11. fejezet

Jessica szemszöge by: fruu

Ott feküdtem a nappaliban a ruhámból csöpögött a vér, a hajamat is átitatta. Minden porcikám mocskos volt. Nicole letérdelt mellém és felemelt, de nem érdekelt. Már mindegy volt. Minden mindegy.

5 órával ezelőtt

Kint sétáltam az utcán Tommal, fogtuk egymás kezét, tényleg romantikus volt. Nagyon sajnáltam, hogy nem vagyok belé szerelmes. Akkor minden bizonnyal álomszerű lenne ez a pillanat. Oké, tényleg csúnya dolog, hogy így kihasználom, de kell egy társ, aki segít és fedez. És legfőképp akire rá tudjuk verni a balhét, ha lebukunk. Odahajolt hozzám, a szeme csillogott és megcsókolt. Az arcán szétterült egy bárgyú szerelmes mosoly, amitől a falnak mentem volna. Nem akartam tovább bámulni idegesítő arckifejezését, úgyhogy az út túloldalát vizslattam, ahol megpillantottam Draket egy lány oldalán. Megszédültem és Tomba kapaszkodtam nehogy összeessek. Drake gyengéden megcsókolta a lányt, minden mozdulata óvatos volt, figyelt rá.

- Minden rendben van kicsim? - kérdezte Tom.
- Persze, csak megbotlottam. - hadartam zavartan.

A gyűlölet amit éreztem a lány iránt erősebb volt minden eddiginél. Meg kell szabadulnom tőle. Igaz, hogy nem Drake volt az első szerelmem, de igen is sokat jelent. És tudom, hogy ő is így érez, még mindig,

- Drágám, megtennél egy szívességet?
- Persze kicsim, neked bármit.
- Menj haza és rakj rendet mielőtt Nic megérkezik. Nemsokára én is megyek utánad, csak még van egy kis elintéznivalóm.
- Megyek édesem. Csak kérlek vigyázz magadra. Tudod, hogy nem élném túl, ha bármi is történne veled.

Megcsókoltam, majd megvártam míg lekanyarodik a sarkon és Drake után indultam.Pont a búcsúcsókra értem oda. Ha volt valami amit nem akartam látni, akkor az ez volt. A lány betipegett a lakásába Drake pedig egy sóhajjal megfordult és elrohant. Tétováztam egy kicsit, hogy biztosan helyesen cselekszem-e, de meggyőztem magam, hogy ez a legjobb döntés amit csak hozhatok. Bementem a házba, ahol a lány meglepett pillantásával találtam szemben magam. Fekete haja a derekáig lógott, élénkzöld szeme ragyogott hófehér bőrének gyűrűjében. Kétségtelenül gyönyörű lány volt, szinte már sajnáltam, hogy meg kell halnia.

- Szia! Holly vagyok. És te? - mosolygott rám barátságosan.
- Szia! Én meg Jessica. De ez most nem számít. - nevettem rá gúnyosan. Rászegeztem a pillantásomat és minden gyűlöletemet beleadva beindítottam az erőmet. Sikítva esett össze, a földön fetrengett kínok közt. Egy cseppet sem enyhítettem a fájdalmán. Megérdemelte. Egyszer csak nem mozgott. Nem halt meg, csak elájult a fájdalomtól. Előkaptam a tőrömet és beledöftem a szívébe. Vére sokkal vörösebbnek tűnt mint bárkié, csodálattal figyeltem ahogy szétfolyik a mellkasán. Megvártam az utolsó lélegzetét, majd a testét ott hagytam a nappalija közepén. A kilincseket letakarítottam, nem hagytam nyomot.  Elégedetten indultam haza, de beugrott, hogy még tartozom egy magyarázattal Nicnek. Betrappoltam a kórházba és köszönés nélkül belevágtam.

- Tudom honnan szerezted az "erőd".
- Jó reggelt! Na és, hogy?
- A trauma okozta, a...szóval ennyi.- mondtam majd kirohantam a kórteremből. Majd otthon beszélek vele. De azt nem kell tudnia, hogy megöltem Drake barátnőjét. Bevágódtam a kocsiba és épp elindultam volna, mikor rájöttem,. hogy nem is kocsival jöttem. Az anyósülésen Drake ült, szemével ölni tudott volna.

- Hiba volt. Téged szeretlek Jessica! Csak egy randi volt! Igaz, hogy tetszett, de tudod, hogy te vagy akit szeretek.Nem kellett volna ezt tenned vele.
- Drake...Én sajnálom. Elvigyelek valahova? Amúgy, hogy került ide a kocsim?
- Azt elhiszem, hogy sajnálod. Én hoztam ide, de ezt tudhatnád. Légyszi, vigyél haza.
- Oké.
Azt hiszem ennyit megtehetek neki. El kell játszanom, hogy megbántam a gyilkosságot. Csöndben voltunk egész úton és mikor bekanyarodtam a farkasok háza elé, Drake megszólalt.

- Tudod, hogy mindig is imádtam a bosszút. Úgyhogy most visszakapod. Körülbelül ugyanakkora fájdalom lesz. - mondta gúnyosan.

Szóra nyitottam volna a számít mikor hirtelen valaki kinyitotta a kocsi ajtaját és megkötözött. Megpróbáltam megkínozni, de nem sikerült.

- Farkasokra nem hat. - közölte nevetve.

Nagyszerű. Szóval tulajdonképpen teljesen védtelenül össze vagyok zárva egy nagy rakás farkassal akik bosszút akarnak állni. Ennél jobb se kell.Összekötözték a lábaimat is majd leültettek egy sarokba és mind kimentek. Alig 5 perc múlva Tommal jöttek vissza. Ő is meg volt kötözve.

- Ne aggódj kicsim, jól vagyok! - kiabált oda nekem.
- Szeretlek Tom!
- Én is Téged!

Drake a kezébe fogott egy kést és mélyen belekarcolt Tom hasába. Fájdalmasan felkiáltott, de aztán rendeződtek a vonásai és egy biztató mosolyt küldött felém. Meg akart nyugtatni. Életemben először éreztem őszinte bűntudatot. Elfordítottam a fejemet. Úgy akarok rá emlékezni,  mint egy mosolygós, mindig vidám fiúra,nem pedig mint egy én hibámból szenvedőre. Egy árnyék vetődött rám. Belemarkolt a hajamba és lábra állított. Iszonyatosan fájt, de nem szólaltam meg. Ha Tom erős tudott maradni, hát én is az leszek. Odavonszolt hozzá, majd levágta a kezemről a kötelet. Megöleltem és megcsókoltam. Túl kell élnie. Ezek után tisztelném, szeretném és tényleg jobb ember lennék. Csak élje túl!

- Na már most, cicababa, ha úgyis olyan gyilkos hangulatod van, akkor hajrá. - nyomta a kezembe a kést.
- Mi? Drake tudod, hogy úgy sem teszem meg. Ismersz.
- Azt hittem ismerlek. De csalódást okoztál. Viseld a hibád következményeit.
- Bármit kérhetsz, csak ezt ne!
- Segítek egy kicsit. - nevetett, majd megragadta a kést tartó kezemet és olyan gyorsasággal állította bele Tomba, hogy nem volt időm eldobni. Mindenfelé fröcskölt a vér.
- Drágám, ne add fel! Szeretlek téged! Nem akartam ezt tenni!
- Tudom. Én is Szeretlek. Köszönöm, hogy voltál nekem. - nyöszörögte. Átöleltem és megcsókoltam. Tudtam, hogy ez az utolsó csókunk, úgyhogy addig húztam ameddig lehetett. Mikor a teste élettelenül hevert a porban elszakadt minden kötél. Zokogni kezdtem. A könnyek csak úgy patakzottak a szememből. Tom nincs többé. Drake odajött hozzám felemelt és kivitt az ajtón.

- Tudnod kell, hogy egy cseppet sem sajnálom. - jelentette ki, miközben letett.
- Rohadj meg. - vágtam pofon, amit ő nyilván nagyon élvezett aztán visszament a házba.Beültem a kocsimba és padlógázzal hajtottam hazáig.Mikor megérkeztem gyorsan leparkoltam és kiugrottam az autóból. Végignéztem magamon, bár a könnyektől alig láttam valamit. Mindenem csupa vér volt. A pólóm, a nadrágom átázott a hajam is nedvesen tapadt a bőrömre. Most érzem csak igazán, hogy mennyire szerettem Tomot. Ő volt az életem, nem Drake, ahogy azt eddig gondoltam. A farkas többé már nem jelentett semmit és a világot pedig a halott szerelmem. Ezt a hibát sosem fogom megbocsájtani magamnak. Beléptem az ajtón és még annyi tartás sem maradt bennem, mint eddig. Összerogytam és zokogva terültem el a padlón.