6. fejezet

Nicole szemszöge by:etti


- És ezt te fogod végbe vinni? - érdeklődtem.
- Mivel gondolom te nem akarod, igen én fogom.
- Kicsit őrültségnek tűnik, de hátha. - kételkedem a tervben, de Jessben nem.

A fákon keresztül átszűrődő fényt láttam, ebből tudtam, hogy megérkeztünk a házhoz. Lekanyarodtunk az erdőbe vezető kis ösvényre és Jessica leállaította a motort.

- Megvárjuk a reggelt? - kérdeztem.
- Még mit nem, addigra megtalálják a kocsit.

Jess elővett egy kis üvegcsét amiben rózsaszínes por volt. Berakott a szájába egy tablettát és egy koty vízzel lenyelte.

- Biztos működni fog?
- Ne aggódj, nem lesz semmi bajom.

 Ez csak altató por és ha véletlen  le is nyelném, bevettem az ellenszert. - nyugtatgatott, de én attól tartok, hogy Drake fog ajtót nyitni.

- És mi van ha Drake nyit ajtót?
- Hát akkor gáz van, de ezzel ráérünk akkor aggódni, ha ott leszünk. Most pedig induljunk. - utasított Jess, mintha teljesen biztos lenne a dolgában.

Mielőtt kiszálltunk volna a kocsiból, Jessica a szájára szort a porból. Odasétáltunk a házhoz amiből változó fények szűrődtek, gondolom tv-t néznek. Jess fellépett a bejárat előtti lépcsőre és becsöngetett, addig én leskelődtem az ablaknál, hogy hányan vannak bent és, hogy ki megy ajtót nyitni. Senki nem mozdult, mintha meg sem hallották volna, ketten ültek a tv előtt, de nem tudtam kivenni kik azok. Valaki felállt és odasétált az ajtóhoz, amint kinyitotta Jess rácuppant a pasira. Hál' Istennek nem Drake volt az. Le sem tudta volna vakarni magáról szegény srác. Míg néztem ahogy Jessica smacizik a korccsal arra gondoltam, vajon Tom most mit tenne? Ezen elkezdtem kuncogni. A srác összeesett, vagyis elaludt, ami pedig azt jelenti, hogy bevált a terv első fele.

- Ne röhögcsélj, ráharapott a nyelvemre. - morcogott Jess.
- Bocsi. - majd megint elnevettem magam.

Miután kikacarásztam magam, a feladatunkra koncentráltam. Már hallottam is ahogyan a másik ember, vélhetőleg Drake jön megnézni mitörtént. Jess elővette a kését, én pedig követtem példáját, majd vártunk, hogy odaérjen hozzánk. Sajnos nem erre számítottunk.

- Te ki vagy? - vágtam egyből az ismeretlen ember fejéhez.
- És ti kik vagytok? És mit csináltatok vele? - mutatott a szundikáló bolhazsákra.

Nincs kedvem cseverészni, ezért könnyedén a szívébe döftem a kést. Most ezzel nem akarok foglalkozni. Jessel bevittük őket a nappaliba, ahol a tv ment. Leültünk a bézs színű kanapéra, ami már kivolt szakadva és egy kávéfolt is volt a karfáján. Mellettünk egy halott és egy alvó fickó feküdt. Az altató egy óráig hat, addig el kell rendeznünk Draket. Fél óráig néztük a tv-t és vártunk, amikor egy kocsi zaját hallottuk közeledni. Mozdulatlanul ültünk és vártuk, hogy bejöjjön az ember aki vezette a kocsit. Ez az utolsó lehetőségünk, mert az altató hatása hamarosan lejár. Hallottuk amint nyílik az ajtó és közelednek a léptek a nappalihoz. Felálltunk, megfordultunk és Drake állt velünk szemben.

- Szép jó estét hölgyeim! - köszöntött bennünket, de mi csendben maradtunk. Folytattuk tervünket.
- Szia Drake! - mondtuk egyszerre.

 Lassan feléléptem, majd megcsókoltam. Jess mögésurrant, szinte észrevétlenül és lendítette a kezét, hogy Drake hátába döfje a kést. Drake egyszerűen kisurrant a kezeim közül és Jess kése egy centiméterre állt meg a mellkasomtól. Drake megfogta Jessica kezét. Megmentette az életem, épp mikor az ő életét probáltuk elvenni. De mért tette? Jessicára pillantottam, és láttam a rémületet a szemében, ami az enyémben is ott volt. Hirtelen már csak sötétséget láttam. Vajon elájultam? Vagy meghaltam? Jéghidek kezeket éreztem a homlokom, a kezeimen, majd hideg ajkakat az enyéimen.

- Szeretlek. - suttogta valaki a fülembe.

Ezt a hangot ezer közül is felismerném, Jason volt. "Szeretlek" suttogtam volna, de nem bírtam. Megakartam szorítani a kezet az enyémen, de nem bírtam. Ugye nem bénultam le?! Biztosan csak ideiglenes. Megpróbáltam kinyitni a szemeimet, sikeresen. Homályosan láttam, pislogtam még néhányat és minden kitisztult. Jasont láttam meg először, majd Jess és Tom. Még Drake házában voltunk, de Őt nem láttam sehol.

- Szeretlek. - mondtam Jasonnek, miközben megpróbáltam felülni.

Kis erőt kellet a testembe vinnem. Teljesen elgémberedtem. Jason adott egy csókot, felsegített és körbenéztem.

- Hol van Drake? Mi történt? - érdeklődtem, mert nagyon kíváncsi voltam miért ájultam el.
- Drake elszökött, mint mindig. Miután elájultál... - nem hagytam, hogy befejezze.
- De mért ájultam el? - vágtam közbe.
- Mert...megvágtalak a késsel...amit Drake-nek szántam, olyan erős nyugtató volt a késen amitől egy pici vágás is elég. - suttogta, nagyon bántotta a dolog.
- Mikor rám néztél, már megvágtalak, azért estem pánikba. - folytatta.
- De nem éreztem semmit. - mondtam, majd megöleltem.
- Nincs mért aggódnod, nem haragszom rád. Az én hibám, hogy kicsúszott a kezemből, de megígérem legközelebb nem hibázom. - suttogtam.

Elsétáltunk a kocsinkhoz, amit még az erdő ösvényén hagytunk. Jasonnel az oldalamon beszáltunk hátra, Tom a volánhoz, Jess pedig mellé az anyósülésre. Elszundítottam a kocsiban, gondolom Jason vitt be mert mikor felkeltem már az ágyunkban voltam, egy levéllel Jason párnáján.