérsz cserébe azért, hogy békén hagyj?
- Valamelyikőtöknek meg kell halnia. Csak egyikőtöknek. De azt én döntöm el, hogy kinek.
Az ereimben megfagyott a vér. Segélykérőn Davidre néztem, ő pedig megszorította a kezem. Fogalmam sem volt, innen mi a következő lépés. Vagy mindenki engem kivéve vagy Nicole és köztem dől el. Ha ezt most megtagadom, az egész életem romba dől. Ha beleegyezek akkor vagy meghalok, vagy Nicet vesztem el. Nem tudtam melyik a rosszabb. Végül sóhajtva bólintottam.
- Áll az alku. Kinek kell meghalnia a te kicsinyes vágyad miatt?
- Nicolenak. - terült szét arcán a jól ismert gúnyos vigyor. - Te békében élheted az életed. Már csak egy feladatod van. Hozd ide őt.
- Kizárt. Ebbe nem megyek bele. Valamit máshogy. Megölök neked bárkit. Csak Nicet hagyd. Azt hittem engem ölsz meg.
- Rád még lehet, hogy szükségem lesz. És nem jó akárki.
Könnyek szöktek a szemembe, de bólintottam. Az alku, az alku. Aztán végigfutott az agyamon, mi lenne, ha szólnék Nicnek, hogy szökjünk meg. Nem kéne ezt végig csinálnia. A terv már kész volt a fejemben. Visszamentem a kórházba és mondtam neki, hogy siessen. El kellett mennünk, gyorsan. Beszálltunk a kocsiba és tövig nyomtam a gázt. Csomagolni, búcsúzkodni nem volt időnk. Halk szuszogást hallottam az anyósülés felől. Elaludt. Annál jobb, elég, ha később megmagyarázom. Már rátértem volna az autópályára, amikor egy farkas állt meg az autó előtt. A fékre tapostam, mire a farkas átváltozott.
- Meg ne próbáld. - súgta a fülembe Drake. Mély levegőt vettem.
- Miért pont ő?
- Te egyeztél bele. - vonta meg a vállát, majd elfutott. Újra elindultam, de ezúttal nem próbáltam elfutni. Sajnos vállalnom kellett a döntésem következményét. Lekanyarodtam az erdőbe vezető földútra, mire Nic felriadt. Kiszálltunk a kocsiból és többé már nem tudtam visszatartani a könnyeimet.
- Van egy tisztás a közelben, ott kell találkoznunk velük. - mondtam reszketve.
- Nem mondod el miért kell odamennünk? - kérdezte, miközben szeméből hatalmas könnycseppek gördültek ki.Nem tudtam megszólalni, szóval csak megráztam a fejem. Csendben lépkedtünk, és mikor megláttam Drake, Jason és David körvonalát megállt a szívem. Itt a vége. Mélyen a szemébe néztem és megfogtam a kezét. Bízott bennem, én pedig most vezettem a halála elé.
- Sajnálom. - súgtam. Drake arcára gúnyos elégedettség ült ki. Ő nyert. Davidre néztem, talán segítséget, vagy támogatást vártam. Nem tudom. Csak szükségem volt rá. Mert Nicole nélkül, csak ő marad nekem. Beleborzongtam a gondolatba, hogy ezután többé már nem lesz Nicole. Soha többé. Utoljára a szemébe néztem. Fogalmam sincs mit olvasott ki a tekintetemből, de valamit megérezhetett.
- Mi folyik itt? - kérdezte, mire elkaptam a tekintetem. Nem láthatja mennyire megtörtem. Még erősnek kell lennem. Még egy kicsit.
- Mi fog történni?! - sikította. Nem bírtam ki. Elviselhetetlen volt a tudat, hogy elvesztem őt. Nem tudtam visszatartani a zokogást. Térdre estem, David pedig mellém guggolt és átölelt. Nem mertem Nicre nézni.
- Szívem...meg fogsz halni. - mondta Drake. Kiélvezte az utolsó perceket.Lassan felemelte a pisztolyt tartó kezét és meghúzta a ravaszt. Sikítottam és ellöktem magamtól Davidet és Jasonnel egyszerre értünk oda Nichez. Drake sosem hibázik. Pontosan a szívébe talált, innen nincs visszaút, ezt nem győzhette le. Hallottam Drake gonosz, elégedett kacaját, de nem érdekelt. Ezért bűnhődni fog. Jason a karjaiba kapta és úgy szorította, mit aki sosem akarja elengedni.
- Nicole, tudom, hogy nem tudsz megbocsátani, de tudd, hogy én mindent megpróbáltam. - mondtam, miközben könnyeim megállíthatatlanul hullottak és Nic arcát is áztatták.
- Én...nem haragszom, szeretlek. - mondta utolsó levegőjével.
- Szeretlek! - súgtuk egyszerre Jasonnel. Lehunyta a szemét és elment. Mellkasa ütemes mozgása megszűnt, a szíve nem vert többé. Nicole meghalt.
- Minden a ti hibátok! Hogy kényszeríthettetek erre? Szinte a testvérem volt! - kiabáltam magamból kikelve.
- Felajánlottuk, hogy csak egyikőtöket öljük meg, és te beleegyeztél. - röhögött Drake.
- De azt csak utána mondtad, hogy Nicole lesz az. - csuklott el a hangom.
- És tudod mi a legjobb? - pukkadozott. - Az, hogy az én barátnőmet ezzel nem hozza vissza. Sajnálom Jessy elvesztetted a játékot.
Gyűlölet árasztott el, az izmaim megfeszültek. Ezt nem éli túl. Már annyira nevetett, hogy a földön fetrengett, a pisztoly kicsúszott a kezéből. Egy másodperc alatt eldöntöttem mit teszek. Davidre néztem, aki biztatóan tekintett vissza. Megragadtam a fegyvert és felkiáltottam.
- Nem Drake. Te vesztettél. - húztam féloldalas mosolyra a számat, majd meghúztam a ravaszt.Az arca megfagyott a rémülettől, de már nem tudott kitérni a golyó elől, ami a szíve mellé fúródott. Elterült a földön én pedig ráültem a hasára. - Na milyen érzés? - A füléhez hajoltam, nem érdekelt, hogy a vére átitatja a felsőmet. - Vesztes.
2010. december 31., péntek
2010. december 15., szerda
14. fejezet
Nicole szemszöge by:etti
Sajnos megint a kórházban kötöttem ki, viszont már csak arra emlékszem mikor felébredtem a kórházi ágyon. Egy nővér lépett be a szobába, matatott valamit az éjjeliszekrényemen, de túl fáradt voltam bármihez is, ezért nem kérdeztem meg mit keres. Megtalálta amit keresett és távozott. Talán Jessicának vitt ki valamit. Egyre jobban éreztem magam. Felültem az ágyban és Jessica hangját kerestem, de csak a nővérek halk beszélgetését hallottam. Megint nincs itt velem, mikor szükségem lenne rá, mit csinálhat már megint? Futás zaja csapta meg a fülem. Az ajtó hirtelen kinyilt és a falnak csapódott, majd Jessica szaladt be a szobába.
- Nic! - hangja fáradt volt, szemei kipirosodtak a könnytől.
- Mi történt? - megijesztett a kinézete, már megint azok a rühes korcsok voltak, biztos vagyok benne.
- El kell mennünk, tudom, hogy még nem vagy a legjobb formádban, de sietnünk kell. - mégis csak az életünkről van szó, gyors átöltöztem felkaptam a mobilom és Jessica után mentem.
Beszáltunk a kocsiba és Jess rálépett a pedálra, hát nem nagyon sajnálta. Csak tudnám hova sietünk.
- Jessica, mi történt?
- Majd elmesélem, csak kérlek bizz bennem. - mondta könnyeivel küszködve.
A házunk előtt álltunk meg és Jessica beszaladt valamiért és az erdő felé mentünk. Elképzelni sem tudtam mi történhtetett, de Jessicától ez nem meglepő, mindig titkolózik és az utolsó pillanatban elmondja mi is történt, de ilyenkor már segíteni nem nagyon tudok. Bementünk az erdőbe egy ösvényen és mikor már a legmélyén voltunk leállította a motort. És most?
- Van egy tisztás a közelben, ott kell találkoznunk velük. - mondta, de már nem harcolt könnyeivel és szabadjára engedte őket.
Kipirult arcán gördültek le a könnycseppek. Annyira rossz volt látni, hogy nekem könnybe lábadt a szemem.
- Nem mondod el miért kell odamennünk? - kérdeztem szipogva.
Válaszul csak nemet intett a fejével. Kiszálltunk a kocsiból és a tisztás felé indultunk. Néhányszor megbotlottam a fa gyökereiben. Jessica mintha járt volna már erre. Nem szóltunk egymáshoz, olyan érzésem volt, mintha a végzetem felé sétálnék. Alkonyat volt, a nap gyönyörűen világította, narancssárgás fénye mesébe illővé tette az erdőt. A fény erősödött és megláttam a tisztást. 3 fiatal srác körvonalát pillantottam meg, kettőé túl ismerős volt. Megtorpantam. Drake és Jason volt az a kettő. Nem akarom én ezt. Jessica hátranézett, látta arcomra kiülő rémületet és megfogta a kezem. Azt kérte bízzak benne, ezek után nem tudom jól tenném-e. Tekintetét az enyémbe fúrta és azt súgta sajnálja ami történt. Óvatosan húzni kezdett és erőm elhagyott, így engedtem neki. Drake gúnyosan vigyorogni kezdett. Jason arca megfejthetetlen volt. A harmadik srác le sem vette tekintetét Jessicáról.
- Mi folyik itt? - bukott ki belőlem, mindenki tudta mi fog történni, csak én nem.
Jess nem akart a szemembe nézni.
- Mi fog történni?! - sikítottam, de hangom megcsuklott.
Jess hangos zokogásban tört ki és térdre rogyott.
- Szívem...meg fogsz halni. - mondta Drake lassan, tagoltan, majd felemelte a kezét amiben egy pisztolyt szorongatott.
Egy hatalmas durranást hallottam és a szívem mintha ketté tört volna. Kezemet a mellkasomra emeltem és valami meleg folyt rá. Mikor elemeltem a tenyerem vértől áztatott volt. Már annyiszor volt véres a kezem, de most, hogy az enyém volt rajta rosszul lettem. A fájdalom szétáramlott a testemben, minden porcikámban éreztem. Jessica sikítását, Drake gonosz kacaját hallottam. Összeestem. Erős karok fontak körbe és Jason szomorú tekintete rámszegeződött. A levegővétel fájt. Tudtam, hogy közel a vég. A golyót telibe a szívembe kaptam, ezzel nem harcolhatok. Jessica odatérdelt mellém, miközben haldokló testem Jason karjaiban pihent.
- Nicole, tudom, hogy nem tudsz megbocsátani, de tudd, hogy én mindent megpróbáltam. - mondta, miközben könnyei rám potyogtak.
Már a síráshoz nem volt erőm.
- Én...nem haragszom, szeretlek. - mondtam Jessicának...és Jasonnek.
- Szeretlek! - mondták egyszerre.
Nem hittem, hogy így lesz vége. Kicsordult egy könnycsepp, talán az utolsó. Lehunytam szemeim és mielőtt kizártam a hangokat körülöttem hallottam:
- Minden a ti hibátok! Hogy kényszeríthettetek erre? Szinte a testvérem volt! - kiabálta Jess.
- Felajánlottuk, hogy csak egyikőtöket öljük meg, és te beleegyeztél. - mondta Drake örömmel teli hangon.
- De azt csak utána mondtad, hogy Nicole lesz az. - sírta.
A fájdalom elmúlt, és sötétség terült elém.
Sajnos megint a kórházban kötöttem ki, viszont már csak arra emlékszem mikor felébredtem a kórházi ágyon. Egy nővér lépett be a szobába, matatott valamit az éjjeliszekrényemen, de túl fáradt voltam bármihez is, ezért nem kérdeztem meg mit keres. Megtalálta amit keresett és távozott. Talán Jessicának vitt ki valamit. Egyre jobban éreztem magam. Felültem az ágyban és Jessica hangját kerestem, de csak a nővérek halk beszélgetését hallottam. Megint nincs itt velem, mikor szükségem lenne rá, mit csinálhat már megint? Futás zaja csapta meg a fülem. Az ajtó hirtelen kinyilt és a falnak csapódott, majd Jessica szaladt be a szobába.
- Nic! - hangja fáradt volt, szemei kipirosodtak a könnytől.
- Mi történt? - megijesztett a kinézete, már megint azok a rühes korcsok voltak, biztos vagyok benne.
- El kell mennünk, tudom, hogy még nem vagy a legjobb formádban, de sietnünk kell. - mégis csak az életünkről van szó, gyors átöltöztem felkaptam a mobilom és Jessica után mentem.
Beszáltunk a kocsiba és Jess rálépett a pedálra, hát nem nagyon sajnálta. Csak tudnám hova sietünk.
- Jessica, mi történt?
- Majd elmesélem, csak kérlek bizz bennem. - mondta könnyeivel küszködve.
A házunk előtt álltunk meg és Jessica beszaladt valamiért és az erdő felé mentünk. Elképzelni sem tudtam mi történhtetett, de Jessicától ez nem meglepő, mindig titkolózik és az utolsó pillanatban elmondja mi is történt, de ilyenkor már segíteni nem nagyon tudok. Bementünk az erdőbe egy ösvényen és mikor már a legmélyén voltunk leállította a motort. És most?
- Van egy tisztás a közelben, ott kell találkoznunk velük. - mondta, de már nem harcolt könnyeivel és szabadjára engedte őket.
Kipirult arcán gördültek le a könnycseppek. Annyira rossz volt látni, hogy nekem könnybe lábadt a szemem.
- Nem mondod el miért kell odamennünk? - kérdeztem szipogva.
Válaszul csak nemet intett a fejével. Kiszálltunk a kocsiból és a tisztás felé indultunk. Néhányszor megbotlottam a fa gyökereiben. Jessica mintha járt volna már erre. Nem szóltunk egymáshoz, olyan érzésem volt, mintha a végzetem felé sétálnék. Alkonyat volt, a nap gyönyörűen világította, narancssárgás fénye mesébe illővé tette az erdőt. A fény erősödött és megláttam a tisztást. 3 fiatal srác körvonalát pillantottam meg, kettőé túl ismerős volt. Megtorpantam. Drake és Jason volt az a kettő. Nem akarom én ezt. Jessica hátranézett, látta arcomra kiülő rémületet és megfogta a kezem. Azt kérte bízzak benne, ezek után nem tudom jól tenném-e. Tekintetét az enyémbe fúrta és azt súgta sajnálja ami történt. Óvatosan húzni kezdett és erőm elhagyott, így engedtem neki. Drake gúnyosan vigyorogni kezdett. Jason arca megfejthetetlen volt. A harmadik srác le sem vette tekintetét Jessicáról.
- Mi folyik itt? - bukott ki belőlem, mindenki tudta mi fog történni, csak én nem.
Jess nem akart a szemembe nézni.
- Mi fog történni?! - sikítottam, de hangom megcsuklott.
Jess hangos zokogásban tört ki és térdre rogyott.
- Szívem...meg fogsz halni. - mondta Drake lassan, tagoltan, majd felemelte a kezét amiben egy pisztolyt szorongatott.
Egy hatalmas durranást hallottam és a szívem mintha ketté tört volna. Kezemet a mellkasomra emeltem és valami meleg folyt rá. Mikor elemeltem a tenyerem vértől áztatott volt. Már annyiszor volt véres a kezem, de most, hogy az enyém volt rajta rosszul lettem. A fájdalom szétáramlott a testemben, minden porcikámban éreztem. Jessica sikítását, Drake gonosz kacaját hallottam. Összeestem. Erős karok fontak körbe és Jason szomorú tekintete rámszegeződött. A levegővétel fájt. Tudtam, hogy közel a vég. A golyót telibe a szívembe kaptam, ezzel nem harcolhatok. Jessica odatérdelt mellém, miközben haldokló testem Jason karjaiban pihent.
- Nicole, tudom, hogy nem tudsz megbocsátani, de tudd, hogy én mindent megpróbáltam. - mondta, miközben könnyei rám potyogtak.
Már a síráshoz nem volt erőm.
- Én...nem haragszom, szeretlek. - mondtam Jessicának...és Jasonnek.
- Szeretlek! - mondták egyszerre.
Nem hittem, hogy így lesz vége. Kicsordult egy könnycsepp, talán az utolsó. Lehunytam szemeim és mielőtt kizártam a hangokat körülöttem hallottam:
- Minden a ti hibátok! Hogy kényszeríthettetek erre? Szinte a testvérem volt! - kiabálta Jess.
- Felajánlottuk, hogy csak egyikőtöket öljük meg, és te beleegyeztél. - mondta Drake örömmel teli hangon.
- De azt csak utána mondtad, hogy Nicole lesz az. - sírta.
A fájdalom elmúlt, és sötétség terült elém.
13. fejezet
Jessica szemszöge by: fruu
Letöröltem a könnyeimet és a kocsikulcsért nyúltam. Megígértem, szóval meg kell tennem. Beraktam Jasont a csomagtartóba, miközben próbáltam visszatartani a feltörni készülő könnyeimet. Bevágódtam a kormány mögé és tövig nyomtam a gázpedált, bár fogalmam sem volt, hova akartam vinni őt. Végül a folyó mellett döntöttem, hiszen ott sosem találják meg. Tudom, hogy valami előkelőbbet érdemelne, de nem kockáztathattuk meg a lebukást.Leparkoltam az erdő szélénél és Jasont magam után húzva indultam el. A levelek susogásán kívül semmi zaj nem volt. Mentem a megszokott útvonalon és 10 perc séta után végre meghallottam a víz csobogását.
- Viszlát Jason. - sóhajtottam, majd a vízre löktem. Hatalmas csörömpölést hallottam a hátam mögül. Előrántottam a késem és megpördültem. - Ki van itt?
- David. David Robertson. - mondta a fiú egy ásót szorongatva. - Mit keres egy ilyen csinos lány itt ilyen késő éjjel?
Lenéztem a földre ahol egy ember feküdt mozdulatlanul. A szám gúnyos mosolyra húzódott majd belenéztem a srác mélykék szemébe. Szőke haja kócos volt, mackónadrág és izompóló volt rajta.
- Ugyan azt mint te. - néztem a hullára.
- Ó. Szóval szakmabeli vagy. - nevetett, és beletúrt a hajába.
- Olyasmi. - mondtam majd elraktam a késem. - Jessica Moore vagyok.
- Örülök, hogy megismertelek Jessica. - villantott meg egy csibészes vigyort.
- Szintén.
- És mondd csak, van pasid? - kérdezte kacéran. Az elevenembe talált. A gyomrom görcsbe rándult és a hányinger kerülgetett.
- Nincs. - súgtam bánatosan. - Nemrég halt meg.
- Sajnálom, nem tudtam.
- Semmi baj. - mondtam majd letöröltem a könnyeimet.- Nem becsültem meg eléggé mikor élt.
- Gyere ide. - tárta szét a karját. Átöleltem a nyakát ő pedig a derekamra fonta karjait.
- Köszi. - bontakoztam ki öleléséből.
- Mikor történt? - ült le a fűre.
- Ma este. - ültem le mellé.
- Ma? Azta! Akkor nem csoda, hogy ki vagy akadva. Ki tette?
- Ismered Drake Travis-t?
- Ki nem? - kérdezte mérgesen. - Gyűlölöm azt a tagot.
- Igen, én is. Már egy ideje amolyan se veled se nélküled kapcsolatban voltam vele. Aztán becsajozott az én agyam meg eldurrant és megöltem a csajt. Ő pedig visszavágott. Az én kezemben volt a kés amivel megölte Tomot. Gyakorlatilag én öltem meg.
- Sajnálom.
- Ráadásul most még a barátnőm pasija is megölte magát. És mindez egy este. Lássuk be, az életem nincs rendben.
- Segíthetek rendbe hozni, ha szeretnéd. - csúszott közelebb.
- Megköszönném. - mosolyodtam el, majd hagytam, hogy megcsókoljon.A derekamnál fogva még közelebb húzott magához, amit egyáltalán nem bántam.
- Mennem kell. - húzódtam el.
- Hazaviszlek. - ajánlotta fel.
- Autóval jöttem. - nevettem.
- De a kulcsod nálam van. - emelte fel a kulcscsomót. - És én gyalog vagyok.
Elnevettem magam és megöleltem. Tetszett vagánysága és közvetlensége.
- Mielőtt elfelejtem. -sóhajtott, majd a vízre eresztette a halott lányt. - Mehetünk.
Visszaballagtunk az autóhoz ahol beült a sofőrülésre én pedig mellé ültem.
- Hova vihetlek? - kérdezte. Diktáltam neki az útvonalat, majd mikor leparkolt megcsókoltam és megadtam neki a számom. Boldogan pattantam ki a kocsiból, és beszaladtam a lakásba. Motorzúgás hallatszott kívülről és a lámpák fénye elhalványult.
- A fenébe! - kiáltottam. - Ez elvitte a kocsit!
- Megint Drake? - kérdezte Nic rekedten.
- Nem. - huppantam le mellé. - Davidnek hívják. De mindegy. Hogy vagy?
- Egész jól. Csak két percenként rohanok hányni, és Jason már sosem lesz velem, de amúgy tényleg tök jól vagyok. - zokogta.
- Ó, istenem. Nic, holnap bemegyünk a kórházba, kiszedik a hasadból azt a kis szörnyecskét, Jason pedig figyelni fog rád, odafentről.
Nic szóra nyitotta a száját, de halk kopogás belé fojtotta a szót. Felálltam és az ajtóhoz léptem. Gondolkodás nélkül kinyitottam, az ajtóban pedig 2 farkas állt. Az egyiket már jól ismertem, Drake volt az. Viszont a másik, fekete, dús bundájú farkast még sosem láttam.
- Heló. - mondtam kimérten. - Mit akarsz itt? És ki a "barátod"?
Válasz helyett, csak átlényegültek emberré. Belém fagyott a szó, csak földbe gyökerezett lábbal álltam.
- Helóka. - mondta a srác.A kezében hatalmas kést tartott, a vége felém meredezett. Nicole vérfagyasztó sikolya ébresztett fel tétlenségemből.
- Jason! - kiáltotta rémütlen.
- Igen én. De többé már nem vagyok a játékszered. Drake felnyitotta a szemem és segíteni fogok neki. Ezzel kezdem. - mondta, majd a késsel felém célzott. Gyorsan reagáltam és bevágtam az ajtót.
- Nic, menj be a hálóba. Ezt megoldom egyedül.
- De..Jason...
- Ő már nem ugyan az. Csak menj, mielőtt valami bajod lesz.
- Oké. - bólintott zavartan, majd berohant a hálóba.
- Jason! - kiáltottam. - Hogy történt?
- Nyiss ajtót! - kérte Drake. Engedelmesen kinyitottam, de olyan szögből, hogy ne érhessen a kés.- Ne aggódj. Elküldtem.
- Hogy lett belőle korcs?
- Követtem a kocsidat. Mikor láttam, hogy Jasont a vízre lököd, nem hagyhattam annyiban. Megharaptam és míg te smároltál, ő átváltozott. Mellesleg Daviddel ne kezdj. Szemétláda.
- Hadd döntsem el én. - feleltem morcosan. - Öld meg Jasont, kérlek. Tudod,, hogy nem maradhat így.
- Héé, mint mondtam ez egy játék számomra. Legyetek ügyesek. - nevetett, majd kiviharzott a szobából. Nagyszerű, már csak ez hiányzott. Nicole óvatosan kilépett a nappaliba, és idegesen körbenézett. Mikor látta, hogy ketten vagyunk, egyből nekem esett.
- Mi az, hogy smároltál? Hogy lehetsz ilyen önző? Tom az életét adta érted, te meg egy napig sem gyászolod?
- Tudom, hogy szemét ribanc vagyok. De nem tehetek róla. Magával ragadott a pillanat. De most koncentráljunk arra, hogy kiiktassuk Jasont. Mindent meg fog tenni, hogy megöljön minket, bár leginkább téged. Meg kell állítanunk.
Nic szemébe könnyek gyűltek, de bólintott. A következő pillanatban rohant a WC felé és kiadott magából még egy adagot.
- Gyere! - ragadtam meg a kezét. - Bemegyünk a kórházba.
- Mii? Most?
- Igen most!
Hívtam egy taxit, mivel az autómat David elvitte, Nicét pedig nem szerettem vezetni.Begördültünk a kórházhoz, majd kifizettem a taxist és bementünk az épületbe.A recepciónál elmagyaráztam a hölgynek, hogy mi a helyzet. Hívott nekünk egy orvost, aki megmutatta Nicnek a szobát és elmagyarázta, hogy mit fog csinálni.Pár perc múlva egy idősödő morcos nővér csörtetett be a szobába. A hálóinget az ágyra dobta és jelezte Nicnek, hogy vegye fel, miközben ő előkészítette az altatóinjekciót. Fél óra múlva idegesen ücsörögtem a váróban,mikor éles csattanást hallottam magam mögül. Megpördültem és Jasonnel néztem farkasszemet.
Letöröltem a könnyeimet és a kocsikulcsért nyúltam. Megígértem, szóval meg kell tennem. Beraktam Jasont a csomagtartóba, miközben próbáltam visszatartani a feltörni készülő könnyeimet. Bevágódtam a kormány mögé és tövig nyomtam a gázpedált, bár fogalmam sem volt, hova akartam vinni őt. Végül a folyó mellett döntöttem, hiszen ott sosem találják meg. Tudom, hogy valami előkelőbbet érdemelne, de nem kockáztathattuk meg a lebukást.Leparkoltam az erdő szélénél és Jasont magam után húzva indultam el. A levelek susogásán kívül semmi zaj nem volt. Mentem a megszokott útvonalon és 10 perc séta után végre meghallottam a víz csobogását.
- Viszlát Jason. - sóhajtottam, majd a vízre löktem. Hatalmas csörömpölést hallottam a hátam mögül. Előrántottam a késem és megpördültem. - Ki van itt?
- David. David Robertson. - mondta a fiú egy ásót szorongatva. - Mit keres egy ilyen csinos lány itt ilyen késő éjjel?
Lenéztem a földre ahol egy ember feküdt mozdulatlanul. A szám gúnyos mosolyra húzódott majd belenéztem a srác mélykék szemébe. Szőke haja kócos volt, mackónadrág és izompóló volt rajta.
- Ugyan azt mint te. - néztem a hullára.
- Ó. Szóval szakmabeli vagy. - nevetett, és beletúrt a hajába.
- Olyasmi. - mondtam majd elraktam a késem. - Jessica Moore vagyok.
- Örülök, hogy megismertelek Jessica. - villantott meg egy csibészes vigyort.
- Szintén.
- És mondd csak, van pasid? - kérdezte kacéran. Az elevenembe talált. A gyomrom görcsbe rándult és a hányinger kerülgetett.
- Nincs. - súgtam bánatosan. - Nemrég halt meg.
- Sajnálom, nem tudtam.
- Semmi baj. - mondtam majd letöröltem a könnyeimet.- Nem becsültem meg eléggé mikor élt.
- Gyere ide. - tárta szét a karját. Átöleltem a nyakát ő pedig a derekamra fonta karjait.
- Köszi. - bontakoztam ki öleléséből.
- Mikor történt? - ült le a fűre.
- Ma este. - ültem le mellé.
- Ma? Azta! Akkor nem csoda, hogy ki vagy akadva. Ki tette?
- Ismered Drake Travis-t?
- Ki nem? - kérdezte mérgesen. - Gyűlölöm azt a tagot.
- Igen, én is. Már egy ideje amolyan se veled se nélküled kapcsolatban voltam vele. Aztán becsajozott az én agyam meg eldurrant és megöltem a csajt. Ő pedig visszavágott. Az én kezemben volt a kés amivel megölte Tomot. Gyakorlatilag én öltem meg.
- Sajnálom.
- Ráadásul most még a barátnőm pasija is megölte magát. És mindez egy este. Lássuk be, az életem nincs rendben.
- Segíthetek rendbe hozni, ha szeretnéd. - csúszott közelebb.
- Megköszönném. - mosolyodtam el, majd hagytam, hogy megcsókoljon.A derekamnál fogva még közelebb húzott magához, amit egyáltalán nem bántam.
- Mennem kell. - húzódtam el.
- Hazaviszlek. - ajánlotta fel.
- Autóval jöttem. - nevettem.
- De a kulcsod nálam van. - emelte fel a kulcscsomót. - És én gyalog vagyok.
Elnevettem magam és megöleltem. Tetszett vagánysága és közvetlensége.
- Mielőtt elfelejtem. -sóhajtott, majd a vízre eresztette a halott lányt. - Mehetünk.
Visszaballagtunk az autóhoz ahol beült a sofőrülésre én pedig mellé ültem.
- Hova vihetlek? - kérdezte. Diktáltam neki az útvonalat, majd mikor leparkolt megcsókoltam és megadtam neki a számom. Boldogan pattantam ki a kocsiból, és beszaladtam a lakásba. Motorzúgás hallatszott kívülről és a lámpák fénye elhalványult.
- A fenébe! - kiáltottam. - Ez elvitte a kocsit!
- Megint Drake? - kérdezte Nic rekedten.
- Nem. - huppantam le mellé. - Davidnek hívják. De mindegy. Hogy vagy?
- Egész jól. Csak két percenként rohanok hányni, és Jason már sosem lesz velem, de amúgy tényleg tök jól vagyok. - zokogta.
- Ó, istenem. Nic, holnap bemegyünk a kórházba, kiszedik a hasadból azt a kis szörnyecskét, Jason pedig figyelni fog rád, odafentről.
Nic szóra nyitotta a száját, de halk kopogás belé fojtotta a szót. Felálltam és az ajtóhoz léptem. Gondolkodás nélkül kinyitottam, az ajtóban pedig 2 farkas állt. Az egyiket már jól ismertem, Drake volt az. Viszont a másik, fekete, dús bundájú farkast még sosem láttam.
- Heló. - mondtam kimérten. - Mit akarsz itt? És ki a "barátod"?
Válasz helyett, csak átlényegültek emberré. Belém fagyott a szó, csak földbe gyökerezett lábbal álltam.
- Helóka. - mondta a srác.A kezében hatalmas kést tartott, a vége felém meredezett. Nicole vérfagyasztó sikolya ébresztett fel tétlenségemből.
- Jason! - kiáltotta rémütlen.
- Igen én. De többé már nem vagyok a játékszered. Drake felnyitotta a szemem és segíteni fogok neki. Ezzel kezdem. - mondta, majd a késsel felém célzott. Gyorsan reagáltam és bevágtam az ajtót.
- Nic, menj be a hálóba. Ezt megoldom egyedül.
- De..Jason...
- Ő már nem ugyan az. Csak menj, mielőtt valami bajod lesz.
- Oké. - bólintott zavartan, majd berohant a hálóba.
- Jason! - kiáltottam. - Hogy történt?
- Nyiss ajtót! - kérte Drake. Engedelmesen kinyitottam, de olyan szögből, hogy ne érhessen a kés.- Ne aggódj. Elküldtem.
- Hogy lett belőle korcs?
- Követtem a kocsidat. Mikor láttam, hogy Jasont a vízre lököd, nem hagyhattam annyiban. Megharaptam és míg te smároltál, ő átváltozott. Mellesleg Daviddel ne kezdj. Szemétláda.
- Hadd döntsem el én. - feleltem morcosan. - Öld meg Jasont, kérlek. Tudod,, hogy nem maradhat így.
- Héé, mint mondtam ez egy játék számomra. Legyetek ügyesek. - nevetett, majd kiviharzott a szobából. Nagyszerű, már csak ez hiányzott. Nicole óvatosan kilépett a nappaliba, és idegesen körbenézett. Mikor látta, hogy ketten vagyunk, egyből nekem esett.
- Mi az, hogy smároltál? Hogy lehetsz ilyen önző? Tom az életét adta érted, te meg egy napig sem gyászolod?
- Tudom, hogy szemét ribanc vagyok. De nem tehetek róla. Magával ragadott a pillanat. De most koncentráljunk arra, hogy kiiktassuk Jasont. Mindent meg fog tenni, hogy megöljön minket, bár leginkább téged. Meg kell állítanunk.
Nic szemébe könnyek gyűltek, de bólintott. A következő pillanatban rohant a WC felé és kiadott magából még egy adagot.
- Gyere! - ragadtam meg a kezét. - Bemegyünk a kórházba.
- Mii? Most?
- Igen most!
Hívtam egy taxit, mivel az autómat David elvitte, Nicét pedig nem szerettem vezetni.Begördültünk a kórházhoz, majd kifizettem a taxist és bementünk az épületbe.A recepciónál elmagyaráztam a hölgynek, hogy mi a helyzet. Hívott nekünk egy orvost, aki megmutatta Nicnek a szobát és elmagyarázta, hogy mit fog csinálni.Pár perc múlva egy idősödő morcos nővér csörtetett be a szobába. A hálóinget az ágyra dobta és jelezte Nicnek, hogy vegye fel, miközben ő előkészítette az altatóinjekciót. Fél óra múlva idegesen ücsörögtem a váróban,mikor éles csattanást hallottam magam mögül. Megpördültem és Jasonnel néztem farkasszemet.
2010. november 18., csütörtök
12. fejezet
Nicole szemszöge by:etti
- Úristen Jess ugye nem te vérzel?! - kérdeztem aggódva, hiszen az egész teste vérben fürdött.
Erre csak bólogatott, hogy nem, viszont szörnyű állapotban volt. El sem tudom képzelni mi történt, nem is akarom. Félek, hogy Tommal kapcsolatos.
- Kérlek Jason, bevinnéd a fürdőszobába Jessicát? - kértem, mivel nem voltam olyan állapotban, hogy embereket emelgessek.
Jason karba vette és bevitte a fürdőbe, majd a kádba fektette. Megnyitottam a zuhanyt és lemostam a vér nagyját a ruhájáról, eközben Jessica teljes sokkban volt.
- Meg...megoldom. - mondta és nagy nehezen lábra állt és elment a szobájába.
- Hogy van? - kérdezte Jason amint kimentem a a nappaliba.
- Rosszul.
- Felhívtam Tomot, de Drake vette fel. - tudtam, hogy az ő keze van benne, de akkor hol van Tom? Nem, az nem lehet.
- Drake megölte. - suttogtam, hirtelen iszonyatos hányinger fogott el.
Gyorsan beszaladtam a mosdóba, még épp időben emeltem a kezem a szám elé. A vécé fölé hajoltam és görcsös hasfájás közepette hánytam. Jason odasietett, összefogta a hajam és a hátamat simogatta idegesen. Na, már csak ez hiányzott.
- Jobban vagy? - kérdezte miután megmostam az arcom, a görcs is elmúlt. Sajnos tudom mi áll e mögött.
- Igen, persze.
- Romlott ételt ettél? - érdeklődött, azt hiszem muszáj lesz elmesélnem.
" Sose volt rosszul a romlott ételtől, mivel már előfordult az ilyesmi. Valamit titkol előlem."
- Igen...volna valami amit meg kéne beszélnünk. - motyogtam.
2 héttel ezelőtt
- Na menjünk aludni. - mondtam nevetve Jessicának amikor vége lett a kedvenc sorozatunknak, ami hajnali fél 1-kor volt.
Jasonnek valami fontos elintéznivalója van ezért csak Tom van itthon rajtunk kívül, aki már rég óta húzzta a lóbőrt.
- Akkor jó éjszakát! - mondta majd kikapcsolta a tévét. Jess már el is tűnt a hálószobájukban.
Még kimentem a konyhába ittam egy pohár vizet és mentem aludni. Már szörnyen álmos voltam, ezért mikor beléptem fel se kapcsoltam a villany csak bedőltem az ágyba és aludtam...volna.
- Rég óta várok rád! - szólalt meg mellettem valaki.
- Basszus! - kiáltottam nem túl hangosan, remélem nem hallatszott el a másik szobáig. Gyors mozdulattal kapcsoltam fel az éjjelilámpámat.
- Ki gondolta volna, hogy egy ismerőssel futok össze az ágyamban, Drake.
- Mi tartott ennyi ideig? - kérdeztem miközben közelebb mászott hozzám és gyengéden simogatni kezdte a kezemet.
- Filmet néztünk, és ha szabad tudnom elárulnád mit keresel itt?- érdeklődtem.
- Igazából, téged. - vigyorgott.
Már épp kimásztam volna az ágyból mikor Drake visszarántott és egy könnyed mozdulattal tépte le a fölsőmet.
- Drake, ne csináld! - de késő volt már a nadrágomat húzta le és nem tudtam megálljt parancsolni.
*
- Szóval így történt! - suttogtam Jasonnek.
- Terhes vagy?! - kiáltotta, ami azt illeti még Jessnek sem mondtam el.
Már nem is kell, ott állt a nappali ajtajában könnyes szemekkel átöltözve. Azaz mindent hallott. Jess ijedten bámult rám, Jason pedig elvesztette a fejét és eltűnt a konyhában.
- Jason, mit csinálsz?! - kiáltottam mikor megláttam kezében egy késsel.
- Nemcsak hogy megcsaltál, de még teherbe is estél. Ennyit érek neked?! - ordibált velem hadonászva a kezében szorongatott késsel.
- Nem, Jason szeretlek! - kiabáltam miközben legördültek arcomon a könnyek. Nem voltak azok fölös könnyek, hiszem Jason nem akarta tovább hallgatni, semmit sem sajnálva magába állította a kést.
- Jason! - sikítottam.
Odatérdeltem Jason mozdulatlan testéhez és megfogtam azt a kezét amelyik a földön pihent, majd a másik keze is a földre hullott. Eddig tartott a 2 éves szerelmünk. Jessica sírva tűnt el a szobájában, ami már csak az övé volt. Annyit sírtam, hogy megint elkapott a hányinger, de nem volt időm a mosdóig eljutnom, ezért a konyhai mosdót használtam. Miután megmosakodtam letakartam Jasont egy takaróval, mivel Jess megígért ha jobban lesz elviszi valahova. Nem sikerült elmondanom Jasonnek, hogy elvetetem a babát. Szörnyű bűntudatom volt, nem hiszem, hogy sokáig kibírom nélküle. Mi lenne velem ha Jess is itt hagyna? Nem, ebbe bele se merek gondolni. Nagy nehezen elbicegtem a szobámba, ami már csak az enyém, és elterültem az ágyon és mély álomba merültem. Jasonről és rólam álmodtam, azt, hogy Jason volt a kisbaba apja. Sokkal kellemesebb volt mint a valóság. 4 óra körül felkeltem és nem bírtam visszaaludni. Átmentem Jessicához, aki mélyen aludt. Halkan bemásztam mellé és sokkal jobban éreztem magam, hogy feküdt valaki mellettem, az akire mindig számíthatok, a legjobb barátnőm. Így könnyebb volt elaludnom. Mikor felkeltem Jess már eltűnt.
- Úristen Jess ugye nem te vérzel?! - kérdeztem aggódva, hiszen az egész teste vérben fürdött.
Erre csak bólogatott, hogy nem, viszont szörnyű állapotban volt. El sem tudom képzelni mi történt, nem is akarom. Félek, hogy Tommal kapcsolatos.
- Kérlek Jason, bevinnéd a fürdőszobába Jessicát? - kértem, mivel nem voltam olyan állapotban, hogy embereket emelgessek.
Jason karba vette és bevitte a fürdőbe, majd a kádba fektette. Megnyitottam a zuhanyt és lemostam a vér nagyját a ruhájáról, eközben Jessica teljes sokkban volt.
- Meg...megoldom. - mondta és nagy nehezen lábra állt és elment a szobájába.
- Hogy van? - kérdezte Jason amint kimentem a a nappaliba.
- Rosszul.
- Felhívtam Tomot, de Drake vette fel. - tudtam, hogy az ő keze van benne, de akkor hol van Tom? Nem, az nem lehet.
- Drake megölte. - suttogtam, hirtelen iszonyatos hányinger fogott el.
Gyorsan beszaladtam a mosdóba, még épp időben emeltem a kezem a szám elé. A vécé fölé hajoltam és görcsös hasfájás közepette hánytam. Jason odasietett, összefogta a hajam és a hátamat simogatta idegesen. Na, már csak ez hiányzott.
- Jobban vagy? - kérdezte miután megmostam az arcom, a görcs is elmúlt. Sajnos tudom mi áll e mögött.
- Igen, persze.
- Romlott ételt ettél? - érdeklődött, azt hiszem muszáj lesz elmesélnem.
" Sose volt rosszul a romlott ételtől, mivel már előfordult az ilyesmi. Valamit titkol előlem."
- Igen...volna valami amit meg kéne beszélnünk. - motyogtam.
2 héttel ezelőtt
- Na menjünk aludni. - mondtam nevetve Jessicának amikor vége lett a kedvenc sorozatunknak, ami hajnali fél 1-kor volt.
Jasonnek valami fontos elintéznivalója van ezért csak Tom van itthon rajtunk kívül, aki már rég óta húzzta a lóbőrt.
- Akkor jó éjszakát! - mondta majd kikapcsolta a tévét. Jess már el is tűnt a hálószobájukban.
Még kimentem a konyhába ittam egy pohár vizet és mentem aludni. Már szörnyen álmos voltam, ezért mikor beléptem fel se kapcsoltam a villany csak bedőltem az ágyba és aludtam...volna.
- Rég óta várok rád! - szólalt meg mellettem valaki.
- Basszus! - kiáltottam nem túl hangosan, remélem nem hallatszott el a másik szobáig. Gyors mozdulattal kapcsoltam fel az éjjelilámpámat.
- Ki gondolta volna, hogy egy ismerőssel futok össze az ágyamban, Drake.
- Mi tartott ennyi ideig? - kérdeztem miközben közelebb mászott hozzám és gyengéden simogatni kezdte a kezemet.
- Filmet néztünk, és ha szabad tudnom elárulnád mit keresel itt?- érdeklődtem.
- Igazából, téged. - vigyorgott.
Már épp kimásztam volna az ágyból mikor Drake visszarántott és egy könnyed mozdulattal tépte le a fölsőmet.
- Drake, ne csináld! - de késő volt már a nadrágomat húzta le és nem tudtam megálljt parancsolni.
*
- Szóval így történt! - suttogtam Jasonnek.
- Terhes vagy?! - kiáltotta, ami azt illeti még Jessnek sem mondtam el.
Már nem is kell, ott állt a nappali ajtajában könnyes szemekkel átöltözve. Azaz mindent hallott. Jess ijedten bámult rám, Jason pedig elvesztette a fejét és eltűnt a konyhában.
- Jason, mit csinálsz?! - kiáltottam mikor megláttam kezében egy késsel.
- Nemcsak hogy megcsaltál, de még teherbe is estél. Ennyit érek neked?! - ordibált velem hadonászva a kezében szorongatott késsel.
- Nem, Jason szeretlek! - kiabáltam miközben legördültek arcomon a könnyek. Nem voltak azok fölös könnyek, hiszem Jason nem akarta tovább hallgatni, semmit sem sajnálva magába állította a kést.
- Jason! - sikítottam.
Odatérdeltem Jason mozdulatlan testéhez és megfogtam azt a kezét amelyik a földön pihent, majd a másik keze is a földre hullott. Eddig tartott a 2 éves szerelmünk. Jessica sírva tűnt el a szobájában, ami már csak az övé volt. Annyit sírtam, hogy megint elkapott a hányinger, de nem volt időm a mosdóig eljutnom, ezért a konyhai mosdót használtam. Miután megmosakodtam letakartam Jasont egy takaróval, mivel Jess megígért ha jobban lesz elviszi valahova. Nem sikerült elmondanom Jasonnek, hogy elvetetem a babát. Szörnyű bűntudatom volt, nem hiszem, hogy sokáig kibírom nélküle. Mi lenne velem ha Jess is itt hagyna? Nem, ebbe bele se merek gondolni. Nagy nehezen elbicegtem a szobámba, ami már csak az enyém, és elterültem az ágyon és mély álomba merültem. Jasonről és rólam álmodtam, azt, hogy Jason volt a kisbaba apja. Sokkal kellemesebb volt mint a valóság. 4 óra körül felkeltem és nem bírtam visszaaludni. Átmentem Jessicához, aki mélyen aludt. Halkan bemásztam mellé és sokkal jobban éreztem magam, hogy feküdt valaki mellettem, az akire mindig számíthatok, a legjobb barátnőm. Így könnyebb volt elaludnom. Mikor felkeltem Jess már eltűnt.
2010. november 11., csütörtök
11. fejezet
Jessica szemszöge by: fruu
Ott feküdtem a nappaliban a ruhámból csöpögött a vér, a hajamat is átitatta. Minden porcikám mocskos volt. Nicole letérdelt mellém és felemelt, de nem érdekelt. Már mindegy volt. Minden mindegy.
5 órával ezelőtt
Kint sétáltam az utcán Tommal, fogtuk egymás kezét, tényleg romantikus volt. Nagyon sajnáltam, hogy nem vagyok belé szerelmes. Akkor minden bizonnyal álomszerű lenne ez a pillanat. Oké, tényleg csúnya dolog, hogy így kihasználom, de kell egy társ, aki segít és fedez. És legfőképp akire rá tudjuk verni a balhét, ha lebukunk. Odahajolt hozzám, a szeme csillogott és megcsókolt. Az arcán szétterült egy bárgyú szerelmes mosoly, amitől a falnak mentem volna. Nem akartam tovább bámulni idegesítő arckifejezését, úgyhogy az út túloldalát vizslattam, ahol megpillantottam Draket egy lány oldalán. Megszédültem és Tomba kapaszkodtam nehogy összeessek. Drake gyengéden megcsókolta a lányt, minden mozdulata óvatos volt, figyelt rá.
- Minden rendben van kicsim? - kérdezte Tom.
- Persze, csak megbotlottam. - hadartam zavartan.
A gyűlölet amit éreztem a lány iránt erősebb volt minden eddiginél. Meg kell szabadulnom tőle. Igaz, hogy nem Drake volt az első szerelmem, de igen is sokat jelent. És tudom, hogy ő is így érez, még mindig,
- Drágám, megtennél egy szívességet?
- Persze kicsim, neked bármit.
- Menj haza és rakj rendet mielőtt Nic megérkezik. Nemsokára én is megyek utánad, csak még van egy kis elintéznivalóm.
- Megyek édesem. Csak kérlek vigyázz magadra. Tudod, hogy nem élném túl, ha bármi is történne veled.
Megcsókoltam, majd megvártam míg lekanyarodik a sarkon és Drake után indultam.Pont a búcsúcsókra értem oda. Ha volt valami amit nem akartam látni, akkor az ez volt. A lány betipegett a lakásába Drake pedig egy sóhajjal megfordult és elrohant. Tétováztam egy kicsit, hogy biztosan helyesen cselekszem-e, de meggyőztem magam, hogy ez a legjobb döntés amit csak hozhatok. Bementem a házba, ahol a lány meglepett pillantásával találtam szemben magam. Fekete haja a derekáig lógott, élénkzöld szeme ragyogott hófehér bőrének gyűrűjében. Kétségtelenül gyönyörű lány volt, szinte már sajnáltam, hogy meg kell halnia.
- Szia! Holly vagyok. És te? - mosolygott rám barátságosan.
- Szia! Én meg Jessica. De ez most nem számít. - nevettem rá gúnyosan. Rászegeztem a pillantásomat és minden gyűlöletemet beleadva beindítottam az erőmet. Sikítva esett össze, a földön fetrengett kínok közt. Egy cseppet sem enyhítettem a fájdalmán. Megérdemelte. Egyszer csak nem mozgott. Nem halt meg, csak elájult a fájdalomtól. Előkaptam a tőrömet és beledöftem a szívébe. Vére sokkal vörösebbnek tűnt mint bárkié, csodálattal figyeltem ahogy szétfolyik a mellkasán. Megvártam az utolsó lélegzetét, majd a testét ott hagytam a nappalija közepén. A kilincseket letakarítottam, nem hagytam nyomot. Elégedetten indultam haza, de beugrott, hogy még tartozom egy magyarázattal Nicnek. Betrappoltam a kórházba és köszönés nélkül belevágtam.
- Tudom honnan szerezted az "erőd".
- Jó reggelt! Na és, hogy?
- A trauma okozta, a...szóval ennyi.- mondtam majd kirohantam a kórteremből. Majd otthon beszélek vele. De azt nem kell tudnia, hogy megöltem Drake barátnőjét. Bevágódtam a kocsiba és épp elindultam volna, mikor rájöttem,. hogy nem is kocsival jöttem. Az anyósülésen Drake ült, szemével ölni tudott volna.
- Hiba volt. Téged szeretlek Jessica! Csak egy randi volt! Igaz, hogy tetszett, de tudod, hogy te vagy akit szeretek.Nem kellett volna ezt tenned vele.
- Drake...Én sajnálom. Elvigyelek valahova? Amúgy, hogy került ide a kocsim?
- Azt elhiszem, hogy sajnálod. Én hoztam ide, de ezt tudhatnád. Légyszi, vigyél haza.
- Oké.
Azt hiszem ennyit megtehetek neki. El kell játszanom, hogy megbántam a gyilkosságot. Csöndben voltunk egész úton és mikor bekanyarodtam a farkasok háza elé, Drake megszólalt.
- Tudod, hogy mindig is imádtam a bosszút. Úgyhogy most visszakapod. Körülbelül ugyanakkora fájdalom lesz. - mondta gúnyosan.
Szóra nyitottam volna a számít mikor hirtelen valaki kinyitotta a kocsi ajtaját és megkötözött. Megpróbáltam megkínozni, de nem sikerült.
- Farkasokra nem hat. - közölte nevetve.
Nagyszerű. Szóval tulajdonképpen teljesen védtelenül össze vagyok zárva egy nagy rakás farkassal akik bosszút akarnak állni. Ennél jobb se kell.Összekötözték a lábaimat is majd leültettek egy sarokba és mind kimentek. Alig 5 perc múlva Tommal jöttek vissza. Ő is meg volt kötözve.
- Ne aggódj kicsim, jól vagyok! - kiabált oda nekem.
- Szeretlek Tom!
- Én is Téged!
Drake a kezébe fogott egy kést és mélyen belekarcolt Tom hasába. Fájdalmasan felkiáltott, de aztán rendeződtek a vonásai és egy biztató mosolyt küldött felém. Meg akart nyugtatni. Életemben először éreztem őszinte bűntudatot. Elfordítottam a fejemet. Úgy akarok rá emlékezni, mint egy mosolygós, mindig vidám fiúra,nem pedig mint egy én hibámból szenvedőre. Egy árnyék vetődött rám. Belemarkolt a hajamba és lábra állított. Iszonyatosan fájt, de nem szólaltam meg. Ha Tom erős tudott maradni, hát én is az leszek. Odavonszolt hozzá, majd levágta a kezemről a kötelet. Megöleltem és megcsókoltam. Túl kell élnie. Ezek után tisztelném, szeretném és tényleg jobb ember lennék. Csak élje túl!
- Na már most, cicababa, ha úgyis olyan gyilkos hangulatod van, akkor hajrá. - nyomta a kezembe a kést.
- Mi? Drake tudod, hogy úgy sem teszem meg. Ismersz.
- Azt hittem ismerlek. De csalódást okoztál. Viseld a hibád következményeit.
- Bármit kérhetsz, csak ezt ne!
- Segítek egy kicsit. - nevetett, majd megragadta a kést tartó kezemet és olyan gyorsasággal állította bele Tomba, hogy nem volt időm eldobni. Mindenfelé fröcskölt a vér.
- Drágám, ne add fel! Szeretlek téged! Nem akartam ezt tenni!
- Tudom. Én is Szeretlek. Köszönöm, hogy voltál nekem. - nyöszörögte. Átöleltem és megcsókoltam. Tudtam, hogy ez az utolsó csókunk, úgyhogy addig húztam ameddig lehetett. Mikor a teste élettelenül hevert a porban elszakadt minden kötél. Zokogni kezdtem. A könnyek csak úgy patakzottak a szememből. Tom nincs többé. Drake odajött hozzám felemelt és kivitt az ajtón.
- Tudnod kell, hogy egy cseppet sem sajnálom. - jelentette ki, miközben letett.
- Rohadj meg. - vágtam pofon, amit ő nyilván nagyon élvezett aztán visszament a házba.Beültem a kocsimba és padlógázzal hajtottam hazáig.Mikor megérkeztem gyorsan leparkoltam és kiugrottam az autóból. Végignéztem magamon, bár a könnyektől alig láttam valamit. Mindenem csupa vér volt. A pólóm, a nadrágom átázott a hajam is nedvesen tapadt a bőrömre. Most érzem csak igazán, hogy mennyire szerettem Tomot. Ő volt az életem, nem Drake, ahogy azt eddig gondoltam. A farkas többé már nem jelentett semmit és a világot pedig a halott szerelmem. Ezt a hibát sosem fogom megbocsájtani magamnak. Beléptem az ajtón és még annyi tartás sem maradt bennem, mint eddig. Összerogytam és zokogva terültem el a padlón.
Ott feküdtem a nappaliban a ruhámból csöpögött a vér, a hajamat is átitatta. Minden porcikám mocskos volt. Nicole letérdelt mellém és felemelt, de nem érdekelt. Már mindegy volt. Minden mindegy.
5 órával ezelőtt
Kint sétáltam az utcán Tommal, fogtuk egymás kezét, tényleg romantikus volt. Nagyon sajnáltam, hogy nem vagyok belé szerelmes. Akkor minden bizonnyal álomszerű lenne ez a pillanat. Oké, tényleg csúnya dolog, hogy így kihasználom, de kell egy társ, aki segít és fedez. És legfőképp akire rá tudjuk verni a balhét, ha lebukunk. Odahajolt hozzám, a szeme csillogott és megcsókolt. Az arcán szétterült egy bárgyú szerelmes mosoly, amitől a falnak mentem volna. Nem akartam tovább bámulni idegesítő arckifejezését, úgyhogy az út túloldalát vizslattam, ahol megpillantottam Draket egy lány oldalán. Megszédültem és Tomba kapaszkodtam nehogy összeessek. Drake gyengéden megcsókolta a lányt, minden mozdulata óvatos volt, figyelt rá.
- Minden rendben van kicsim? - kérdezte Tom.
- Persze, csak megbotlottam. - hadartam zavartan.
A gyűlölet amit éreztem a lány iránt erősebb volt minden eddiginél. Meg kell szabadulnom tőle. Igaz, hogy nem Drake volt az első szerelmem, de igen is sokat jelent. És tudom, hogy ő is így érez, még mindig,
- Drágám, megtennél egy szívességet?
- Persze kicsim, neked bármit.
- Menj haza és rakj rendet mielőtt Nic megérkezik. Nemsokára én is megyek utánad, csak még van egy kis elintéznivalóm.
- Megyek édesem. Csak kérlek vigyázz magadra. Tudod, hogy nem élném túl, ha bármi is történne veled.
Megcsókoltam, majd megvártam míg lekanyarodik a sarkon és Drake után indultam.Pont a búcsúcsókra értem oda. Ha volt valami amit nem akartam látni, akkor az ez volt. A lány betipegett a lakásába Drake pedig egy sóhajjal megfordult és elrohant. Tétováztam egy kicsit, hogy biztosan helyesen cselekszem-e, de meggyőztem magam, hogy ez a legjobb döntés amit csak hozhatok. Bementem a házba, ahol a lány meglepett pillantásával találtam szemben magam. Fekete haja a derekáig lógott, élénkzöld szeme ragyogott hófehér bőrének gyűrűjében. Kétségtelenül gyönyörű lány volt, szinte már sajnáltam, hogy meg kell halnia.
- Szia! Holly vagyok. És te? - mosolygott rám barátságosan.
- Szia! Én meg Jessica. De ez most nem számít. - nevettem rá gúnyosan. Rászegeztem a pillantásomat és minden gyűlöletemet beleadva beindítottam az erőmet. Sikítva esett össze, a földön fetrengett kínok közt. Egy cseppet sem enyhítettem a fájdalmán. Megérdemelte. Egyszer csak nem mozgott. Nem halt meg, csak elájult a fájdalomtól. Előkaptam a tőrömet és beledöftem a szívébe. Vére sokkal vörösebbnek tűnt mint bárkié, csodálattal figyeltem ahogy szétfolyik a mellkasán. Megvártam az utolsó lélegzetét, majd a testét ott hagytam a nappalija közepén. A kilincseket letakarítottam, nem hagytam nyomot. Elégedetten indultam haza, de beugrott, hogy még tartozom egy magyarázattal Nicnek. Betrappoltam a kórházba és köszönés nélkül belevágtam.
- Tudom honnan szerezted az "erőd".
- Jó reggelt! Na és, hogy?
- A trauma okozta, a...szóval ennyi.- mondtam majd kirohantam a kórteremből. Majd otthon beszélek vele. De azt nem kell tudnia, hogy megöltem Drake barátnőjét. Bevágódtam a kocsiba és épp elindultam volna, mikor rájöttem,. hogy nem is kocsival jöttem. Az anyósülésen Drake ült, szemével ölni tudott volna.
- Hiba volt. Téged szeretlek Jessica! Csak egy randi volt! Igaz, hogy tetszett, de tudod, hogy te vagy akit szeretek.Nem kellett volna ezt tenned vele.
- Drake...Én sajnálom. Elvigyelek valahova? Amúgy, hogy került ide a kocsim?
- Azt elhiszem, hogy sajnálod. Én hoztam ide, de ezt tudhatnád. Légyszi, vigyél haza.
- Oké.
Azt hiszem ennyit megtehetek neki. El kell játszanom, hogy megbántam a gyilkosságot. Csöndben voltunk egész úton és mikor bekanyarodtam a farkasok háza elé, Drake megszólalt.
- Tudod, hogy mindig is imádtam a bosszút. Úgyhogy most visszakapod. Körülbelül ugyanakkora fájdalom lesz. - mondta gúnyosan.
Szóra nyitottam volna a számít mikor hirtelen valaki kinyitotta a kocsi ajtaját és megkötözött. Megpróbáltam megkínozni, de nem sikerült.
- Farkasokra nem hat. - közölte nevetve.
Nagyszerű. Szóval tulajdonképpen teljesen védtelenül össze vagyok zárva egy nagy rakás farkassal akik bosszút akarnak állni. Ennél jobb se kell.Összekötözték a lábaimat is majd leültettek egy sarokba és mind kimentek. Alig 5 perc múlva Tommal jöttek vissza. Ő is meg volt kötözve.
- Ne aggódj kicsim, jól vagyok! - kiabált oda nekem.
- Szeretlek Tom!
- Én is Téged!
Drake a kezébe fogott egy kést és mélyen belekarcolt Tom hasába. Fájdalmasan felkiáltott, de aztán rendeződtek a vonásai és egy biztató mosolyt küldött felém. Meg akart nyugtatni. Életemben először éreztem őszinte bűntudatot. Elfordítottam a fejemet. Úgy akarok rá emlékezni, mint egy mosolygós, mindig vidám fiúra,nem pedig mint egy én hibámból szenvedőre. Egy árnyék vetődött rám. Belemarkolt a hajamba és lábra állított. Iszonyatosan fájt, de nem szólaltam meg. Ha Tom erős tudott maradni, hát én is az leszek. Odavonszolt hozzá, majd levágta a kezemről a kötelet. Megöleltem és megcsókoltam. Túl kell élnie. Ezek után tisztelném, szeretném és tényleg jobb ember lennék. Csak élje túl!
- Na már most, cicababa, ha úgyis olyan gyilkos hangulatod van, akkor hajrá. - nyomta a kezembe a kést.
- Mi? Drake tudod, hogy úgy sem teszem meg. Ismersz.
- Azt hittem ismerlek. De csalódást okoztál. Viseld a hibád következményeit.
- Bármit kérhetsz, csak ezt ne!
- Segítek egy kicsit. - nevetett, majd megragadta a kést tartó kezemet és olyan gyorsasággal állította bele Tomba, hogy nem volt időm eldobni. Mindenfelé fröcskölt a vér.
- Drágám, ne add fel! Szeretlek téged! Nem akartam ezt tenni!
- Tudom. Én is Szeretlek. Köszönöm, hogy voltál nekem. - nyöszörögte. Átöleltem és megcsókoltam. Tudtam, hogy ez az utolsó csókunk, úgyhogy addig húztam ameddig lehetett. Mikor a teste élettelenül hevert a porban elszakadt minden kötél. Zokogni kezdtem. A könnyek csak úgy patakzottak a szememből. Tom nincs többé. Drake odajött hozzám felemelt és kivitt az ajtón.
- Tudnod kell, hogy egy cseppet sem sajnálom. - jelentette ki, miközben letett.
- Rohadj meg. - vágtam pofon, amit ő nyilván nagyon élvezett aztán visszament a házba.Beültem a kocsimba és padlógázzal hajtottam hazáig.Mikor megérkeztem gyorsan leparkoltam és kiugrottam az autóból. Végignéztem magamon, bár a könnyektől alig láttam valamit. Mindenem csupa vér volt. A pólóm, a nadrágom átázott a hajam is nedvesen tapadt a bőrömre. Most érzem csak igazán, hogy mennyire szerettem Tomot. Ő volt az életem, nem Drake, ahogy azt eddig gondoltam. A farkas többé már nem jelentett semmit és a világot pedig a halott szerelmem. Ezt a hibát sosem fogom megbocsájtani magamnak. Beléptem az ajtón és még annyi tartás sem maradt bennem, mint eddig. Összerogytam és zokogva terültem el a padlón.
2010. november 3., szerda
10. fejezet
Nicole szemszöge by:etti
- Jason! - sikítottam, ami nem volt túl jó ötlet mert iszonyatos fájdalom hasított a mellkasomba a varratok miatt. Fél másodperc nem telt el, Jason már ott állt mellettem.
- Mi a gond?! Jól vagy?!...Hol van Jessica?
- Jól vagyok...csak fáj. Jessicát...elvitte Drake. - mondtam nagyon halkan, de láttam rajta, hogy vette az adást.
- Semmi gond, Tom elintézi. - mondta, megsimította az arcom és kiment a szobából.
Remélem Jess jól van, még csak az kéne, hogy itt feküdjön mellettem a kórházban. Épp elég aggodalmat okoztam mindenkinek. Mi lehet Drake célja? Mért vagyok már megint ilyen álmos? Ásítottam és elszundítottam. Ajtócsapódásra keltem. Pislogtam néhányat és Jessica állt az ágyam mellett szakadt pólóval és nadrággal.
- Mit csinált veled? - kérdeztem ijedten.
- Hát...szóval... - nem hiszem el, már megint odaadta magát neki?
Nem tudom kire legyek mérges, Drakre vagy Jessicára.
- Jess...hogy tehetsz ilyet Tommal? Elmondod neki?
- Nem, kérlek tartsd a szád! - utasított.
- Rendben. Tudod, hogy bennem bízhatsz, viszont Drakeben nem!
- Tudom, tudom! De megtudtam valami érdekeset. - mondta furcsa grimasszal az arcán.
Kezd kíváncsivá tenni.
- Na mesélj!
- Gondolatolvasó vagy, én pedig fájdalmat tudok okozni érintés nélkül bárkinek. - mondta határozottan.
- Ugyan már, ilyenek csak a mesékben meg a filmekben vannak. Jess ez a való világ! - nem hiszem el, hogy ilyet próbál beadni nekem.
- Bebizonyítom! - mondta miközben az ajtó felé sétált. Ezt nem csinálhatja.
- Ugye nem a fiúkat akarod behívni?! - mire kimondtam már bent voltak.
- Kérlek ne csináld, elhiszem csak ne tedd! - de késő volt, Tom a földön fetrengett a fájdalom miatt.
Tényleg létezik ez az egész? Akkor tudok gondolatokat olvasni is? De hogy?
- Tom jól vagy? - kérdezte Jessica közömbösen.
- I-igen, de hogyan és miért csináltad ezt?
- Valahogyan különös erőkre tettünk szert, Nicole gondolatolvasó viszont arra még nem jöttünk rá, hogyan működik. - miközben elmesélte a fiúknak mi is történt, azon agyaltam kinek a hangját hallom.
"Jessica kihasznál, semmire vesz engem, de szeretem" - ez biztosan Tom, akkor viszont tényleg gondolatolvasó vagyok. Néhány szempontból egész jó. Vajon, ha koncentrálok Jasonra akkor belelátok a fejébe? Behunytam a szemem és minden erőmmel Jasonra fókuszáltam.
"Nicole elaludt..."
- Ébren vagyok! - kiáltottam.
- Tessék?! - nézett hirtelen mindenki rám.
- Semmi... - mondtam. Kinyílt az ajtó és az orvos lépett be.
- Hogy vagy Nicole?
- Köszönöm, egész jól. - mosolyogtam rá.
- Ennek örülök! Holnap már haza is mehetsz! - mondta és távozott.
Még gyakorolnom kell a gondolatolvasást, csak tudnám hogyan szereztük ezeket a képességeket.
"Biztos, hogy a képességemet Drake hozta létre, de Nicole hogyan szerezte?"
- Örülnék, ha kiderítenéd. - mondtam gúnyosan.
- Jól van na. - motyogta majd kiment a szobából.
- Szóval...gondolatolvasás mi? - vigyorgott Jason, eközben Tom is eltűnt.
"Jó lenne már otthon lenni, az ágyban" - gondolta és rámkacsintott.
- Igen, szerintem is. - mondtam és magamhoz húztam egy csókra.
Mire felébredtem Jason mindent összepakolt és útra kész volt. Jessica és Tom sehol.
- Nem gondoltam, hogy ennyire otthon, az ágyban akarsz lenni. - mosolyogtam rá, majd megcsókolt.
"De-de!"
- Tudom, hogy szerezted az "erőd" - mondta köszönés nélkül.
- Jó reggelt! Na és, hogy? - egy cseppet sem érdekel honnan tudja csak mondja már.
- A trauma okozta, a...szóval ennyi. - mondta és elviharzott.
- Mi baja? - kérdezte a Jason.
- Jó kérdés. Na mennyünk haza. - sóhajtottam.
Otthon minden ugyanúgy volt. Senki nem járt azóta itthon, gondoltam Tom már biztos volt itt, de mégsem. Nem szokott csak úgy eltünni, biztos van valami oka. Miközben gondolkodtam Jason bevitt a szobába és...
- Legalább ezért megérte. - mondta miközben öltözött.
- Na igen. - nevettem.
De most már igazán érdekel mit csinál Jess ennyi ideig. A telómért nyúltam és tárcsáztam. Nem csöngött ki, biztos ki van kapcsolva. Basszus igazán elkéne vele beszélgetni.
Ajtócsapódás és zokogás töltötte be a házat. Kisiettem és érdekes látvány tárult elém.
Jessica feküdt a földön sírt és mindene véres volt.
- Jason! - sikítottam, ami nem volt túl jó ötlet mert iszonyatos fájdalom hasított a mellkasomba a varratok miatt. Fél másodperc nem telt el, Jason már ott állt mellettem.
- Mi a gond?! Jól vagy?!...Hol van Jessica?
- Jól vagyok...csak fáj. Jessicát...elvitte Drake. - mondtam nagyon halkan, de láttam rajta, hogy vette az adást.
- Semmi gond, Tom elintézi. - mondta, megsimította az arcom és kiment a szobából.
Remélem Jess jól van, még csak az kéne, hogy itt feküdjön mellettem a kórházban. Épp elég aggodalmat okoztam mindenkinek. Mi lehet Drake célja? Mért vagyok már megint ilyen álmos? Ásítottam és elszundítottam. Ajtócsapódásra keltem. Pislogtam néhányat és Jessica állt az ágyam mellett szakadt pólóval és nadrággal.
- Mit csinált veled? - kérdeztem ijedten.
- Hát...szóval... - nem hiszem el, már megint odaadta magát neki?
Nem tudom kire legyek mérges, Drakre vagy Jessicára.
- Jess...hogy tehetsz ilyet Tommal? Elmondod neki?
- Nem, kérlek tartsd a szád! - utasított.
- Rendben. Tudod, hogy bennem bízhatsz, viszont Drakeben nem!
- Tudom, tudom! De megtudtam valami érdekeset. - mondta furcsa grimasszal az arcán.
Kezd kíváncsivá tenni.
- Na mesélj!
- Gondolatolvasó vagy, én pedig fájdalmat tudok okozni érintés nélkül bárkinek. - mondta határozottan.
- Ugyan már, ilyenek csak a mesékben meg a filmekben vannak. Jess ez a való világ! - nem hiszem el, hogy ilyet próbál beadni nekem.
- Bebizonyítom! - mondta miközben az ajtó felé sétált. Ezt nem csinálhatja.
- Ugye nem a fiúkat akarod behívni?! - mire kimondtam már bent voltak.
- Kérlek ne csináld, elhiszem csak ne tedd! - de késő volt, Tom a földön fetrengett a fájdalom miatt.
Tényleg létezik ez az egész? Akkor tudok gondolatokat olvasni is? De hogy?
- Tom jól vagy? - kérdezte Jessica közömbösen.
- I-igen, de hogyan és miért csináltad ezt?
- Valahogyan különös erőkre tettünk szert, Nicole gondolatolvasó viszont arra még nem jöttünk rá, hogyan működik. - miközben elmesélte a fiúknak mi is történt, azon agyaltam kinek a hangját hallom.
"Jessica kihasznál, semmire vesz engem, de szeretem" - ez biztosan Tom, akkor viszont tényleg gondolatolvasó vagyok. Néhány szempontból egész jó. Vajon, ha koncentrálok Jasonra akkor belelátok a fejébe? Behunytam a szemem és minden erőmmel Jasonra fókuszáltam.
"Nicole elaludt..."
- Ébren vagyok! - kiáltottam.
- Tessék?! - nézett hirtelen mindenki rám.
- Semmi... - mondtam. Kinyílt az ajtó és az orvos lépett be.
- Hogy vagy Nicole?
- Köszönöm, egész jól. - mosolyogtam rá.
- Ennek örülök! Holnap már haza is mehetsz! - mondta és távozott.
Még gyakorolnom kell a gondolatolvasást, csak tudnám hogyan szereztük ezeket a képességeket.
"Biztos, hogy a képességemet Drake hozta létre, de Nicole hogyan szerezte?"
- Örülnék, ha kiderítenéd. - mondtam gúnyosan.
- Jól van na. - motyogta majd kiment a szobából.
- Szóval...gondolatolvasás mi? - vigyorgott Jason, eközben Tom is eltűnt.
"Jó lenne már otthon lenni, az ágyban" - gondolta és rámkacsintott.
- Igen, szerintem is. - mondtam és magamhoz húztam egy csókra.
Mire felébredtem Jason mindent összepakolt és útra kész volt. Jessica és Tom sehol.
- Nem gondoltam, hogy ennyire otthon, az ágyban akarsz lenni. - mosolyogtam rá, majd megcsókolt.
"De-de!"
- Tudom, hogy szerezted az "erőd" - mondta köszönés nélkül.
- Jó reggelt! Na és, hogy? - egy cseppet sem érdekel honnan tudja csak mondja már.
- A trauma okozta, a...szóval ennyi. - mondta és elviharzott.
- Mi baja? - kérdezte a Jason.
- Jó kérdés. Na mennyünk haza. - sóhajtottam.
Otthon minden ugyanúgy volt. Senki nem járt azóta itthon, gondoltam Tom már biztos volt itt, de mégsem. Nem szokott csak úgy eltünni, biztos van valami oka. Miközben gondolkodtam Jason bevitt a szobába és...
- Legalább ezért megérte. - mondta miközben öltözött.
- Na igen. - nevettem.
De most már igazán érdekel mit csinál Jess ennyi ideig. A telómért nyúltam és tárcsáztam. Nem csöngött ki, biztos ki van kapcsolva. Basszus igazán elkéne vele beszélgetni.
Ajtócsapódás és zokogás töltötte be a házat. Kisiettem és érdekes látvány tárult elém.
Jessica feküdt a földön sírt és mindene véres volt.
2010. október 8., péntek
9. fejezet
Jessica szemszöge by fruu
- Hogy lehettem ennyire barom, Jason? - sírtam.
- Nem te tehetsz róla. Hanem én!
- Bazdmeg Jason! Te csak lustálkodtál. Én meg láttam a konyhában, hogy egy farkas az!
- Nem volt időd szólni! Nekem kéne most ott feküdnöm, nem neki! - csordult ki egy csepp könny Jason szeméből.
- Nem. Egyikünknek sem kéne. Ha szólok, akkor most nem itt vagyunk, hanem Drake temetésén.
- Hagyjátok abba. - lépett be az ajtón Tom. - Senkinek sem a hibája. És ezzel nem segítetek rajta. Ami megtörtént, megtörtént, nem lehet változtatni rajta sajnos. Inkább álljatok mellette, mint hogy itt vitáztok, hogy ki tehet róla és ki nem. Gyerekesek vagytok.
- Igazad van. - adtam neki egy röpke csókot. - De bűntudatom van.
- Nekem is. - értett egyet Jason. - De most tényleg nem ez a legfontosabb. Hanem az, hogy Nic meggyógyuljon.
Leült mellé az ágyra, és a haját simogatta, arcára az aggodalom és a szeretet vegyes keveréke ült ki. Tom lehuppant egy székre és az ölébe húzott. Belecsókolt a nyakamba és egy "szeretlek"-et mormolt a fülembe. A percek óráknak tűntek, míg végre Nic felébredt.
- Hali. - nyöszörögte. - Jól vagytok?
- Te jól vagy? - kérdeztük mindhárman egyszerre.
- Persze! Ennél rosszabbat is túléltem már, nem egy konyhakés fog végezni velem. - nevetett erőtlenül.
Tény, hogy már nem egyszer feküdt kórházban életveszélyes állapotban, de akkor sem kéne ilyen lazán kezelnie ezeket. Sosem bukik ki mikor a korcsok miatt majdnem meghal. Múltkor Drake megmentette az életét, mikor elkapta a csuklóm, most pedig ugyan úgy próbált vele végezni.
Nem tudom, hogy mi értelmét láthatta, de lényeg, hogy még él a barátnőm.De várjunk csak. Miért... Mintha kitalálta volna, hogy mire gondolok, megszólalt:
- Tudom. Nekem is eszembe jutott már. Megbeszéljük négyszemközt.
- Ez most azt jelenti, hogy lépjünk le? - kérdezte Tom.
- Valami olyasmi. - mondta Nic.
- Kizárt, hogy most itt hagyjalak drágám.- jelentette ki Jason.
- Kérlek, menj.
- De...
- Csak menj!
Sértődötten vonult ki a kórteremből Tom pedig röhögve szaladt utána.
- Honnan tudtad?
- Mit?
- Amire gondolok.
- Uhh..ezt passzolom. Majd kiderítjük. De most a lényeg, hogy tudom mi jár a fejedben.
- Ki kéne deríteni, hogy... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert valami meleg és szőrös állat hátán ültem és repültem ki az ablakon. Drake! Egy csendes kis parkig rohant, ahol visszaváltozott és elterült a földön.
- Na mi van te korcs? Mire volt ez jó? Meg akarsz ölni? Szólalj már meg! Mit akarsz? - kiabáltam.
- Nyugi és ülj le. - paskolta meg maga mellett a füvet.
Valami arra késztetett, hogy tegyem meg amire kér. Lehuppantam és kérdőn néztem rá.
- Nicole-nak van egy új, különös képessége. Gondolatolvasó. Neked is van különös képességed. És segíteni szeretnék felébreszteni benned.
- Mi?? - lepődtem meg. - Te akarsz segíteni nekem? Te aki meg akartad ölni a legjobb barátnőmet és engem is?
- Nektek ez valami komoly dolog. Nekem barátok közti játék. Puszta szórakozás.
- Vicces-vicces.
Hasra feküdtem és Drake mellé gurultam, amit ő egy hosszú csókkal jutalmazott. Önelégült mosoly terült el az arcán majd ismét az ajkaimra tapadt.
- Imádom mikor ilyen vagy. - villantotta rám szívdöglesztő mosolyát.
- Imádom a mosolyod.
- Imádom, ahogy imádjuk egymást. - mondta, majd magára rántott és megcsókolt. Mikor a nadrágomnál kezdett matatni, úgy éreztem, hogy itt az ideje megállni.
- Hé, Drake! Stop. - kértem.
- Pont most? - nézett rám szomorú kutyaszemekkel.
- Igen.- mondtam, mire szomorúság és csalódottság ült ki az arcára, viszont nem tágított rólam. Túl jól ismert. Megcsókoltam és ő pedig egy határozott mozdulattal lerántotta a gatyámat. Ezúttal nem tiltakoztam. Sosem voltam a hűség mintaképe. A hasamon csúszott fel a keze, egyre csak fel és fel. Belemarkolt a pólómba és kitépett belőle egy nagy darabot, majd gyorsan leszaggatta rólam az egészet. Én közben lehámoztam róla a pólóját és kockás hasán végigsimítva jutottam el a nadrágjáig, amitől semmi perc alatt megszabadítottam.
- Hogy lehettem ennyire barom, Jason? - sírtam.
- Nem te tehetsz róla. Hanem én!
- Bazdmeg Jason! Te csak lustálkodtál. Én meg láttam a konyhában, hogy egy farkas az!
- Nem volt időd szólni! Nekem kéne most ott feküdnöm, nem neki! - csordult ki egy csepp könny Jason szeméből.
- Nem. Egyikünknek sem kéne. Ha szólok, akkor most nem itt vagyunk, hanem Drake temetésén.
- Hagyjátok abba. - lépett be az ajtón Tom. - Senkinek sem a hibája. És ezzel nem segítetek rajta. Ami megtörtént, megtörtént, nem lehet változtatni rajta sajnos. Inkább álljatok mellette, mint hogy itt vitáztok, hogy ki tehet róla és ki nem. Gyerekesek vagytok.
- Igazad van. - adtam neki egy röpke csókot. - De bűntudatom van.
- Nekem is. - értett egyet Jason. - De most tényleg nem ez a legfontosabb. Hanem az, hogy Nic meggyógyuljon.
Leült mellé az ágyra, és a haját simogatta, arcára az aggodalom és a szeretet vegyes keveréke ült ki. Tom lehuppant egy székre és az ölébe húzott. Belecsókolt a nyakamba és egy "szeretlek"-et mormolt a fülembe. A percek óráknak tűntek, míg végre Nic felébredt.
- Hali. - nyöszörögte. - Jól vagytok?
- Te jól vagy? - kérdeztük mindhárman egyszerre.
- Persze! Ennél rosszabbat is túléltem már, nem egy konyhakés fog végezni velem. - nevetett erőtlenül.
Tény, hogy már nem egyszer feküdt kórházban életveszélyes állapotban, de akkor sem kéne ilyen lazán kezelnie ezeket. Sosem bukik ki mikor a korcsok miatt majdnem meghal. Múltkor Drake megmentette az életét, mikor elkapta a csuklóm, most pedig ugyan úgy próbált vele végezni.
Nem tudom, hogy mi értelmét láthatta, de lényeg, hogy még él a barátnőm.De várjunk csak. Miért... Mintha kitalálta volna, hogy mire gondolok, megszólalt:
- Tudom. Nekem is eszembe jutott már. Megbeszéljük négyszemközt.
- Ez most azt jelenti, hogy lépjünk le? - kérdezte Tom.
- Valami olyasmi. - mondta Nic.
- Kizárt, hogy most itt hagyjalak drágám.- jelentette ki Jason.
- Kérlek, menj.
- De...
- Csak menj!
Sértődötten vonult ki a kórteremből Tom pedig röhögve szaladt utána.
- Honnan tudtad?
- Mit?
- Amire gondolok.
- Uhh..ezt passzolom. Majd kiderítjük. De most a lényeg, hogy tudom mi jár a fejedben.
- Ki kéne deríteni, hogy... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert valami meleg és szőrös állat hátán ültem és repültem ki az ablakon. Drake! Egy csendes kis parkig rohant, ahol visszaváltozott és elterült a földön.
- Na mi van te korcs? Mire volt ez jó? Meg akarsz ölni? Szólalj már meg! Mit akarsz? - kiabáltam.
- Nyugi és ülj le. - paskolta meg maga mellett a füvet.
Valami arra késztetett, hogy tegyem meg amire kér. Lehuppantam és kérdőn néztem rá.
- Nicole-nak van egy új, különös képessége. Gondolatolvasó. Neked is van különös képességed. És segíteni szeretnék felébreszteni benned.
- Mi?? - lepődtem meg. - Te akarsz segíteni nekem? Te aki meg akartad ölni a legjobb barátnőmet és engem is?
- Nektek ez valami komoly dolog. Nekem barátok közti játék. Puszta szórakozás.
- Vicces-vicces.
Hasra feküdtem és Drake mellé gurultam, amit ő egy hosszú csókkal jutalmazott. Önelégült mosoly terült el az arcán majd ismét az ajkaimra tapadt.
- Imádom mikor ilyen vagy. - villantotta rám szívdöglesztő mosolyát.
- Imádom a mosolyod.
- Imádom, ahogy imádjuk egymást. - mondta, majd magára rántott és megcsókolt. Mikor a nadrágomnál kezdett matatni, úgy éreztem, hogy itt az ideje megállni.
- Hé, Drake! Stop. - kértem.
- Pont most? - nézett rám szomorú kutyaszemekkel.
- Igen.- mondtam, mire szomorúság és csalódottság ült ki az arcára, viszont nem tágított rólam. Túl jól ismert. Megcsókoltam és ő pedig egy határozott mozdulattal lerántotta a gatyámat. Ezúttal nem tiltakoztam. Sosem voltam a hűség mintaképe. A hasamon csúszott fel a keze, egyre csak fel és fel. Belemarkolt a pólómba és kitépett belőle egy nagy darabot, majd gyorsan leszaggatta rólam az egészet. Én közben lehámoztam róla a pólóját és kockás hasán végigsimítva jutottam el a nadrágjáig, amitől semmi perc alatt megszabadítottam.
2010. szeptember 24., péntek
8. fejezet
Nicole szemszöge by:etti
Jess lekötözte a nőt, majd Jason segítségére indultunk. Nem volt könnyű menet, de nagy nehezen levadásztuk onnan szerelmemet. Jason teljes kómában volt. Kivittük és beszálltunk a kocsiba. Jessica visszament az anyához elengedni, pár perc múlva indultunk is. Otthon Tom bevitte a nappaliba és belebugyolálta egy takaróba. Csináltam neki egy forró teát és bevittem neki, közben már visszanyerte eszméletét. Mellé ültem a kanpén és magamhoz szorítottam Ő pedig adott egy puszit a homlokomra. Miután megitta a teát bementünk a szobánkba, Jason hamar el is aludt, de én egy percet sem aludtam az éjjel. Visszaemlékeztem, mikor leszúrtam azt a kislányt. Őt az erdőbe vittük, de nem rejtettük el és másnap a újságok írtak róla, hogy valószínűleg állattámadás végzett a kislánnyal. A gondolatmenetemet Jason szakította félbe...horkolni kezdett, ami elég szokatlan, sose szokott. Biztosan a nyugtató miatt, amit beadott neki az a nőszemély. Szerencsére nem hangosan. Már hajnalodott, mikor végre alvásra bírtam magam.
Erős fejfájásra keltem és a csengőnkre, ami elég hosszan csengett. Jasont nem nagyon zavarta, aludt tovább. Belebújtam a köntösömbe és elindultam az ajtóhoz, ami még mindig szólt.
- Jól van már, megyek! - ordítottam, mindjárt szét robban a fejem.
Mire odaértem végre leszállt a csengőről az illető. Nem vettem a fáradságot, hogy kinézzek a kukucskálón, ami hatalmas hiba volt. Amint ajtót nyitottam, hatalmas szúrást éreztem a mellkasomon. Meg sem bírtam szólalni csak a férfit láttam egy fekete sapkával a fején amint elfut. A kés pedig meredezett a mellkasomból ami elmondhatatlanul égetett, sikítani sem volt erőm. Megpróbáltam kihúzni, de az sem sikerült. Nem hiszem el, hogy senki nem kelt fel a csengőre. Összeestem és az utolsó amire emlékszem, az Jessica amint odasiet hozzám, aztán sötétség. Egy korom sötét szobában vagy talán alagútban voltam, mert egy kis fényt láttam a távolban. Várjunk csak nem úgy van, hogy nem szabad a fény felé mennem? Nem, nem szabad, de valami kényszerített, hogy induljak el. Nem akarok, még nem akarok meghalni.
- Neeem! - sikítottam, de mintha nem jött volna ki hang a torkomból.
A lábaim pedig csak vittek a fény felé. Hirtelen erős fény tárult a szemem elé. Meghaltam?!
- Nic! Nic jól vagy?! - hallottam Jason ideges hangját. Hál' Istennek életben vagyok!
- Jason. - suttogtam. Éreztem meleg kezeit az enyémen.
- Mi történt? - érdeklődtem még mindig halkan.
- Sss. Majd később elmeséljük, de most pihenned kell! - mondta, miközben simogatta a karomat.
- Nem lesz egy nyugodt napunk sem? - mondtam, majd megszorítottam kezét, amennyire azt szorításnak lehet nevezni, mert erőm az nem igen volt még.
Érzem a kötözést a mellkasomon. Bevillant egy kép, mikor belém szúrja a kést az a fickó, és a fájdalom ami követte azt. Összerezzentem az érzésre.
- Majdnem meghaltál. - suttogta szerelmem és egy könnycsepp gördült le az arcán.
- De élek, és ez a fontos. - mondtam miközben letöröltem könnyeit amelyek egyre szaporábban gurultak.
- Szeretlek. - mondtuk egyszerre, majd hozzám hajolt és megcsókolt.
Sokáig nem beszéltünk, kezdtem álmos lenni, mikor egy nővér sétált be kezében egy pohár vízzel és gyógyszerrel. Odatartotta nekem én pedig szó nélkül lenyeltem a tablettát. Visszafeküdtem és már alig bírtam nyitva tartani a szemem. Még hallottam ahogy belép valaki a szobába és Jasonnal beszélget.
- Hogy van? - kérdezte biztosan Jessica, bárhol és bármikor felismerném a hangját.
- Már jobban, most aludt el.
- Istenem az én hibám. - sutyorgott Jess.
Jaj ne, most mért hiszi, hogy az Ő hibája?! Egyértelműen az enyém, hisz én nem néztem meg előbb a kukucskálón, hogy ki az.
- Dehogy a tiéd. Már rég ébren voltam, csak fetrengtem az ágyban. Nekem kellett volna ajtót nyitnom. - motyogta Jason.
Ezt nem hiszem el, nem akarom, hogy magukat hibáztassák. De most nem bírok tovább ébren maradni, most már tényleg aludnom kell. Hamar el is aludtam.
Jess lekötözte a nőt, majd Jason segítségére indultunk. Nem volt könnyű menet, de nagy nehezen levadásztuk onnan szerelmemet. Jason teljes kómában volt. Kivittük és beszálltunk a kocsiba. Jessica visszament az anyához elengedni, pár perc múlva indultunk is. Otthon Tom bevitte a nappaliba és belebugyolálta egy takaróba. Csináltam neki egy forró teát és bevittem neki, közben már visszanyerte eszméletét. Mellé ültem a kanpén és magamhoz szorítottam Ő pedig adott egy puszit a homlokomra. Miután megitta a teát bementünk a szobánkba, Jason hamar el is aludt, de én egy percet sem aludtam az éjjel. Visszaemlékeztem, mikor leszúrtam azt a kislányt. Őt az erdőbe vittük, de nem rejtettük el és másnap a újságok írtak róla, hogy valószínűleg állattámadás végzett a kislánnyal. A gondolatmenetemet Jason szakította félbe...horkolni kezdett, ami elég szokatlan, sose szokott. Biztosan a nyugtató miatt, amit beadott neki az a nőszemély. Szerencsére nem hangosan. Már hajnalodott, mikor végre alvásra bírtam magam.
Erős fejfájásra keltem és a csengőnkre, ami elég hosszan csengett. Jasont nem nagyon zavarta, aludt tovább. Belebújtam a köntösömbe és elindultam az ajtóhoz, ami még mindig szólt.
- Jól van már, megyek! - ordítottam, mindjárt szét robban a fejem.
Mire odaértem végre leszállt a csengőről az illető. Nem vettem a fáradságot, hogy kinézzek a kukucskálón, ami hatalmas hiba volt. Amint ajtót nyitottam, hatalmas szúrást éreztem a mellkasomon. Meg sem bírtam szólalni csak a férfit láttam egy fekete sapkával a fején amint elfut. A kés pedig meredezett a mellkasomból ami elmondhatatlanul égetett, sikítani sem volt erőm. Megpróbáltam kihúzni, de az sem sikerült. Nem hiszem el, hogy senki nem kelt fel a csengőre. Összeestem és az utolsó amire emlékszem, az Jessica amint odasiet hozzám, aztán sötétség. Egy korom sötét szobában vagy talán alagútban voltam, mert egy kis fényt láttam a távolban. Várjunk csak nem úgy van, hogy nem szabad a fény felé mennem? Nem, nem szabad, de valami kényszerített, hogy induljak el. Nem akarok, még nem akarok meghalni.
- Neeem! - sikítottam, de mintha nem jött volna ki hang a torkomból.
A lábaim pedig csak vittek a fény felé. Hirtelen erős fény tárult a szemem elé. Meghaltam?!
- Nic! Nic jól vagy?! - hallottam Jason ideges hangját. Hál' Istennek életben vagyok!
- Jason. - suttogtam. Éreztem meleg kezeit az enyémen.
- Mi történt? - érdeklődtem még mindig halkan.
- Sss. Majd később elmeséljük, de most pihenned kell! - mondta, miközben simogatta a karomat.
- Nem lesz egy nyugodt napunk sem? - mondtam, majd megszorítottam kezét, amennyire azt szorításnak lehet nevezni, mert erőm az nem igen volt még.
Érzem a kötözést a mellkasomon. Bevillant egy kép, mikor belém szúrja a kést az a fickó, és a fájdalom ami követte azt. Összerezzentem az érzésre.
- Majdnem meghaltál. - suttogta szerelmem és egy könnycsepp gördült le az arcán.
- De élek, és ez a fontos. - mondtam miközben letöröltem könnyeit amelyek egyre szaporábban gurultak.
- Szeretlek. - mondtuk egyszerre, majd hozzám hajolt és megcsókolt.
Sokáig nem beszéltünk, kezdtem álmos lenni, mikor egy nővér sétált be kezében egy pohár vízzel és gyógyszerrel. Odatartotta nekem én pedig szó nélkül lenyeltem a tablettát. Visszafeküdtem és már alig bírtam nyitva tartani a szemem. Még hallottam ahogy belép valaki a szobába és Jasonnal beszélget.
- Hogy van? - kérdezte biztosan Jessica, bárhol és bármikor felismerném a hangját.
- Már jobban, most aludt el.
- Istenem az én hibám. - sutyorgott Jess.
Jaj ne, most mért hiszi, hogy az Ő hibája?! Egyértelműen az enyém, hisz én nem néztem meg előbb a kukucskálón, hogy ki az.
- Dehogy a tiéd. Már rég ébren voltam, csak fetrengtem az ágyban. Nekem kellett volna ajtót nyitnom. - motyogta Jason.
Ezt nem hiszem el, nem akarom, hogy magukat hibáztassák. De most nem bírok tovább ébren maradni, most már tényleg aludnom kell. Hamar el is aludtam.
2010. szeptember 11., szombat
7. fejezet
Jessica szemszöge by: fruu
-Ne! Nem lehet igaz! - ébredtem Nic ordítására.
Kiugrottam az ágyból és berohantam a szobájába. A padlón ült, egy papírdarabot szorongatott és sírt.
- Mi történt? - öleltem át.
- Jason...- hüppögte.
- Mi van vele?- ijedtem meg.
- Elrabolták. Biztos azok a rohadék korcsok!
- Hadd nézzem. - kértem.
A kezembe nyomta a papírt, majd megtörölte a szemét.
" Ha szükséged van még a drágalátos pasidra, akkor gyere erre a címre Jessicával: Mayner utca 34.
24 órátok van, ha nem jöttök, Jason meghal"
Na igen... Ez Drakere vall.
- Mond csak, mire is várunk? Minden elvesztegetett percünkkel Jason esélyeit rontjuk.
- Induljunk. - tápászkodott fel a földről.
- Toom, elmentünk. - kiabáltam és már ültem is be a kocsiba.
Padlógázzal száguldottunk az utakon, míg meg nem érkeztünk.
- Valami terv? - kérdezte Nic.
- Van még nálam a porból. - gondolkodtam hangosan. - De most ne azt vessük be. Menjünk be és tudjuk meg, hogy mit akarnak.
- Oké. - egyezett bele.
Szóval kiszálltunk az autóból és bekopogtunk. Fűtött a vágy, hogy előkapjam a pisztolyomat és pár golyót eresszek a korcsok fejébe, de Jason biztonsága miatt nem tehettem.
Egy fekete hajú, kedvesen mosolygó lány nyitott ajtót.
- Á, szóval ti vagytok Nicole és Jessica. Már vártunk titeket.
- Hol van Jason? - sziszegte Nic.
- Biztonságban. - nevetett. - Már amennyire egy krokodilokkal teli medence fölött lógni biztonságos.
Nic arcára gyűlölet és rémület vegyes keveréke ült ki.
- Hol van? - kérdezte még egyszer.
- Második ajtó balra. - mosolygott a lány.
Nicole gondolkozás nélkül rohant az ajtóhoz, kinyitotta, majd a meglepetéstől mintha földbe gyökerezett volna a lába.
- Nee! Jason!! - sikítozott.
Ijedten mellé szaladtam, de bár ne tettem volna! Egy óriási medence, teli hatalmas krokodilokkal, fölöttük pedig alig 3 méterre Jason lógott. A bokájára egy kötél volt kötve, így fejjel lefelé himbálózott.
- Mit akarnak azok a korcsok? - szorítottam össze a fogam.
- Korcsok? - nézett meglepetten a lány.
- Várj! Ez nem Drake-ék műve?
- Miféle Drake? Ti meg miről beszéltek? - zavarodott össze.
- Akkor kik csinálták ezt?
- Nem mondhatok neveket. Legyen elég annyi, hogy nagy hiba volt megölni a kis Katie-t.
- Miféle Katie? Nem öltünk meg egy gyereket sem! - gondolkoztam.
- Augusztus 22. Alacsony szőke hajú, barna szemű 5 éves kislány.
Ó, te jó ég! Miért nem lehet egy jó napom?
- Nem szándékosan tettük. Kigurult a labdája az útra. Nem tudtunk megállni. Végtelenül sajnáljuk. - mondtam.
- Nem veszem be! Ott volt egy másik kisgyerek is, csak őt szerencsére nem vettétek észre. Elmondta, hogy Katie látta, amikor megölitek az apját. Ez nem lett volna baj, mivel szörnyű ember volt, ezért még hálásak is vagyunk. De a kislány volt a mindenünk! Egy igazi kis angyal! Sosem bocsájtjuk meg, hogy megöltétek! - sziszegte. - Most megfizettek!
A táskámba nyúltam a pisztolyomért, de ő gyorsabb volt. A fejemhez szorította a fegyvert és gúnyosan nevetett.
- Nicole! Kéne egy kis segítség! - kiabáltam.
Kővé fagyva állt, és bámulta a szerelmét.
- Nicole! - estem kétségbe.
Összerezzent, majd megindult felém. A lány Nicet vette célba a pisztollyal. Pont erre vártam. Elkaptam a csuklóját és kicsavartam. Felkiáltott fájdalmában és elejtette a fegyvert.
-Ne! Nem lehet igaz! - ébredtem Nic ordítására.
Kiugrottam az ágyból és berohantam a szobájába. A padlón ült, egy papírdarabot szorongatott és sírt.
- Mi történt? - öleltem át.
- Jason...- hüppögte.
- Mi van vele?- ijedtem meg.
- Elrabolták. Biztos azok a rohadék korcsok!
- Hadd nézzem. - kértem.
A kezembe nyomta a papírt, majd megtörölte a szemét.
" Ha szükséged van még a drágalátos pasidra, akkor gyere erre a címre Jessicával: Mayner utca 34.
24 órátok van, ha nem jöttök, Jason meghal"
Na igen... Ez Drakere vall.
- Mond csak, mire is várunk? Minden elvesztegetett percünkkel Jason esélyeit rontjuk.
- Induljunk. - tápászkodott fel a földről.
- Toom, elmentünk. - kiabáltam és már ültem is be a kocsiba.
Padlógázzal száguldottunk az utakon, míg meg nem érkeztünk.
- Valami terv? - kérdezte Nic.
- Van még nálam a porból. - gondolkodtam hangosan. - De most ne azt vessük be. Menjünk be és tudjuk meg, hogy mit akarnak.
- Oké. - egyezett bele.
Szóval kiszálltunk az autóból és bekopogtunk. Fűtött a vágy, hogy előkapjam a pisztolyomat és pár golyót eresszek a korcsok fejébe, de Jason biztonsága miatt nem tehettem.
Egy fekete hajú, kedvesen mosolygó lány nyitott ajtót.
- Á, szóval ti vagytok Nicole és Jessica. Már vártunk titeket.
- Hol van Jason? - sziszegte Nic.
- Biztonságban. - nevetett. - Már amennyire egy krokodilokkal teli medence fölött lógni biztonságos.
Nic arcára gyűlölet és rémület vegyes keveréke ült ki.
- Hol van? - kérdezte még egyszer.
- Második ajtó balra. - mosolygott a lány.
Nicole gondolkozás nélkül rohant az ajtóhoz, kinyitotta, majd a meglepetéstől mintha földbe gyökerezett volna a lába.
- Nee! Jason!! - sikítozott.
Ijedten mellé szaladtam, de bár ne tettem volna! Egy óriási medence, teli hatalmas krokodilokkal, fölöttük pedig alig 3 méterre Jason lógott. A bokájára egy kötél volt kötve, így fejjel lefelé himbálózott.
- Mit akarnak azok a korcsok? - szorítottam össze a fogam.
- Korcsok? - nézett meglepetten a lány.
- Várj! Ez nem Drake-ék műve?
- Miféle Drake? Ti meg miről beszéltek? - zavarodott össze.
- Akkor kik csinálták ezt?
- Nem mondhatok neveket. Legyen elég annyi, hogy nagy hiba volt megölni a kis Katie-t.
- Miféle Katie? Nem öltünk meg egy gyereket sem! - gondolkoztam.
- Augusztus 22. Alacsony szőke hajú, barna szemű 5 éves kislány.
Ó, te jó ég! Miért nem lehet egy jó napom?
- Nem szándékosan tettük. Kigurult a labdája az útra. Nem tudtunk megállni. Végtelenül sajnáljuk. - mondtam.
- Nem veszem be! Ott volt egy másik kisgyerek is, csak őt szerencsére nem vettétek észre. Elmondta, hogy Katie látta, amikor megölitek az apját. Ez nem lett volna baj, mivel szörnyű ember volt, ezért még hálásak is vagyunk. De a kislány volt a mindenünk! Egy igazi kis angyal! Sosem bocsájtjuk meg, hogy megöltétek! - sziszegte. - Most megfizettek!
A táskámba nyúltam a pisztolyomért, de ő gyorsabb volt. A fejemhez szorította a fegyvert és gúnyosan nevetett.
- Nicole! Kéne egy kis segítség! - kiabáltam.
Kővé fagyva állt, és bámulta a szerelmét.
- Nicole! - estem kétségbe.
Összerezzent, majd megindult felém. A lány Nicet vette célba a pisztollyal. Pont erre vártam. Elkaptam a csuklóját és kicsavartam. Felkiáltott fájdalmában és elejtette a fegyvert.
2010. szeptember 1., szerda
6. fejezet
Nicole szemszöge by:etti
- És ezt te fogod végbe vinni? - érdeklődtem.
- Mivel gondolom te nem akarod, igen én fogom.
- Kicsit őrültségnek tűnik, de hátha. - kételkedem a tervben, de Jessben nem.
A fákon keresztül átszűrődő fényt láttam, ebből tudtam, hogy megérkeztünk a házhoz. Lekanyarodtunk az erdőbe vezető kis ösvényre és Jessica leállaította a motort.
- Megvárjuk a reggelt? - kérdeztem.
- Még mit nem, addigra megtalálják a kocsit.
Jess elővett egy kis üvegcsét amiben rózsaszínes por volt. Berakott a szájába egy tablettát és egy koty vízzel lenyelte.
- Biztos működni fog?
- Ne aggódj, nem lesz semmi bajom.
Ez csak altató por és ha véletlen le is nyelném, bevettem az ellenszert. - nyugtatgatott, de én attól tartok, hogy Drake fog ajtót nyitni.
- És mi van ha Drake nyit ajtót?
- Hát akkor gáz van, de ezzel ráérünk akkor aggódni, ha ott leszünk. Most pedig induljunk. - utasított Jess, mintha teljesen biztos lenne a dolgában.
Mielőtt kiszálltunk volna a kocsiból, Jessica a szájára szort a porból. Odasétáltunk a házhoz amiből változó fények szűrődtek, gondolom tv-t néznek. Jess fellépett a bejárat előtti lépcsőre és becsöngetett, addig én leskelődtem az ablaknál, hogy hányan vannak bent és, hogy ki megy ajtót nyitni. Senki nem mozdult, mintha meg sem hallották volna, ketten ültek a tv előtt, de nem tudtam kivenni kik azok. Valaki felállt és odasétált az ajtóhoz, amint kinyitotta Jess rácuppant a pasira. Hál' Istennek nem Drake volt az. Le sem tudta volna vakarni magáról szegény srác. Míg néztem ahogy Jessica smacizik a korccsal arra gondoltam, vajon Tom most mit tenne? Ezen elkezdtem kuncogni. A srác összeesett, vagyis elaludt, ami pedig azt jelenti, hogy bevált a terv első fele.
- Ne röhögcsélj, ráharapott a nyelvemre. - morcogott Jess.
- Bocsi. - majd megint elnevettem magam.
Miután kikacarásztam magam, a feladatunkra koncentráltam. Már hallottam is ahogyan a másik ember, vélhetőleg Drake jön megnézni mitörtént. Jess elővette a kését, én pedig követtem példáját, majd vártunk, hogy odaérjen hozzánk. Sajnos nem erre számítottunk.
- Te ki vagy? - vágtam egyből az ismeretlen ember fejéhez.
- És ti kik vagytok? És mit csináltatok vele? - mutatott a szundikáló bolhazsákra.
Nincs kedvem cseverészni, ezért könnyedén a szívébe döftem a kést. Most ezzel nem akarok foglalkozni. Jessel bevittük őket a nappaliba, ahol a tv ment. Leültünk a bézs színű kanapéra, ami már kivolt szakadva és egy kávéfolt is volt a karfáján. Mellettünk egy halott és egy alvó fickó feküdt. Az altató egy óráig hat, addig el kell rendeznünk Draket. Fél óráig néztük a tv-t és vártunk, amikor egy kocsi zaját hallottuk közeledni. Mozdulatlanul ültünk és vártuk, hogy bejöjjön az ember aki vezette a kocsit. Ez az utolsó lehetőségünk, mert az altató hatása hamarosan lejár. Hallottuk amint nyílik az ajtó és közelednek a léptek a nappalihoz. Felálltunk, megfordultunk és Drake állt velünk szemben.
- Szép jó estét hölgyeim! - köszöntött bennünket, de mi csendben maradtunk. Folytattuk tervünket.
- Szia Drake! - mondtuk egyszerre.
Lassan feléléptem, majd megcsókoltam. Jess mögésurrant, szinte észrevétlenül és lendítette a kezét, hogy Drake hátába döfje a kést. Drake egyszerűen kisurrant a kezeim közül és Jess kése egy centiméterre állt meg a mellkasomtól. Drake megfogta Jessica kezét. Megmentette az életem, épp mikor az ő életét probáltuk elvenni. De mért tette? Jessicára pillantottam, és láttam a rémületet a szemében, ami az enyémben is ott volt. Hirtelen már csak sötétséget láttam. Vajon elájultam? Vagy meghaltam? Jéghidek kezeket éreztem a homlokom, a kezeimen, majd hideg ajkakat az enyéimen.
- Szeretlek. - suttogta valaki a fülembe.
Ezt a hangot ezer közül is felismerném, Jason volt. "Szeretlek" suttogtam volna, de nem bírtam. Megakartam szorítani a kezet az enyémen, de nem bírtam. Ugye nem bénultam le?! Biztosan csak ideiglenes. Megpróbáltam kinyitni a szemeimet, sikeresen. Homályosan láttam, pislogtam még néhányat és minden kitisztult. Jasont láttam meg először, majd Jess és Tom. Még Drake házában voltunk, de Őt nem láttam sehol.
- Szeretlek. - mondtam Jasonnek, miközben megpróbáltam felülni.
Kis erőt kellet a testembe vinnem. Teljesen elgémberedtem. Jason adott egy csókot, felsegített és körbenéztem.
- Hol van Drake? Mi történt? - érdeklődtem, mert nagyon kíváncsi voltam miért ájultam el.
- Drake elszökött, mint mindig. Miután elájultál... - nem hagytam, hogy befejezze.
- De mért ájultam el? - vágtam közbe.
- Mert...megvágtalak a késsel...amit Drake-nek szántam, olyan erős nyugtató volt a késen amitől egy pici vágás is elég. - suttogta, nagyon bántotta a dolog.
- Mikor rám néztél, már megvágtalak, azért estem pánikba. - folytatta.
- De nem éreztem semmit. - mondtam, majd megöleltem.
- Nincs mért aggódnod, nem haragszom rád. Az én hibám, hogy kicsúszott a kezemből, de megígérem legközelebb nem hibázom. - suttogtam.
Elsétáltunk a kocsinkhoz, amit még az erdő ösvényén hagytunk. Jasonnel az oldalamon beszáltunk hátra, Tom a volánhoz, Jess pedig mellé az anyósülésre. Elszundítottam a kocsiban, gondolom Jason vitt be mert mikor felkeltem már az ágyunkban voltam, egy levéllel Jason párnáján.
- És ezt te fogod végbe vinni? - érdeklődtem.
- Mivel gondolom te nem akarod, igen én fogom.
- Kicsit őrültségnek tűnik, de hátha. - kételkedem a tervben, de Jessben nem.
A fákon keresztül átszűrődő fényt láttam, ebből tudtam, hogy megérkeztünk a házhoz. Lekanyarodtunk az erdőbe vezető kis ösvényre és Jessica leállaította a motort.
- Megvárjuk a reggelt? - kérdeztem.
- Még mit nem, addigra megtalálják a kocsit.
Jess elővett egy kis üvegcsét amiben rózsaszínes por volt. Berakott a szájába egy tablettát és egy koty vízzel lenyelte.
- Biztos működni fog?
- Ne aggódj, nem lesz semmi bajom.
Ez csak altató por és ha véletlen le is nyelném, bevettem az ellenszert. - nyugtatgatott, de én attól tartok, hogy Drake fog ajtót nyitni.
- És mi van ha Drake nyit ajtót?
- Hát akkor gáz van, de ezzel ráérünk akkor aggódni, ha ott leszünk. Most pedig induljunk. - utasított Jess, mintha teljesen biztos lenne a dolgában.
Mielőtt kiszálltunk volna a kocsiból, Jessica a szájára szort a porból. Odasétáltunk a házhoz amiből változó fények szűrődtek, gondolom tv-t néznek. Jess fellépett a bejárat előtti lépcsőre és becsöngetett, addig én leskelődtem az ablaknál, hogy hányan vannak bent és, hogy ki megy ajtót nyitni. Senki nem mozdult, mintha meg sem hallották volna, ketten ültek a tv előtt, de nem tudtam kivenni kik azok. Valaki felállt és odasétált az ajtóhoz, amint kinyitotta Jess rácuppant a pasira. Hál' Istennek nem Drake volt az. Le sem tudta volna vakarni magáról szegény srác. Míg néztem ahogy Jessica smacizik a korccsal arra gondoltam, vajon Tom most mit tenne? Ezen elkezdtem kuncogni. A srác összeesett, vagyis elaludt, ami pedig azt jelenti, hogy bevált a terv első fele.
- Ne röhögcsélj, ráharapott a nyelvemre. - morcogott Jess.
- Bocsi. - majd megint elnevettem magam.
Miután kikacarásztam magam, a feladatunkra koncentráltam. Már hallottam is ahogyan a másik ember, vélhetőleg Drake jön megnézni mitörtént. Jess elővette a kését, én pedig követtem példáját, majd vártunk, hogy odaérjen hozzánk. Sajnos nem erre számítottunk.
- Te ki vagy? - vágtam egyből az ismeretlen ember fejéhez.
- És ti kik vagytok? És mit csináltatok vele? - mutatott a szundikáló bolhazsákra.
Nincs kedvem cseverészni, ezért könnyedén a szívébe döftem a kést. Most ezzel nem akarok foglalkozni. Jessel bevittük őket a nappaliba, ahol a tv ment. Leültünk a bézs színű kanapéra, ami már kivolt szakadva és egy kávéfolt is volt a karfáján. Mellettünk egy halott és egy alvó fickó feküdt. Az altató egy óráig hat, addig el kell rendeznünk Draket. Fél óráig néztük a tv-t és vártunk, amikor egy kocsi zaját hallottuk közeledni. Mozdulatlanul ültünk és vártuk, hogy bejöjjön az ember aki vezette a kocsit. Ez az utolsó lehetőségünk, mert az altató hatása hamarosan lejár. Hallottuk amint nyílik az ajtó és közelednek a léptek a nappalihoz. Felálltunk, megfordultunk és Drake állt velünk szemben.
- Szép jó estét hölgyeim! - köszöntött bennünket, de mi csendben maradtunk. Folytattuk tervünket.
- Szia Drake! - mondtuk egyszerre.
Lassan feléléptem, majd megcsókoltam. Jess mögésurrant, szinte észrevétlenül és lendítette a kezét, hogy Drake hátába döfje a kést. Drake egyszerűen kisurrant a kezeim közül és Jess kése egy centiméterre állt meg a mellkasomtól. Drake megfogta Jessica kezét. Megmentette az életem, épp mikor az ő életét probáltuk elvenni. De mért tette? Jessicára pillantottam, és láttam a rémületet a szemében, ami az enyémben is ott volt. Hirtelen már csak sötétséget láttam. Vajon elájultam? Vagy meghaltam? Jéghidek kezeket éreztem a homlokom, a kezeimen, majd hideg ajkakat az enyéimen.
- Szeretlek. - suttogta valaki a fülembe.
Ezt a hangot ezer közül is felismerném, Jason volt. "Szeretlek" suttogtam volna, de nem bírtam. Megakartam szorítani a kezet az enyémen, de nem bírtam. Ugye nem bénultam le?! Biztosan csak ideiglenes. Megpróbáltam kinyitni a szemeimet, sikeresen. Homályosan láttam, pislogtam még néhányat és minden kitisztult. Jasont láttam meg először, majd Jess és Tom. Még Drake házában voltunk, de Őt nem láttam sehol.
- Szeretlek. - mondtam Jasonnek, miközben megpróbáltam felülni.
Kis erőt kellet a testembe vinnem. Teljesen elgémberedtem. Jason adott egy csókot, felsegített és körbenéztem.
- Hol van Drake? Mi történt? - érdeklődtem, mert nagyon kíváncsi voltam miért ájultam el.
- Drake elszökött, mint mindig. Miután elájultál... - nem hagytam, hogy befejezze.
- De mért ájultam el? - vágtam közbe.
- Mert...megvágtalak a késsel...amit Drake-nek szántam, olyan erős nyugtató volt a késen amitől egy pici vágás is elég. - suttogta, nagyon bántotta a dolog.
- Mikor rám néztél, már megvágtalak, azért estem pánikba. - folytatta.
- De nem éreztem semmit. - mondtam, majd megöleltem.
- Nincs mért aggódnod, nem haragszom rád. Az én hibám, hogy kicsúszott a kezemből, de megígérem legközelebb nem hibázom. - suttogtam.
Elsétáltunk a kocsinkhoz, amit még az erdő ösvényén hagytunk. Jasonnel az oldalamon beszáltunk hátra, Tom a volánhoz, Jess pedig mellé az anyósülésre. Elszundítottam a kocsiban, gondolom Jason vitt be mert mikor felkeltem már az ágyunkban voltam, egy levéllel Jason párnáján.
2010. augusztus 19., csütörtök
5. fejezet
Jessica szemszöge by fruu
Jason és Tom idegesen álldogált az ajtóban. Amint megláttak, látszott az arcuk a megkönnyebbülés. Kiszálltunk az autóból és én rögtön Tom karjaiba rohantam.
- Nagyon aggódtam érted. - súgta a fülembe, majd megcsókolt. - Minden oké?
- Az ijedtségen kívül minden.
- Mi történt? - kérdezte Nictől.
- Csak Drake. Meg akart ölni mindkettőnket. És most majdnem összejött neki. - sziszegte.
- Legyetek óvatosabbak csajok.
- Jason, kérdezhetek valamit?
- Persze Jessie.
- Nem volt itt senki, amíg mi távol voltunk?
- De, volt itt egy srác. Miért?
- Mit akart?
- Megkérdezte, hogy itt vagy-e aztán lelépett.
- Nem engedtétek be a lakásba, ugye? - kérdeztem aggodalmasan.
- De, bejött. Baj? - zavarodott össze Jason.
Nicre néztem majd mindketten egyszerre indultunk meg a lakás felé.
- Hol a videó?
- Nem látom.
- Akkor keresd! - üvöltötte.
- Mi van? - kapta el a karomat Tom.
- Ez a srác. Drake embere. Valószínűleg itt hagyott egy videót, ami eléggé ciki rám nézve. Ez is egy trükk. - magyaráztam.
- Ugyan milyen videója lenne rólad?
Elpirultam, majd idegesen tovább turkáltam a párnák mögött.
- Megvan! - kiabált Nic.
- Hol volt?
- A konyhapulton, a kések mögött.
- Megnézzük? - kérdezte Jason.
- Őőő..igen. Nic és én.
Bementünk Nicolék szobájába és elkezdtük nézni a videót. Pontosan az volt, amire számítottam.
- Fújj, én ezt nem akarom végignézni. - fintorgott Nicole.
- Hidd el én se. - sziszegtem.
Sejthettem volna, hogy valaki felvette azt az éjszakát. Nem volt elég átélni, most újra láthatom...
Így is nehéz Tom szemébe néznem.
- Elég hamar beadtad a derekad, ahhoz képest, hogy Drake az ellenségünk.
- Nem tudom mi volt velem. Olyan kedveseket mondott, jól esett elhinni, hogy még mindig szeret.
- Mindenkivel megesik.
- Várj, valami van a videóval.
Drake jelent meg a képernyőn.
- Helló Tom és Jason. Valószínűleg mikor ezt látjátok akkor Nicole és Jessica már nem élnek, de mindegy. Az élet meg tovább. Jó érzés volt megölni őket. Letépni a fejüket és szétroppantani a csontjaikat. Hmm...Ne gyászoljatok, nem értek annyit. Ja és úgy gondolom már rájöttetek, hogy értetek is elmegyek, mert még a végén elmennétek a rendőrségre. Meg se próbáljatok menekülni, mert úgyis megtalállak titeket. Bár szerintem Tom most eléggé magába van roskadva, hogy Jessica ilyen könnyen odaadta magát. Szerencsére ezzel megkönnyíted a dolgom. Jason ne aggódj a kis Nic is megvolt nekem, csak videó nincs róla. Nos fiúk nem sokára találkozunk. - gúnyosan nevetett, majd a kép elsötétült.
- A szemét disznó. Én nem is feküdtem le vele! - kiabált Nic.
- Csöndesebben! Meghallják a fiúk. - figyelmeztettem.
- Nem érdekel! Ezek nemsokára jönnek és megölik őket!
- Dehogy is! Minket nem tudott megölni, nem jöhet el a srácokért.
- Elég egyszer egyedül hagynunk őket és eljön!
- Mi a baj szivem? - kérdezte Jason az ajtó másik oldaláról.
- Veszélyben vagytok. - suttogta Nic.
- Engedjetek be! - kérte.
Felálltam és az ajtóhoz léptem. Elfordítottam a kulcsot a zárban és kinyitottam. Ott álltak mindketten, nagy esély van rá, hogy mindent hallottak.
- Mit jelentsen ez? - kérdezte Tom.
- Mi?
- Amit Drake mondott.
- Mennyit hallottatok?
- Mindent. - sötétült el a tekintete.
- Szóval igaz? - lepődött meg Jason.
Nicole óvatosan bólintott. Tom keze ökölbe szorult és egy könnycsepp gördült végig az arcán. Átöleltem a nyakát, és egy puszit nyomtam a szájára.
- Kérlek ne haragudj. Annyira sajnálom!
- Elmondhattad volna. Tudod, hogy képtelen vagyok rád haragudni. De az őszinteséget elvárnám.
Megcsókoltam és reméltem, hogy ezzel el van intézve a dolog.
- Hogy értetted, hogy veszélyben vagyunk?
- Nem hallottad amit Drake mondott?
- Ja, az? Ugyan kérlek! Fél kézzel elbánok vele. - nevetgélt Jason.
- Erősebb mint gondolnád. Félig farkas. Ezzel nem tudtok szembe szállni. - mondtam.
- De ti sem!
Lehet, hogy igaza van, de megfogadtuk, hogy megöljük és nem fogunk meghátrálni.
- Indulhatunk? - kérdeztem Nictől.
- Igen. - vágta rá.
- Most elmentek Drakehez? - kiabált Tom.
- Igen. Van egy tervem.
- És engem is beavatsz? - nézett rám Nic.
- Persze. Majd út közben elmondom.
Kirohantam a kocsihoz Nicolelal a nyomomban, majd beültünk és a gázra tapostam.
Most megkapod te rohadt korcs!
- Na, mi is az a briliáns terv? - mosolyodott el.
Jason és Tom idegesen álldogált az ajtóban. Amint megláttak, látszott az arcuk a megkönnyebbülés. Kiszálltunk az autóból és én rögtön Tom karjaiba rohantam.
- Nagyon aggódtam érted. - súgta a fülembe, majd megcsókolt. - Minden oké?
- Az ijedtségen kívül minden.
- Mi történt? - kérdezte Nictől.
- Csak Drake. Meg akart ölni mindkettőnket. És most majdnem összejött neki. - sziszegte.
- Legyetek óvatosabbak csajok.
- Jason, kérdezhetek valamit?
- Persze Jessie.
- Nem volt itt senki, amíg mi távol voltunk?
- De, volt itt egy srác. Miért?
- Mit akart?
- Megkérdezte, hogy itt vagy-e aztán lelépett.
- Nem engedtétek be a lakásba, ugye? - kérdeztem aggodalmasan.
- De, bejött. Baj? - zavarodott össze Jason.
Nicre néztem majd mindketten egyszerre indultunk meg a lakás felé.
- Hol a videó?
- Nem látom.
- Akkor keresd! - üvöltötte.
- Mi van? - kapta el a karomat Tom.
- Ez a srác. Drake embere. Valószínűleg itt hagyott egy videót, ami eléggé ciki rám nézve. Ez is egy trükk. - magyaráztam.
- Ugyan milyen videója lenne rólad?
Elpirultam, majd idegesen tovább turkáltam a párnák mögött.
- Megvan! - kiabált Nic.
- Hol volt?
- A konyhapulton, a kések mögött.
- Megnézzük? - kérdezte Jason.
- Őőő..igen. Nic és én.
Bementünk Nicolék szobájába és elkezdtük nézni a videót. Pontosan az volt, amire számítottam.
- Fújj, én ezt nem akarom végignézni. - fintorgott Nicole.
- Hidd el én se. - sziszegtem.
Sejthettem volna, hogy valaki felvette azt az éjszakát. Nem volt elég átélni, most újra láthatom...
Így is nehéz Tom szemébe néznem.
- Elég hamar beadtad a derekad, ahhoz képest, hogy Drake az ellenségünk.
- Nem tudom mi volt velem. Olyan kedveseket mondott, jól esett elhinni, hogy még mindig szeret.
- Mindenkivel megesik.
- Várj, valami van a videóval.
Drake jelent meg a képernyőn.
- Helló Tom és Jason. Valószínűleg mikor ezt látjátok akkor Nicole és Jessica már nem élnek, de mindegy. Az élet meg tovább. Jó érzés volt megölni őket. Letépni a fejüket és szétroppantani a csontjaikat. Hmm...Ne gyászoljatok, nem értek annyit. Ja és úgy gondolom már rájöttetek, hogy értetek is elmegyek, mert még a végén elmennétek a rendőrségre. Meg se próbáljatok menekülni, mert úgyis megtalállak titeket. Bár szerintem Tom most eléggé magába van roskadva, hogy Jessica ilyen könnyen odaadta magát. Szerencsére ezzel megkönnyíted a dolgom. Jason ne aggódj a kis Nic is megvolt nekem, csak videó nincs róla. Nos fiúk nem sokára találkozunk. - gúnyosan nevetett, majd a kép elsötétült.
- A szemét disznó. Én nem is feküdtem le vele! - kiabált Nic.
- Csöndesebben! Meghallják a fiúk. - figyelmeztettem.
- Nem érdekel! Ezek nemsokára jönnek és megölik őket!
- Dehogy is! Minket nem tudott megölni, nem jöhet el a srácokért.
- Elég egyszer egyedül hagynunk őket és eljön!
- Mi a baj szivem? - kérdezte Jason az ajtó másik oldaláról.
- Veszélyben vagytok. - suttogta Nic.
- Engedjetek be! - kérte.
Felálltam és az ajtóhoz léptem. Elfordítottam a kulcsot a zárban és kinyitottam. Ott álltak mindketten, nagy esély van rá, hogy mindent hallottak.
- Mit jelentsen ez? - kérdezte Tom.
- Mi?
- Amit Drake mondott.
- Mennyit hallottatok?
- Mindent. - sötétült el a tekintete.
- Szóval igaz? - lepődött meg Jason.
Nicole óvatosan bólintott. Tom keze ökölbe szorult és egy könnycsepp gördült végig az arcán. Átöleltem a nyakát, és egy puszit nyomtam a szájára.
- Kérlek ne haragudj. Annyira sajnálom!
- Elmondhattad volna. Tudod, hogy képtelen vagyok rád haragudni. De az őszinteséget elvárnám.
Megcsókoltam és reméltem, hogy ezzel el van intézve a dolog.
- Hogy értetted, hogy veszélyben vagyunk?
- Nem hallottad amit Drake mondott?
- Ja, az? Ugyan kérlek! Fél kézzel elbánok vele. - nevetgélt Jason.
- Erősebb mint gondolnád. Félig farkas. Ezzel nem tudtok szembe szállni. - mondtam.
- De ti sem!
Lehet, hogy igaza van, de megfogadtuk, hogy megöljük és nem fogunk meghátrálni.
- Indulhatunk? - kérdeztem Nictől.
- Igen. - vágta rá.
- Most elmentek Drakehez? - kiabált Tom.
- Igen. Van egy tervem.
- És engem is beavatsz? - nézett rám Nic.
- Persze. Majd út közben elmondom.
Kirohantam a kocsihoz Nicolelal a nyomomban, majd beültünk és a gázra tapostam.
Most megkapod te rohadt korcs!
- Na, mi is az a briliáns terv? - mosolyodott el.
2010. augusztus 15., vasárnap
4. fejezet
Nicole szemszöge by: etti
-Ezt nem hiszem el, már megint kicsúszott a kezünk közül!
-És én még majdnem bevettem a dumáját. Ez a büdös korcs felborította az egész életünket! – morgolódtam, nagyon feldühített.
- Nyugi, ki fogjuk nyírni ezt a dögöt! – bizonygatta Jess.
- Mond hol van a pizsamád nadrágja? – egy szál bugyiban álldogált előttem, csoda, hogy nem fagyott meg.
- Őőő … inkább hagyjuk. – te jó ég, csak nem? Basszus hülye kutya.
- Gyere, menjünk be, mindjárt megfagysz. – tereltem be.
Egy éjjeli állat komolyan, sose fekszik le 3 előtt. Visszafeküdtem Jason mellé, persze felkelt az ordibálásomra.
- Kivel kiabáltál szívem? – kérdezte a könyökén támaszkodva.
- Egy korccsal, majd holnap elmesélem, most fáradt vagyok. – suttogtam mikor bebújtam az ágyba. Átkarolt és mély álomba merültem.
Reggel hangos csörömpölésre keltem. Ki a franc csinálja ezt, Jason itt fekszik mellettem, Ő szokott reggelit csinálni. Rápillantottam az órára, 7 óra volt. Kikászálódtam az ágyból, óvatosan fel ne ébresszem és kiosontam a szobából. A konyhában Jess állt a tűzhelynél.
- Te meg mit csinálsz kora reggel? – kérdeztem álmosan.
- Nem bírtam elaludni és éhes voltam. – mondta karikás szemekkel.
- Megvárhattad volna Jasont. – motyogtam majd visszamentem a szobánkba.
Jason még mindig aludt. Befeküdtem mellé és elkezdtem puszilgatni az arcát hátha arra felébred. Sikerrel jártam, hosszú reggeli csókot kaptam majd felöltözött és kimentünk a konyhába. Összedobott nekünk valami finomat, de még mielőtt hozzá kezdhettem volna csöngettek. Elindultam ajtót nyitni. Mikor kinyitottam erős fény majd sötétség tárult elém és felsikítottam, de még mielőtt észbe kaptam volna már egy kocsiban ültem, zsákkal a fejemen. A kocsi ajtaját becsapták és elindították a motort. Jess éles kiáltását még hallottam, de mást semmit. A kezeimet is összekötötték, ne hogy véletlenül is elérjem a késem. Nem estem pánikba, biztos Drake probálkozik megint, de most nem fog megint túljárni az eszemen. Sokáig mentünk, majd halk sutyorgást hallottam, de nem tudtam kivenni miről beszélnek. Nem tudtak volna várni míg megreggelizem? Éhen halok. Várjunk csak. Ez egy jó ürügy, hogy levegyék a zsákot a fejemről!
- Kaphatnék valami kaját? - motyogtam a zsákon keresztül.
- Nem, kuss! - kedves válasz, de tényleg nagyon éhes vagyok. Hangosan korgott a gyomrom.
- Lehet, hogy tényleg adni kéne neki kaját. - suttogta valaki.
- Majd ha odaértünk! - ez nem Drake hangja volt.
Nagyjából 1 órát utaztunk, majd a kocsi lefékezett. Valaki felemelt és bevittek egy szobába. Levették a zsákot a fejemről, de a kezemet nem oldozták el, sót hozzákötözték a lábaim a szék lábához. Igen, egy kicsi, fehér falú szobában voltunk. Hárman ültek körülöttem, Drake és két segédje, talán ők is félig korcsok gondolom.
Ültek és bámultak engem, egy szál hálóingben voltam.
- Kaja? - kérdeztem.
- Ja tényleg. - elém toltak egy tálca kaját. Spagetti...komolyan gondolja!?
- A kezeim. - billentettem hátra a fejem.
- Még mit nem! - mondta Drake vigyorogva. Megfogta a villát, szúrt rá tésztát és a szám elé tartotta.
- Komolyan azt hiszed, hogy... - beletömte a számba a falatot mielőtt befejezhettem volna a mondatot.
Lenyeltem a tésztát, de az államra is került a szószból. Közel hajolt az arcomhoz Drake, hátradőltem amennyire tudtam a széken, de ő szabad volt.
- Meg ne próbáld! - mondtam haragosan, majd kidugta a nyelvét és lenyalta az államon maradt spagettit.
- Kinyírlak te rohadt dög! - ordítottam az arcába.
- Kíváncsi vagyok, hogy csinálnád összekötözött kézzel. - vigyorgott gúnyosan.
- Töröld le a vigyort a képedről, még az étvágyamat is elvetted te rühes korcs. - kiabáltam továbbra is.
- Amúgy meg, minek hoztatok ide? - kérdeztem.
- Hamarosan megjön a barátnőd, hogy megmentsen, és mi tárt karokkal várni fogjuk. - gyilkos vigyort vett fel. Kicsit ijesztő volt.
Felállt és kisétált a szobából egyik társával a nyomában. A legfiatalabb maradt bent velem. Szükségem volt a késre. Elkezdtem feszegetni a kötelet a lábamon, semmi sikerrel.
- Figyelj ide kis srác, én nem akarok 15 éveseket megölni, úgy hogy kérlek segíts nekem. - mondtam bájosan mosolyogva, hátha bedől a hazugságomnak.
- Tudom, hogy megölnél ha segítek is, de mivel nem birom Draket segítek. - talán meggondolom, hogy megöljem-e ezt a srácot.
Ha nem bírja Draket csak jó kölyök lehet.
Elvágta a köteleket, nagyot nyújtóztam majd az ablakon át távoztam. Drake kocsija mellett állt Jess ezüst Opelje, de nem ült benne senki. Egy éles sikolyt hallottam, egyből a hang felé fordultam és Jes rohant ki az ajtón egy óriási farkassal a nyomában.
- Jessica! Szállj be a kocsiba! - kiáltottam majd a farkas felé futottam.
Futás közben elővettem a késemet és a farkas oldalába állítottam majd beszálltam az anyós ülésre.
- Taposs a gázra! - sikítottam, mert a farkas szinte megsem érezte a döfést és már az autó tetején volt.
Rápillantottam a sebességmérőre és 190 km/h-t mutatott. A farkas nem tudott mibe megkapaszkodni és lecsúszott a tetőről. Végre vége.
- Köszi Jess! - suttogtam. Úgy szorította a kormányt mintha szét akarná morzsolni.
- Nyugi, már vége. - nyugtattam, talán egy kicsit engedett a szorítása
Sokáig csöndben haladtunk és mikor már teljesen megnyugodott megszólalt.
- Jason majdnem szívbajt kapott mikor felsikoltottál, és én is. - nevetett.
- Én is. - mosolyogtam rá.
-Ezt nem hiszem el, már megint kicsúszott a kezünk közül!
-És én még majdnem bevettem a dumáját. Ez a büdös korcs felborította az egész életünket! – morgolódtam, nagyon feldühített.
- Nyugi, ki fogjuk nyírni ezt a dögöt! – bizonygatta Jess.
- Mond hol van a pizsamád nadrágja? – egy szál bugyiban álldogált előttem, csoda, hogy nem fagyott meg.
- Őőő … inkább hagyjuk. – te jó ég, csak nem? Basszus hülye kutya.
- Gyere, menjünk be, mindjárt megfagysz. – tereltem be.
Egy éjjeli állat komolyan, sose fekszik le 3 előtt. Visszafeküdtem Jason mellé, persze felkelt az ordibálásomra.
- Kivel kiabáltál szívem? – kérdezte a könyökén támaszkodva.
- Egy korccsal, majd holnap elmesélem, most fáradt vagyok. – suttogtam mikor bebújtam az ágyba. Átkarolt és mély álomba merültem.
Reggel hangos csörömpölésre keltem. Ki a franc csinálja ezt, Jason itt fekszik mellettem, Ő szokott reggelit csinálni. Rápillantottam az órára, 7 óra volt. Kikászálódtam az ágyból, óvatosan fel ne ébresszem és kiosontam a szobából. A konyhában Jess állt a tűzhelynél.
- Te meg mit csinálsz kora reggel? – kérdeztem álmosan.
- Nem bírtam elaludni és éhes voltam. – mondta karikás szemekkel.
- Megvárhattad volna Jasont. – motyogtam majd visszamentem a szobánkba.
Jason még mindig aludt. Befeküdtem mellé és elkezdtem puszilgatni az arcát hátha arra felébred. Sikerrel jártam, hosszú reggeli csókot kaptam majd felöltözött és kimentünk a konyhába. Összedobott nekünk valami finomat, de még mielőtt hozzá kezdhettem volna csöngettek. Elindultam ajtót nyitni. Mikor kinyitottam erős fény majd sötétség tárult elém és felsikítottam, de még mielőtt észbe kaptam volna már egy kocsiban ültem, zsákkal a fejemen. A kocsi ajtaját becsapták és elindították a motort. Jess éles kiáltását még hallottam, de mást semmit. A kezeimet is összekötötték, ne hogy véletlenül is elérjem a késem. Nem estem pánikba, biztos Drake probálkozik megint, de most nem fog megint túljárni az eszemen. Sokáig mentünk, majd halk sutyorgást hallottam, de nem tudtam kivenni miről beszélnek. Nem tudtak volna várni míg megreggelizem? Éhen halok. Várjunk csak. Ez egy jó ürügy, hogy levegyék a zsákot a fejemről!
- Kaphatnék valami kaját? - motyogtam a zsákon keresztül.
- Nem, kuss! - kedves válasz, de tényleg nagyon éhes vagyok. Hangosan korgott a gyomrom.
- Lehet, hogy tényleg adni kéne neki kaját. - suttogta valaki.
- Majd ha odaértünk! - ez nem Drake hangja volt.
Nagyjából 1 órát utaztunk, majd a kocsi lefékezett. Valaki felemelt és bevittek egy szobába. Levették a zsákot a fejemről, de a kezemet nem oldozták el, sót hozzákötözték a lábaim a szék lábához. Igen, egy kicsi, fehér falú szobában voltunk. Hárman ültek körülöttem, Drake és két segédje, talán ők is félig korcsok gondolom.
Ültek és bámultak engem, egy szál hálóingben voltam.
- Kaja? - kérdeztem.
- Ja tényleg. - elém toltak egy tálca kaját. Spagetti...komolyan gondolja!?
- A kezeim. - billentettem hátra a fejem.
- Még mit nem! - mondta Drake vigyorogva. Megfogta a villát, szúrt rá tésztát és a szám elé tartotta.
- Komolyan azt hiszed, hogy... - beletömte a számba a falatot mielőtt befejezhettem volna a mondatot.
Lenyeltem a tésztát, de az államra is került a szószból. Közel hajolt az arcomhoz Drake, hátradőltem amennyire tudtam a széken, de ő szabad volt.
- Meg ne próbáld! - mondtam haragosan, majd kidugta a nyelvét és lenyalta az államon maradt spagettit.
- Kinyírlak te rohadt dög! - ordítottam az arcába.
- Kíváncsi vagyok, hogy csinálnád összekötözött kézzel. - vigyorgott gúnyosan.
- Töröld le a vigyort a képedről, még az étvágyamat is elvetted te rühes korcs. - kiabáltam továbbra is.
- Amúgy meg, minek hoztatok ide? - kérdeztem.
- Hamarosan megjön a barátnőd, hogy megmentsen, és mi tárt karokkal várni fogjuk. - gyilkos vigyort vett fel. Kicsit ijesztő volt.
Felállt és kisétált a szobából egyik társával a nyomában. A legfiatalabb maradt bent velem. Szükségem volt a késre. Elkezdtem feszegetni a kötelet a lábamon, semmi sikerrel.
- Figyelj ide kis srác, én nem akarok 15 éveseket megölni, úgy hogy kérlek segíts nekem. - mondtam bájosan mosolyogva, hátha bedől a hazugságomnak.
- Tudom, hogy megölnél ha segítek is, de mivel nem birom Draket segítek. - talán meggondolom, hogy megöljem-e ezt a srácot.
Ha nem bírja Draket csak jó kölyök lehet.
Elvágta a köteleket, nagyot nyújtóztam majd az ablakon át távoztam. Drake kocsija mellett állt Jess ezüst Opelje, de nem ült benne senki. Egy éles sikolyt hallottam, egyből a hang felé fordultam és Jes rohant ki az ajtón egy óriási farkassal a nyomában.
- Jessica! Szállj be a kocsiba! - kiáltottam majd a farkas felé futottam.
Futás közben elővettem a késemet és a farkas oldalába állítottam majd beszálltam az anyós ülésre.
- Taposs a gázra! - sikítottam, mert a farkas szinte megsem érezte a döfést és már az autó tetején volt.
Rápillantottam a sebességmérőre és 190 km/h-t mutatott. A farkas nem tudott mibe megkapaszkodni és lecsúszott a tetőről. Végre vége.
- Köszi Jess! - suttogtam. Úgy szorította a kormányt mintha szét akarná morzsolni.
- Nyugi, már vége. - nyugtattam, talán egy kicsit engedett a szorítása
Sokáig csöndben haladtunk és mikor már teljesen megnyugodott megszólalt.
- Jason majdnem szívbajt kapott mikor felsikoltottál, és én is. - nevetett.
- Én is. - mosolyogtam rá.
2010. augusztus 9., hétfő
3. fejezet
Jessica szemszöge by: fruu
Mérgesen ugrottam be az ágyba Tom mellé. Lerakta a könyvet amit olvasott és felém fordult.
- Mi a baj édesem?
- Drake. Mindegy, majd holnap elmesélem. - morogtam.
- Ahogy gondolod.
- Szeretlek. - súgtam, majd hosszan megcsókoltam.
- Én is szeretlek. - lehelte két csók között.
Még beszélgettünk egy kicsit aztán elaludt. Én világ életemben éjjeli bagoly voltam így, kimentem a nappaliba TV-zni, de hamar meguntam. Eldöntöttem, hogy csinálok magamnak valami kaját.
Éppen belefogtam volna, mikor valaki kopogott. Ki a fene lehet az hajnali 3kor?
Óvatosan kinyitottam az ajtót és egy vöröses bundájú farkas ült az ajtóban. Rögtön megismertem.
- Drake! Mi a fenét keresel te itt? - kérdeztem mérgesen. Átváltozott emberré és elvigyorodott. Annak idején ebbe a mosolyba szerettem bele és ha nem vert volna át, valószínűleg a mai napig elolvadnék tőle.
- Hozzád jöttem. - mondta.
Becsuktam magam mögött az ajtót. Nem akartam, hogy a többiek felébredjenek. Bár ha balhé van, arra úgyis felkelnek. Legalábbis Nic biztosan.
- Jess, én még mindig nagyon szeretlek téged. Nem tudom miért hagytál el. Gyere vissza hozzám! - kérte.
- Álmodik a nyomor. - vetettem oda. - Megcsaltál, te disznó! Most is csak azért nem öllek meg, mert nem akarom elvenni Nicole-tól az élményt, hogy lássa a halálodat.
- Nem csaltalak meg! Csak Nic mondta azt neked, mert bosszút akart állni amiért kidobtam.
- Nem hiszek neked.
Átkarolta a derekamat és szorosan magához húzott.
- Nagyon szeretlek! - súgta a fülembe.
Egy srác, tökéletes testtel, mosollyal itt ölel engem és azt mondja, hogy szeret. Igaz, hogy ez a srác Drake, de mindenki kaphat egy második esélyt, nem igaz?
Hagytam, hogy megcsókoljon. Hosszú és szenvedélyes csók volt. Óvatosan az autóm felé húzott és beült a hátsó ülésre. Hátra dőlt és mivel még mindig szorosan fogta a derekamat rajta landoltam.
Megcsókolt és közben a keze a pólóm végét kereste. Meglepő ügyességgel varázsolta le rólam, majd a többi ruhámmal is így tett.
Fél óra múlva a karjai közt szuszogtam. Arra ébredtem, hogy az autó elindult. Felpattantak a szemeim és ijedten pislogtam a volánnál ülő srácra. A padlóra dobált ruhák között turkáltam a pisztolyom után. Drake már sehol sem volt. Az a szemét!! És én meg milyen naivan bedőltem neki!
Végre megtaláltam a fegyvert és fejéhez tartottam.
- Ki a fene vagy te, hova viszel és Drake hol van?
- Marc a nevem, nem mondhatom meg és már rég elment a kis barátnődért.
- Hogy mi a túró van? Ugye tudod, hogy bármelyik percben lelőhetlek?
- Nem fogod megtenni. - mondta magabiztosan.
- Azt csak hiszed. - mosolyogtam, majd meghúztam a ravaszt.
Elkaptam a kormányt, mielőtt még nekimentünk volna valaminek és valahogy lefékeztem.
A fiú fejéből ömlött a vér. Szuper, takaríthatom a kocsit.A tenger mellett sikerült megállni. Mázli. A vízbe löktem Marcot, majd sietve elhajtottam.
Nicole még bajban van.
Padlógázzal száguldoztam az utcákon, míg meg nem érkeztem a házig.
Drake éppen a nálam is bevetett szöveget adta elő Nicnek. Láttam, hogy legszívesebben előrántaná a kését, de valamiért nem tette.
- Hé, Drake! - kiáltottam. - Fejezd be ezt gyorsan.
- Neked nem kéne itt lenned! - sziszegte. - Küldtem valakit, hogy intézzen el!
- Ó, csak nem Marcra gondolsz? Nem akarta elhinni,, hogy lelőném, így bebizonyítottam, hogy téved. - kacagtam.
- Mi folyik itt? - értetlenkedett Nic.
- Elcsábított, aztán meg ki akart csinálni.
- És én majdnem bedőltem neked! - kiáltotta Nicole.
Több sem kellett neki, elővette a kését és megindult Drake felé.
- Most kicsinállak, te rohadék! - üvöltötte.
- Sziasztok lányok! - köszönt el mosolyogva, majd átváltozott farkassá és elfutott. Mindezt olyan sebességgel hajtotta végre, hogy egyikünknek sem volt ideje reagálni. Ismét kicsúszott a kezünk közül.
Mérgesen ugrottam be az ágyba Tom mellé. Lerakta a könyvet amit olvasott és felém fordult.
- Mi a baj édesem?
- Drake. Mindegy, majd holnap elmesélem. - morogtam.
- Ahogy gondolod.
- Szeretlek. - súgtam, majd hosszan megcsókoltam.
- Én is szeretlek. - lehelte két csók között.
Még beszélgettünk egy kicsit aztán elaludt. Én világ életemben éjjeli bagoly voltam így, kimentem a nappaliba TV-zni, de hamar meguntam. Eldöntöttem, hogy csinálok magamnak valami kaját.
Éppen belefogtam volna, mikor valaki kopogott. Ki a fene lehet az hajnali 3kor?
Óvatosan kinyitottam az ajtót és egy vöröses bundájú farkas ült az ajtóban. Rögtön megismertem.
- Drake! Mi a fenét keresel te itt? - kérdeztem mérgesen. Átváltozott emberré és elvigyorodott. Annak idején ebbe a mosolyba szerettem bele és ha nem vert volna át, valószínűleg a mai napig elolvadnék tőle.
- Hozzád jöttem. - mondta.
Becsuktam magam mögött az ajtót. Nem akartam, hogy a többiek felébredjenek. Bár ha balhé van, arra úgyis felkelnek. Legalábbis Nic biztosan.
- Jess, én még mindig nagyon szeretlek téged. Nem tudom miért hagytál el. Gyere vissza hozzám! - kérte.
- Álmodik a nyomor. - vetettem oda. - Megcsaltál, te disznó! Most is csak azért nem öllek meg, mert nem akarom elvenni Nicole-tól az élményt, hogy lássa a halálodat.
- Nem csaltalak meg! Csak Nic mondta azt neked, mert bosszút akart állni amiért kidobtam.
- Nem hiszek neked.
Átkarolta a derekamat és szorosan magához húzott.
- Nagyon szeretlek! - súgta a fülembe.
Egy srác, tökéletes testtel, mosollyal itt ölel engem és azt mondja, hogy szeret. Igaz, hogy ez a srác Drake, de mindenki kaphat egy második esélyt, nem igaz?
Hagytam, hogy megcsókoljon. Hosszú és szenvedélyes csók volt. Óvatosan az autóm felé húzott és beült a hátsó ülésre. Hátra dőlt és mivel még mindig szorosan fogta a derekamat rajta landoltam.
Megcsókolt és közben a keze a pólóm végét kereste. Meglepő ügyességgel varázsolta le rólam, majd a többi ruhámmal is így tett.
Fél óra múlva a karjai közt szuszogtam. Arra ébredtem, hogy az autó elindult. Felpattantak a szemeim és ijedten pislogtam a volánnál ülő srácra. A padlóra dobált ruhák között turkáltam a pisztolyom után. Drake már sehol sem volt. Az a szemét!! És én meg milyen naivan bedőltem neki!
Végre megtaláltam a fegyvert és fejéhez tartottam.
- Ki a fene vagy te, hova viszel és Drake hol van?
- Marc a nevem, nem mondhatom meg és már rég elment a kis barátnődért.
- Hogy mi a túró van? Ugye tudod, hogy bármelyik percben lelőhetlek?
- Nem fogod megtenni. - mondta magabiztosan.
- Azt csak hiszed. - mosolyogtam, majd meghúztam a ravaszt.
Elkaptam a kormányt, mielőtt még nekimentünk volna valaminek és valahogy lefékeztem.
A fiú fejéből ömlött a vér. Szuper, takaríthatom a kocsit.A tenger mellett sikerült megállni. Mázli. A vízbe löktem Marcot, majd sietve elhajtottam.
Nicole még bajban van.
Padlógázzal száguldoztam az utcákon, míg meg nem érkeztem a házig.
Drake éppen a nálam is bevetett szöveget adta elő Nicnek. Láttam, hogy legszívesebben előrántaná a kését, de valamiért nem tette.
- Hé, Drake! - kiáltottam. - Fejezd be ezt gyorsan.
- Neked nem kéne itt lenned! - sziszegte. - Küldtem valakit, hogy intézzen el!
- Ó, csak nem Marcra gondolsz? Nem akarta elhinni,, hogy lelőném, így bebizonyítottam, hogy téved. - kacagtam.
- Mi folyik itt? - értetlenkedett Nic.
- Elcsábított, aztán meg ki akart csinálni.
- És én majdnem bedőltem neked! - kiáltotta Nicole.
Több sem kellett neki, elővette a kését és megindult Drake felé.
- Most kicsinállak, te rohadék! - üvöltötte.
- Sziasztok lányok! - köszönt el mosolyogva, majd átváltozott farkassá és elfutott. Mindezt olyan sebességgel hajtotta végre, hogy egyikünknek sem volt ideje reagálni. Ismét kicsúszott a kezünk közül.
2010. augusztus 6., péntek
2. fejezet
Nicole szemszöge by:etti
Jason azonnal odajött egy csókra, de nem hagyta figyelmen kívűl a kötést a lábamon, nem az az aggódós fajta de azért rákérdezett.
- Mi történt a lábaddal? – húzta fel egyik szemöldökét.
- Ugyan semmiség, csak kificamodott, túlélem. – motyogtam.
Jobban izgatott amit az erdőben láttam. Az a farkas nem volt hétköznapi amit az erdőben láttunk, azt hiszem meg kéne keresnem. Jess arcán kiült a félelem mikor találkoztunk vele, én úgy tettem mintha nem vettem volna észre, teljesen higgadt maradtam. De késztetést éreztem arra, hogy megkeressem. Elindultam az ajtó felé.
- Hova-hova? – húzott vissza Jason és szorosan magához ölelt.
- Csak meg kell néznem valamit.
- És mi lenne az?
- A farkas, igaz? – kapcsolódott be Jess a beszélgetésbe miközben kibontakoztam Jason öleléséből.
- Igen, de ho…? – nem tudtam befejezni.
- Veled mehetek? – kérdezte, de láttam rajta kicsit tart tőle.
- Hát ha akarsz. – válasz nélkül indult a kijárathoz, majd kérdőn rám pillantott.
Mentem utána, az ajtónál a fiúkra szegeztem a tekintetem akik értetlenül bámultak minket.
- Nem sokára jövünk! – mondtam majd barátnőm után mentem és bepattantam a kormányhoz. Jess egész úton meg sem szólalt. Oda parkoltam ahova délelőtt is.
Úgyanazon az úton mentünk a kis tisztásra ahol megpihentünk. Megálltam a közepén és Jessre pillantottam. Didergett a hidegtől, nem mondom elég hűvös van, de én nem fáztam volt rajtam 3 réteg. Levettem a mellényem és ráterítettem.
- Köszi! – motyogta. A bokor megrezdült. Jess a hátam mögé bújt, én pedig arra a bokorra koncentráltam ahonnan a zaj jött. Nagyon lassan lépkedve előbújt egy farkas, azt hiszem ezt láttuk. A szemében semmi nem volt kiolvasható csak lassan ballagott felénk, majd 2 méterre megállt előttünk. Ez hatalmas állat, a vonalait jól ki lehetett venni a holdfényben, mert miközben várakoztunk a farkasra lement a nap és az erdő sötét, félelmetes volt. Hülyeség lenne hozzászólni, úgysem ért minket. Leült és figyelt minket, mintha vigyorogna. Olyan furcsa ez a farkas. Olyan ismerős. Közelebb léptem hozzá és odanyújtottam a kezem. Odadugta az orrát és megszimatolt, felállt és felvonyított. Ijedtemben visszaugrottam Jessicához. Hirtelen 2 lábra állt és remegni kezdett, majd átalakult és emberi formát vett fel. Méghozzá nem akármilyen embert, de nem ám a mi drága Drake-ünk állt előttünk egy szál farmerban. Nem hittem a szememnek, de a kezem reflexből a cipőmhöz nyúlt ahol egy kés volt elrejtve.
- Mióta vagy félig farkas te rohadék? – kérdezte idegesen Jess.
- Ha nem haragszol erre nem válaszolok. – mondta egy gúnyos vigyorral az arcán. És még viccelődik is ez a szemét.
- De, haragszom, nem is tudod mennyire! – Jess szinte ordított. Léptem volna egyet hangtalanul.
- Nem fogsz megölni… még nem, nem vagy még felkészülve. – mondta nekem, megtorpantam, letörölt a vigyort az arcáról.
- Csak figyelj! – mondtam neki miközben elindultam felé a késsel a kezemben. 2 másik farkas ugrott elő a bozótosból. Pont úgy néztek ki mint Drake csak a bundájuk színe volt más. Megtorpantam. Jess odajött hozzám és megfogta a karom.
- Gyere, majd máskor. – remegett a hangja, a félelemtől. Hisz ezek csak büdös dögök. Iszonyatosan ölhetnékem volt.
- Na jó, legyen. – mondtam hangosan kifújva a levegőt. Elindultunk az ösvényen.
- Még találkozunk!- kiáltott utánunk az a bolhafészek.
Visszaértünk a kocsihoz, beültem a volánhoz és gondolkozóba estem. Ez meg mióta félig farkas? Azt hittem ilyen csak könyvben létezik, a fantáziában. Nem is tudtam ezzel foglalkozni, csak arra tudtam koncentrálni mikor ugorjak rá és törjem ki a nyakát.
- Nem indulnánk? – kérdezte Jess.
- Ja de, bocsi. – hamar hazaértünk és vettem egy jó forró fürdőt majd bebújtam Jason mellé, már mélyen aludt. Követtem a példáját és mély álomba merültem.
2010. augusztus 5., csütörtök
1. fejezet
Jessica szemszöge by: fruu
- Hogy van az, hogy mindenki rájön a tervünkre? - kérdeztem Nicole-tól, miközben beraktunk a csomagtartóba egy holttestet
- Fingom sincs. - sóhajtotta, majd beült a volánhoz.
Bepattantam mellé az anyósülésre. Gázt adott és elindultunk az erdő felé. Van benne egy kis folyó és még senki nem vette észre, hogy hullák vannak benne. Mivel a kis folyó egy nagyobba torkollik, ami pedig a tengerbe visz. Így az embereknek csak annyi tűnik fel, hogy eltűnt valaki, de a holttestet sosem találják meg.
Mikor megérkeztünk átcseréltük a cipőnket gumicsizmára és elindultunk.
Imádok az erdőben mászkálni. Olyan megnyugtató és csendes.
Fél óra séta után meghallottuk a folyó halk csobogását. A nehéz testet óvatosan beleemeltük a vízbe. Pár nap és végleg eltűnik.
- Jess gyere utánam. - súgta Nicole.
- Hova megyünk? - kérdeztem.
- Csak gyere.
Errefelé még sosem jártam. A sűrű lombkorona eltűnt és a halvány napsugarak szinte beragyogták a kis tisztást. A fű selymesen puha volt és ezer színű virág tarkította.
Az égre gyönyörű színeket festett az alkony. Nic elfeküdt a földön, én pedig követtem a példáját. Addig kémleltük az eget míg teljesen be nem sötétedett.
- Nic visszatalálsz a szokásos útra?
- Jessie ne nézz már hülyének! Azt hiszed, hogy akkor megvártam volna amíg vaksötét nem lesz?
- Bocs!
Igyekeztem nem lemaradni, de igen nehezemre esett. Nicole elég rutinosan mozgott, valószínűleg már sokadszor járhatott itt. Én azonban most voltam itt először, így elég bizonytalanul haladtam.
Amikor visszaértünk a folyóhoz átvettem az irányítást. Ez az én terepem.
Az orromig sem láttam, de már kívülről tudtam, hogy mi merre van.
Hirtelen vonyítást hallottam a közelből. Feltehetőleg farkasét. Nem is tudtam, hogy ebben az erdőben vadállatok is vannak. Eléggé megijedtem,így gyorsítottam a lépteimen, míg végül azt vettem észre, hogy futok. Tompa puhhanást hallatszott a hátam mögül. A vállam fölött hátra néztem, de nem lassítottam. Mikor megláttam, hogy Nicole a lábát szorongatva fetreng elvétettem a lépést és én is a földön kötöttem ki. Éles fájdalom nyilallt a fejembe, de nem törődtem vele. Felpattantam és odaszaladtam Nichez.
- Jól vagy?
- Nagyon fáj a lábam. - nyöszörögte.
- Tovább kell jönnöd! Már nem vagyunk messze. Max. 5 perc. - próbáltam bíztatni.
- Nem hiszem, hogy menni fog.
- Nicole! Gyerünk! Támaszkodj rám.
- Oké, megpróbálom, de nem ígérek semmit.
Egy ág reccsent a hátunk mögött.
- De siess kérlek! - mondtam remegő hangon.
Sietve letérdeltem mellé és átkaroltam a derekát. Sziszegve felállt és elindultunk.
Morgást hallottam, most már nagyon közelről. Gyorsítottam, de csak annyit amennyit Nic is bírt.
2 percen belül szerencsére visszaértünk az autóhoz.
A fák közül egy farkas figyelte minden mozdulatunkat. Gyorsan beültünk még mielőtt az állat támadhatott volna.
Most én vezettem. Padlóig nyomtam a gázt.
- Jessie neked vérzik a fejed! - érintette meg a sajgó pontot.
- Ugyan semmiség. - legyintettem.
- Ha hazaérünk, megnézem közelebbről.
- Inkább a te lábadat kéne megvizsgálni. Nagyon fáj?
- Hát, el tudnék képzelni jobbat is. De megvagyok.
Lefékeztem a lakás előtt.Négyen lakunk ebben a 2 hálószobás és egy fürdős,konyhás és nappalis csodában. Egyenlőre csak erre telik.
Nagy nehezen bejutottunk Nic-kel, majd leültettem a kanapéra.
- Szia! - köszöntem Tomnak, majd egy puszit nyomtam a szájára.
- Veletek meg mi történt? - kérdezte.
- Bajos dolog megszabadulni egy hullától. De ezt már tudhatnád bébi. - nevettem. - Légyszi nézd meg Nic lábát.
Elmentem a fürdőbe az elsősegély dobozért. Ám mielőtt visszamentem volna a nappaliba, úgy döntöttem kitisztítom a sebem. Húú ez tényleg elég ronda. A homlokomon tátongó véres sebre nyomtam a vattát, majd mikor végeztem egy sebtapaszt tettem rá.
Kezemben az elsősegély dobozzal beszaladtam a nappaliba.
- Hogy vagy? - érdeklődtem.
- Jól. - mosolygott. - Csak egy ficam.
- Legközelebb vigyázzatok jobban. - dorgált meg Tom, majd gyengéden meglökött. Lábujjhegyen álltam, így ennyi is elég volt, hogy elveszítsem az egyensúlyom. Megpróbáltam valamiben megkapaszkodni, de sikertelenül, viszont egy vázát lelöktem a polcról, ami hatalmas csattanással tört szét a földön.
- Mi ez a zaj? - jött elő a hálóból Jason.
- Csak egy váza.
- Veletek meg mi történt? - kérdezte meglepetten.
- Hogy van az, hogy mindenki rájön a tervünkre? - kérdeztem Nicole-tól, miközben beraktunk a csomagtartóba egy holttestet
- Fingom sincs. - sóhajtotta, majd beült a volánhoz.
Bepattantam mellé az anyósülésre. Gázt adott és elindultunk az erdő felé. Van benne egy kis folyó és még senki nem vette észre, hogy hullák vannak benne. Mivel a kis folyó egy nagyobba torkollik, ami pedig a tengerbe visz. Így az embereknek csak annyi tűnik fel, hogy eltűnt valaki, de a holttestet sosem találják meg.
Mikor megérkeztünk átcseréltük a cipőnket gumicsizmára és elindultunk.
Imádok az erdőben mászkálni. Olyan megnyugtató és csendes.
Fél óra séta után meghallottuk a folyó halk csobogását. A nehéz testet óvatosan beleemeltük a vízbe. Pár nap és végleg eltűnik.
- Jess gyere utánam. - súgta Nicole.
- Hova megyünk? - kérdeztem.
- Csak gyere.
Errefelé még sosem jártam. A sűrű lombkorona eltűnt és a halvány napsugarak szinte beragyogták a kis tisztást. A fű selymesen puha volt és ezer színű virág tarkította.
Az égre gyönyörű színeket festett az alkony. Nic elfeküdt a földön, én pedig követtem a példáját. Addig kémleltük az eget míg teljesen be nem sötétedett.
- Nic visszatalálsz a szokásos útra?
- Jessie ne nézz már hülyének! Azt hiszed, hogy akkor megvártam volna amíg vaksötét nem lesz?
- Bocs!
Igyekeztem nem lemaradni, de igen nehezemre esett. Nicole elég rutinosan mozgott, valószínűleg már sokadszor járhatott itt. Én azonban most voltam itt először, így elég bizonytalanul haladtam.
Amikor visszaértünk a folyóhoz átvettem az irányítást. Ez az én terepem.
Az orromig sem láttam, de már kívülről tudtam, hogy mi merre van.
Hirtelen vonyítást hallottam a közelből. Feltehetőleg farkasét. Nem is tudtam, hogy ebben az erdőben vadállatok is vannak. Eléggé megijedtem,így gyorsítottam a lépteimen, míg végül azt vettem észre, hogy futok. Tompa puhhanást hallatszott a hátam mögül. A vállam fölött hátra néztem, de nem lassítottam. Mikor megláttam, hogy Nicole a lábát szorongatva fetreng elvétettem a lépést és én is a földön kötöttem ki. Éles fájdalom nyilallt a fejembe, de nem törődtem vele. Felpattantam és odaszaladtam Nichez.
- Jól vagy?
- Nagyon fáj a lábam. - nyöszörögte.
- Tovább kell jönnöd! Már nem vagyunk messze. Max. 5 perc. - próbáltam bíztatni.
- Nem hiszem, hogy menni fog.
- Nicole! Gyerünk! Támaszkodj rám.
- Oké, megpróbálom, de nem ígérek semmit.
Egy ág reccsent a hátunk mögött.
- De siess kérlek! - mondtam remegő hangon.
Sietve letérdeltem mellé és átkaroltam a derekát. Sziszegve felállt és elindultunk.
Morgást hallottam, most már nagyon közelről. Gyorsítottam, de csak annyit amennyit Nic is bírt.
2 percen belül szerencsére visszaértünk az autóhoz.
A fák közül egy farkas figyelte minden mozdulatunkat. Gyorsan beültünk még mielőtt az állat támadhatott volna.
Most én vezettem. Padlóig nyomtam a gázt.
- Jessie neked vérzik a fejed! - érintette meg a sajgó pontot.
- Ugyan semmiség. - legyintettem.
- Ha hazaérünk, megnézem közelebbről.
- Inkább a te lábadat kéne megvizsgálni. Nagyon fáj?
- Hát, el tudnék képzelni jobbat is. De megvagyok.
Lefékeztem a lakás előtt.Négyen lakunk ebben a 2 hálószobás és egy fürdős,konyhás és nappalis csodában. Egyenlőre csak erre telik.
Nagy nehezen bejutottunk Nic-kel, majd leültettem a kanapéra.
- Szia! - köszöntem Tomnak, majd egy puszit nyomtam a szájára.
- Veletek meg mi történt? - kérdezte.
- Bajos dolog megszabadulni egy hullától. De ezt már tudhatnád bébi. - nevettem. - Légyszi nézd meg Nic lábát.
Elmentem a fürdőbe az elsősegély dobozért. Ám mielőtt visszamentem volna a nappaliba, úgy döntöttem kitisztítom a sebem. Húú ez tényleg elég ronda. A homlokomon tátongó véres sebre nyomtam a vattát, majd mikor végeztem egy sebtapaszt tettem rá.
Kezemben az elsősegély dobozzal beszaladtam a nappaliba.
- Hogy vagy? - érdeklődtem.
- Jól. - mosolygott. - Csak egy ficam.
- Legközelebb vigyázzatok jobban. - dorgált meg Tom, majd gyengéden meglökött. Lábujjhegyen álltam, így ennyi is elég volt, hogy elveszítsem az egyensúlyom. Megpróbáltam valamiben megkapaszkodni, de sikertelenül, viszont egy vázát lelöktem a polcról, ami hatalmas csattanással tört szét a földön.
- Mi ez a zaj? - jött elő a hálóból Jason.
- Csak egy váza.
- Veletek meg mi történt? - kérdezte meglepetten.
Bevezető
Mi vagyunk Nicole és Jessica Miamiból.
Volt egy srác, aki átvert minket, elég rendesen. Csak sajnos nem viseljük túl jól ha becsapnak.
Szerencsére vannak olyanok akik segítenek a célunk elérésében. A célunk pedig, Drake halála.
Aki megpróbál minket megállítani, azt eltakarítjuk az útból. Akik rájöttek a titkunkra mind "eltüntek".
23 évesen, az életünk a gyilkolásól és a menekülésről szól.
Hogy ki lesz a következő áldozatunk? Reméljük hamarosan kiderül.
Volt egy srác, aki átvert minket, elég rendesen. Csak sajnos nem viseljük túl jól ha becsapnak.
Szerencsére vannak olyanok akik segítenek a célunk elérésében. A célunk pedig, Drake halála.
Aki megpróbál minket megállítani, azt eltakarítjuk az útból. Akik rájöttek a titkunkra mind "eltüntek".
23 évesen, az életünk a gyilkolásól és a menekülésről szól.
Hogy ki lesz a következő áldozatunk? Reméljük hamarosan kiderül.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
