2011. január 19., szerda

Befejezés

Éreztem David karjait a derekam körül, a következő percben pedig ébren feküdtem az ágyban. De nem otthon. A kórházban. A mellettem lévő széken Nic ült, várta, hogy mikor ébredek fel. A fejem iszonyatosan lüktetett és fogalmam sem volt miért kerültem be.

- Mi történt? - nyöszörögtem.
- Elaludtál a volánnál és lesodródtál az útról. Nekimentél egy fának és agyrázkódásod volt.
- És Drake? Meg az alku? - szerencsére csak egy álom volt.
- Lerendeztem. - mosolygott. - Drake halott, Jason pedig újra a régi.
- Én..sajnálom.
- Tudom. De segíteni akartál. Megszöktettél volna. Köszönöm.
- Olyan jó, hogy életben vagy. Szeretlek.
- Én is téged. És most már minden rendben lesz. Drake-t a saját csapdájába csaltuk.

Halk kopogást hallottam az ajtó felől. Jason és David léptek be rajta.

- Jól vagy? -üdvözölt egy csókkal.
- Igen.Azt hiszem. - mosolyogtam. Jason úgy ölelte Nicet, mint a legféltettebb kincsét. David leült mellém az ágyra és átkarolt.
- Örülök, hogy mindenki megúszta. - nevetett.
- Kivéve Drake. - mosolygott Jason.
- És ez így van jól. - bólintott Nicole.
- Szeretlek. - súgta David.
- Én is téged. - mondtam majd megcsókoltam.