Befejezés

Éreztem David karjait a derekam körül, a következő percben pedig ébren feküdtem az ágyban. De nem otthon. A kórházban. A mellettem lévő széken Nic ült, várta, hogy mikor ébredek fel. A fejem iszonyatosan lüktetett és fogalmam sem volt miért kerültem be.

- Mi történt? - nyöszörögtem.
- Elaludtál a volánnál és lesodródtál az útról. Nekimentél egy fának és agyrázkódásod volt.
- És Drake? Meg az alku? - szerencsére csak egy álom volt.
- Lerendeztem. - mosolygott. - Drake halott, Jason pedig újra a régi.
- Én..sajnálom.
- Tudom. De segíteni akartál. Megszöktettél volna. Köszönöm.
- Olyan jó, hogy életben vagy. Szeretlek.
- Én is téged. És most már minden rendben lesz. Drake-t a saját csapdájába csaltuk.

Halk kopogást hallottam az ajtó felől. Jason és David léptek be rajta.

- Jól vagy? -üdvözölt egy csókkal.
- Igen.Azt hiszem. - mosolyogtam. Jason úgy ölelte Nicet, mint a legféltettebb kincsét. David leült mellém az ágyra és átkarolt.
- Örülök, hogy mindenki megúszta. - nevetett.
- Kivéve Drake. - mosolygott Jason.
- És ez így van jól. - bólintott Nicole.
- Szeretlek. - súgta David.
- Én is téged. - mondtam majd megcsókoltam.

15. fejezet

Jessica szemszöge by: fruu

Intettem, hogy ezt ne itt intézzük el. Bólintott és kiléptünk az ajtón. Nehéz szívvel hagytam ott Nicet, de tudtam, hogy odabent biztonságban van. Jason átváltozott és felkapott. Berohant az erdőbe ahol Drake és David vártak ránk. Szóval David átvert. Valami fényes repült felém én pedig elkaptam. A kocsikulcsom.

- Nem volt átverés. Tényleg tetszel nekem. - hallottam a hangját a hátam mögül. - És tudod, akár működhetne is. Csak áldozatot kell hoznod érte.
- David fogd be! - szólt rá Drake. - Én figyelmeztettelek Jessim, hogy vele ne kezdj. Én viszont mindig itt leszek neked. - kacsintott.
- Elég! Mondjátok meg, mi folyik itt!
- Ó, milyen kis türelmetlen. - nevetett Jason. - Hát gyerünk Drake, mondd meg neki. Mondd meg, miről szól az alku.

Körbenéztem, talán segítséget vagy kiutat keresve. Drakekel sosem jó alkut kötni. Mindig van egy kis kapu ahol nagyon meg tud szívatni. Azt hiszem,abból most nem kérek.

- Nem érdekel az alkutok. Nicnek szüksége van rám. Visszamegyek.
- Azt nem hiszem. - ragadta meg a derekamat David. Lehunytam a szemem és vártam. - Ne félj. Én vigyázok rád. - súgta a fülembe, úgy, hogy csak én halljam. Mélyen búgó hangja valahogy megnyugtatott.
- David engedd el. Ő az enyém. - mondta fenyegetően Drake. David nyaka köré fontam a karom, mire ő is szorított az ölelésén. A vállába fúrtam az arcom mire Drake dühödten odalépett és elrántott.
- Majd meglátjuk haver. - nevetett. - Szóval, most, hogy végre befejeztük a szerelmi drámát, térjünk rá az alkura.
- Ki mondta, hogy én alkut kötök veletek? Mi okom lenne rá? - kerestem kétségbeesetten a kibúvót.
- Ez valóban jó kérdés. Miért is alkudoznál velem? - mosolygott. - Ja igen! Azért, mert különben Nicole meghal. És David és Jason is. És mindenki más aki számít neked.
- Mondd, mit akarsz.- sóhajtottam.
- Elég ha a rád eső részt tudod. Békén hagylak titeket örökre. Bár téged nem szívesen hagynálak itt. De csak akkor áll ilyen formában az alku, ha visszakaphatom a barátnőmet, akit megöltél. Ez áldozattal jár, de ha nem teljesíted...
- Tudom, megölöd akiket szeretek, most mondtad.
- És te egész életedben velem maradsz.
- Mit kérsz cserébe azért, hogy békén hagyj?
- Valamelyikőtöknek meg kell halnia. Csak egyikőtöknek. De azt én döntöm el, hogy kinek.

Az ereimben megfagyott a vér. Segélykérőn Davidre néztem, ő pedig megszorította a kezem. Fogalmam sem volt, innen mi a következő lépés. Vagy mindenki engem kivéve vagy Nicole és köztem dől el. Ha ezt most megtagadom, az egész életem romba dől. Ha beleegyezek akkor vagy meghalok, vagy Nicet vesztem el. Nem tudtam melyik a rosszabb. Végül sóhajtva bólintottam.

- Áll az alku. Kinek kell meghalnia a te kicsinyes vágyad miatt?
- Nicolenak. - terült szét arcán a jól ismert gúnyos vigyor. - Te békében élheted az életed. Már csak egy feladatod van. Hozd ide őt.
- Kizárt. Ebbe nem megyek bele. Valamit máshogy. Megölök neked bárkit. Csak Nicet hagyd. Azt hittem engem ölsz meg.
- Rád még lehet, hogy szükségem lesz. És nem jó akárki.

Könnyek szöktek a szemembe, de bólintottam. Az alku, az alku. Aztán végigfutott az agyamon, mi lenne, ha szólnék Nicnek, hogy szökjünk meg. Nem kéne ezt végig csinálnia. A terv már kész volt a fejemben. Visszamentem a kórházba és mondtam neki, hogy siessen. El kellett mennünk, gyorsan. Beszálltunk a kocsiba és tövig nyomtam a gázt. Csomagolni, búcsúzkodni nem volt időnk. Halk szuszogást hallottam az anyósülés felől. Elaludt. Annál jobb, elég, ha később megmagyarázom. Már rátértem volna az autópályára, amikor egy farkas állt meg az autó előtt. A fékre tapostam, mire a farkas átváltozott.

- Meg ne próbáld. - súgta a fülembe Drake. Mély levegőt vettem.
- Miért pont ő?
- Te egyeztél bele. - vonta meg a vállát, majd elfutott. Újra elindultam, de ezúttal nem próbáltam elfutni. Sajnos vállalnom kellett a döntésem következményét. Lekanyarodtam az erdőbe vezető földútra, mire Nic felriadt. Kiszálltunk a kocsiból és többé már nem tudtam visszatartani a könnyeimet.

- Van egy tisztás a közelben, ott kell találkoznunk velük. - mondtam reszketve.
- Nem mondod el miért kell odamennünk? - kérdezte, miközben szeméből hatalmas könnycseppek gördültek ki.Nem tudtam megszólalni, szóval csak megráztam a fejem. Csendben lépkedtünk, és mikor megláttam Drake, Jason és David körvonalát megállt a szívem. Itt a vége. Mélyen a szemébe néztem és megfogtam a kezét. Bízott bennem, én pedig most vezettem a halála elé.

- Sajnálom. - súgtam. Drake arcára gúnyos elégedettség ült ki. Ő nyert. Davidre néztem, talán  segítséget, vagy támogatást vártam. Nem tudom. Csak szükségem volt rá. Mert Nicole nélkül, csak ő marad nekem. Beleborzongtam a gondolatba, hogy ezután többé már nem lesz Nicole. Soha többé. Utoljára a szemébe néztem. Fogalmam sincs mit olvasott ki a tekintetemből, de valamit megérezhetett.

- Mi folyik itt? - kérdezte, mire elkaptam a tekintetem. Nem láthatja mennyire megtörtem. Még erősnek kell lennem. Még egy kicsit.
- Mi fog történni?! - sikította. Nem bírtam ki. Elviselhetetlen volt a tudat, hogy elvesztem őt. Nem tudtam visszatartani a zokogást. Térdre estem, David pedig mellém guggolt és átölelt. Nem mertem Nicre nézni.
- Szívem...meg fogsz halni. - mondta Drake. Kiélvezte az utolsó perceket.Lassan felemelte a pisztolyt tartó kezét és meghúzta a ravaszt. Sikítottam és ellöktem magamtól Davidet és Jasonnel egyszerre értünk oda Nichez. Drake sosem hibázik. Pontosan a szívébe talált, innen nincs visszaút, ezt nem győzhette le. Hallottam Drake gonosz, elégedett kacaját, de nem érdekelt. Ezért bűnhődni fog. Jason a karjaiba kapta és úgy szorította, mit aki sosem akarja elengedni.

- Nicole, tudom, hogy nem tudsz megbocsátani, de tudd, hogy én mindent megpróbáltam. - mondtam, miközben könnyeim megállíthatatlanul hullottak és Nic arcát is áztatták.
- Én...nem haragszom, szeretlek. - mondta utolsó levegőjével.
- Szeretlek! - súgtuk egyszerre Jasonnel. Lehunyta a szemét és elment. Mellkasa ütemes mozgása megszűnt, a szíve nem vert többé. Nicole meghalt.

- Minden a ti hibátok! Hogy kényszeríthettetek erre? Szinte a testvérem volt! - kiabáltam magamból kikelve.
- Felajánlottuk, hogy csak egyikőtöket öljük meg, és te beleegyeztél. - röhögött Drake.
- De azt csak utána mondtad, hogy Nicole lesz az. - csuklott el a hangom.
- És tudod mi a legjobb? - pukkadozott. - Az, hogy az én barátnőmet ezzel nem hozza vissza. Sajnálom Jessy elvesztetted a játékot.

Gyűlölet árasztott el, az izmaim megfeszültek. Ezt nem éli túl. Már annyira nevetett, hogy a földön fetrengett, a pisztoly kicsúszott a kezéből. Egy másodperc alatt eldöntöttem mit teszek. Davidre néztem, aki biztatóan tekintett vissza. Megragadtam a fegyvert és felkiáltottam.

- Nem Drake. Te vesztettél. - húztam féloldalas mosolyra a számat, majd meghúztam a ravaszt.Az arca megfagyott a rémülettől, de már nem tudott kitérni a golyó elől, ami a szíve mellé fúródott. Elterült a földön én pedig ráültem a hasára. - Na milyen érzés? - A füléhez hajoltam, nem érdekelt, hogy a vére átitatja a felsőmet. - Vesztes.

14. fejezet

Nicole szemszöge by:etti


Sajnos megint a kórházban kötöttem ki, viszont már csak arra emlékszem mikor felébredtem a kórházi ágyon. Egy nővér lépett be a szobába, matatott valamit az éjjeliszekrényemen, de túl fáradt voltam bármihez is, ezért nem kérdeztem meg mit keres. Megtalálta amit keresett és távozott. Talán Jessicának vitt ki valamit. Egyre jobban éreztem magam. Felültem az ágyban és Jessica hangját kerestem, de csak a nővérek halk beszélgetését hallottam. Megint nincs itt velem, mikor szükségem lenne rá, mit csinálhat már megint? Futás zaja csapta meg a fülem. Az ajtó hirtelen kinyilt és a falnak csapódott, majd Jessica szaladt be a szobába.

- Nic! - hangja fáradt volt, szemei kipirosodtak a könnytől.
- Mi történt? - megijesztett a kinézete, már megint azok a rühes korcsok voltak, biztos vagyok benne.
- El kell mennünk, tudom, hogy még nem vagy a legjobb formádban, de sietnünk kell. - mégis csak az életünkről van szó, gyors átöltöztem felkaptam a mobilom és Jessica után mentem.

 Beszáltunk a kocsiba és Jess rálépett a pedálra, hát nem nagyon sajnálta. Csak tudnám hova sietünk.

- Jessica, mi történt?
- Majd elmesélem, csak kérlek bizz bennem. - mondta könnyeivel küszködve.

A házunk előtt álltunk meg és Jessica beszaladt valamiért és az erdő felé mentünk. Elképzelni sem tudtam mi történhtetett, de Jessicától ez nem meglepő, mindig titkolózik és az utolsó pillanatban elmondja mi is történt, de ilyenkor már segíteni nem nagyon tudok. Bementünk az erdőbe egy ösvényen és mikor már a legmélyén voltunk leállította a motort. És most?

- Van egy tisztás a közelben, ott kell találkoznunk velük. - mondta, de már nem harcolt könnyeivel és szabadjára engedte őket.

Kipirult arcán gördültek le a könnycseppek. Annyira rossz volt látni, hogy nekem könnybe lábadt a szemem.

- Nem mondod el miért kell odamennünk? - kérdeztem szipogva.

Válaszul csak nemet intett a fejével. Kiszálltunk a kocsiból és a tisztás felé indultunk. Néhányszor megbotlottam a fa gyökereiben. Jessica mintha járt volna már erre. Nem szóltunk egymáshoz, olyan érzésem volt, mintha a végzetem felé sétálnék. Alkonyat volt, a nap gyönyörűen világította, narancssárgás fénye mesébe illővé tette az erdőt. A fény erősödött és megláttam a tisztást. 3 fiatal srác körvonalát pillantottam meg, kettőé túl ismerős volt. Megtorpantam. Drake és Jason  volt az a kettő. Nem akarom én ezt. Jessica hátranézett, látta arcomra kiülő rémületet és megfogta a kezem. Azt kérte bízzak benne, ezek után nem tudom jól tenném-e. Tekintetét az enyémbe fúrta és azt súgta sajnálja ami történt. Óvatosan húzni kezdett és erőm elhagyott, így engedtem neki. Drake gúnyosan vigyorogni kezdett. Jason arca megfejthetetlen volt. A harmadik srác le sem vette tekintetét Jessicáról.

- Mi folyik itt? - bukott ki belőlem, mindenki tudta mi fog történni, csak én nem.

Jess nem akart a szemembe nézni.

- Mi fog történni?! - sikítottam, de hangom megcsuklott.

Jess hangos zokogásban tört ki és térdre rogyott.

- Szívem...meg fogsz halni. - mondta Drake lassan, tagoltan, majd felemelte a kezét amiben egy pisztolyt szorongatott.

Egy hatalmas durranást hallottam és a szívem mintha ketté tört volna. Kezemet a mellkasomra emeltem és valami meleg folyt rá. Mikor elemeltem a tenyerem vértől áztatott volt. Már annyiszor volt véres a kezem, de most, hogy az enyém volt rajta rosszul lettem. A fájdalom szétáramlott a testemben, minden porcikámban éreztem. Jessica sikítását, Drake gonosz kacaját hallottam. Összeestem. Erős karok fontak körbe és Jason szomorú tekintete rámszegeződött. A levegővétel fájt. Tudtam, hogy közel a vég. A golyót telibe a szívembe kaptam, ezzel nem harcolhatok. Jessica odatérdelt mellém, miközben haldokló testem Jason karjaiban pihent.

- Nicole, tudom, hogy nem tudsz megbocsátani, de tudd, hogy én mindent megpróbáltam. - mondta, miközben könnyei rám potyogtak.

Már a síráshoz nem volt erőm.

- Én...nem haragszom, szeretlek. - mondtam Jessicának...és Jasonnek.
- Szeretlek! - mondták egyszerre.

Nem hittem, hogy így lesz vége. Kicsordult egy könnycsepp, talán az utolsó. Lehunytam szemeim és mielőtt kizártam a hangokat körülöttem hallottam:

- Minden a ti hibátok! Hogy kényszeríthettetek erre? Szinte a testvérem volt! - kiabálta Jess.
- Felajánlottuk, hogy csak egyikőtöket öljük meg, és te beleegyeztél. - mondta Drake örömmel teli hangon.
- De azt csak utána mondtad, hogy Nicole lesz az. - sírta.

A fájdalom elmúlt, és sötétség terült elém.

13. fejezet

Jessica szemszöge by: fruu

Letöröltem a könnyeimet és a kocsikulcsért nyúltam. Megígértem, szóval meg kell tennem. Beraktam Jasont a csomagtartóba, miközben próbáltam visszatartani a feltörni készülő könnyeimet. Bevágódtam a kormány mögé és tövig nyomtam a gázpedált, bár fogalmam sem volt, hova akartam vinni őt. Végül a folyó mellett döntöttem, hiszen ott sosem találják meg. Tudom, hogy valami előkelőbbet érdemelne, de nem kockáztathattuk meg a lebukást.Leparkoltam az erdő szélénél és Jasont magam után húzva indultam el. A levelek susogásán kívül semmi zaj nem volt. Mentem a megszokott útvonalon és 10 perc séta után végre meghallottam a víz csobogását.

- Viszlát Jason. - sóhajtottam, majd a vízre löktem. Hatalmas csörömpölést hallottam a hátam mögül. Előrántottam a késem és megpördültem. - Ki van itt?
- David. David Robertson. - mondta a fiú egy ásót szorongatva. - Mit keres egy ilyen csinos lány itt ilyen késő éjjel?

Lenéztem a földre ahol egy ember feküdt mozdulatlanul. A szám gúnyos mosolyra húzódott majd belenéztem a srác mélykék szemébe. Szőke haja kócos volt, mackónadrág és izompóló volt rajta.

- Ugyan azt mint te. - néztem a hullára.
- Ó. Szóval szakmabeli vagy. - nevetett, és beletúrt a hajába.
- Olyasmi. - mondtam majd elraktam a késem. - Jessica Moore vagyok.
- Örülök, hogy megismertelek Jessica. - villantott meg egy csibészes vigyort.
- Szintén.
- És mondd csak, van pasid? - kérdezte kacéran. Az elevenembe talált. A gyomrom görcsbe rándult és a hányinger kerülgetett.
- Nincs. - súgtam bánatosan. - Nemrég halt meg.
- Sajnálom, nem tudtam.
- Semmi baj. - mondtam majd letöröltem a könnyeimet.- Nem becsültem meg eléggé mikor élt.
- Gyere ide. - tárta szét a karját. Átöleltem a nyakát ő pedig a derekamra fonta karjait.
- Köszi. - bontakoztam ki öleléséből.
- Mikor történt? - ült le a fűre.
- Ma este. - ültem le mellé.
- Ma? Azta! Akkor nem csoda, hogy ki vagy akadva. Ki tette?
- Ismered Drake Travis-t?
- Ki nem? - kérdezte mérgesen. - Gyűlölöm azt a tagot.
- Igen, én is. Már egy ideje amolyan se veled se nélküled kapcsolatban voltam vele. Aztán becsajozott az én agyam meg eldurrant és megöltem a csajt. Ő pedig visszavágott. Az én kezemben volt a kés amivel megölte Tomot. Gyakorlatilag én öltem meg.
- Sajnálom.
- Ráadásul most még a barátnőm pasija is megölte magát. És mindez egy este. Lássuk be, az életem nincs rendben.
- Segíthetek rendbe hozni, ha szeretnéd. - csúszott közelebb.
- Megköszönném. - mosolyodtam el, majd hagytam, hogy megcsókoljon.A derekamnál fogva még közelebb húzott magához, amit egyáltalán nem bántam.
- Mennem kell. - húzódtam el.
- Hazaviszlek. - ajánlotta fel.
- Autóval jöttem. - nevettem.
- De a kulcsod nálam van. - emelte fel a kulcscsomót. - És én gyalog vagyok.

Elnevettem magam és megöleltem. Tetszett vagánysága és közvetlensége.

- Mielőtt elfelejtem. -sóhajtott, majd a vízre eresztette a halott lányt. - Mehetünk.

Visszaballagtunk az autóhoz ahol beült a sofőrülésre én pedig mellé ültem.

- Hova vihetlek? - kérdezte. Diktáltam neki az útvonalat, majd mikor leparkolt megcsókoltam és megadtam neki a számom. Boldogan pattantam ki a kocsiból,  és beszaladtam a lakásba. Motorzúgás hallatszott kívülről és a lámpák fénye elhalványult.

- A fenébe! - kiáltottam. - Ez elvitte a kocsit!
- Megint Drake? - kérdezte Nic rekedten.
- Nem. - huppantam le mellé. - Davidnek hívják. De mindegy. Hogy vagy?
- Egész jól. Csak két percenként rohanok hányni, és Jason már sosem lesz velem, de amúgy tényleg tök jól vagyok. - zokogta.
- Ó, istenem. Nic, holnap bemegyünk a kórházba, kiszedik a hasadból azt a kis szörnyecskét, Jason pedig figyelni fog rád, odafentről.

Nic szóra nyitotta a száját, de halk kopogás belé fojtotta a szót. Felálltam és az ajtóhoz léptem. Gondolkodás nélkül kinyitottam, az ajtóban pedig 2 farkas állt. Az egyiket már jól ismertem, Drake volt az. Viszont a másik, fekete, dús bundájú farkast még sosem láttam.

- Heló. - mondtam kimérten. - Mit akarsz itt? És ki a "barátod"?

Válasz helyett, csak átlényegültek emberré. Belém fagyott a szó, csak földbe gyökerezett lábbal álltam.

- Helóka. - mondta a srác.A kezében hatalmas kést tartott, a vége felém meredezett. Nicole vérfagyasztó sikolya ébresztett fel tétlenségemből.
- Jason! - kiáltotta rémütlen.
- Igen én. De többé már nem vagyok a játékszered. Drake felnyitotta a szemem és segíteni fogok neki. Ezzel kezdem. - mondta, majd a késsel felém célzott. Gyorsan reagáltam és bevágtam az ajtót.
- Nic, menj be a hálóba. Ezt megoldom egyedül.
- De..Jason...
- Ő már nem ugyan az. Csak menj, mielőtt valami bajod lesz.
- Oké. - bólintott zavartan, majd berohant a hálóba.
- Jason! - kiáltottam. - Hogy történt?
- Nyiss ajtót! - kérte Drake. Engedelmesen kinyitottam, de olyan szögből, hogy ne érhessen a kés.- Ne aggódj. Elküldtem.
- Hogy lett belőle korcs?
- Követtem a kocsidat. Mikor láttam, hogy Jasont a vízre lököd, nem hagyhattam annyiban. Megharaptam és míg te smároltál, ő átváltozott. Mellesleg Daviddel ne kezdj. Szemétláda.
- Hadd döntsem el én. - feleltem morcosan. - Öld meg Jasont, kérlek. Tudod,, hogy nem maradhat így.
- Héé, mint mondtam ez egy játék számomra. Legyetek ügyesek. - nevetett, majd kiviharzott a szobából. Nagyszerű, már csak ez hiányzott. Nicole óvatosan kilépett a nappaliba, és idegesen körbenézett. Mikor látta, hogy ketten vagyunk, egyből nekem esett.

- Mi az, hogy smároltál? Hogy lehetsz ilyen önző? Tom az életét adta érted, te meg egy napig sem gyászolod?
- Tudom, hogy szemét ribanc vagyok. De nem tehetek róla. Magával ragadott a pillanat. De most koncentráljunk arra, hogy kiiktassuk Jasont. Mindent meg fog tenni, hogy megöljön minket, bár leginkább téged. Meg kell állítanunk.

Nic szemébe könnyek gyűltek, de bólintott. A következő pillanatban rohant a WC felé és kiadott magából még egy adagot.

- Gyere! - ragadtam meg a kezét. - Bemegyünk a kórházba.
- Mii? Most?
- Igen most!

Hívtam egy taxit, mivel az autómat David elvitte, Nicét pedig nem szerettem vezetni.Begördültünk a kórházhoz, majd kifizettem a taxist és bementünk az épületbe.A recepciónál elmagyaráztam a hölgynek, hogy mi a helyzet. Hívott nekünk egy orvost, aki megmutatta Nicnek a szobát és elmagyarázta, hogy mit fog csinálni.Pár perc múlva egy idősödő morcos nővér csörtetett be a szobába. A hálóinget az ágyra dobta és jelezte Nicnek, hogy vegye fel, miközben ő előkészítette az altatóinjekciót. Fél óra múlva idegesen ücsörögtem a váróban,mikor éles csattanást hallottam magam mögül. Megpördültem és Jasonnel néztem farkasszemet.

12. fejezet

Nicole szemszöge by:etti


- Úristen Jess ugye nem te vérzel?! - kérdeztem aggódva, hiszen az egész teste vérben fürdött.

Erre csak bólogatott, hogy nem, viszont szörnyű állapotban volt. El sem tudom képzelni mi történt, nem is akarom. Félek, hogy Tommal kapcsolatos.

- Kérlek Jason, bevinnéd a fürdőszobába Jessicát? - kértem, mivel nem voltam olyan állapotban, hogy embereket emelgessek.

Jason karba vette és bevitte a fürdőbe, majd a kádba fektette. Megnyitottam a zuhanyt és lemostam a vér nagyját a ruhájáról, eközben Jessica teljes sokkban volt.

- Meg...megoldom. - mondta és nagy nehezen lábra állt és elment a szobájába.
- Hogy van? - kérdezte Jason amint kimentem a a nappaliba.
- Rosszul.
- Felhívtam Tomot, de Drake vette fel. - tudtam, hogy az ő keze van benne, de akkor hol van Tom? Nem, az nem lehet.
- Drake megölte. - suttogtam, hirtelen iszonyatos hányinger fogott el.

Gyorsan beszaladtam a mosdóba, még épp időben emeltem a kezem a szám elé. A vécé fölé hajoltam és görcsös hasfájás közepette hánytam. Jason odasietett, összefogta a hajam és a hátamat simogatta idegesen. Na, már csak ez hiányzott.

- Jobban vagy? - kérdezte miután megmostam az arcom, a görcs is elmúlt. Sajnos tudom mi áll e mögött.
- Igen, persze.
- Romlott ételt ettél? - érdeklődött, azt hiszem muszáj lesz elmesélnem.
" Sose volt rosszul a romlott ételtől, mivel már előfordult az ilyesmi. Valamit titkol előlem."
- Igen...volna valami amit meg kéne beszélnünk. - motyogtam.

2 héttel ezelőtt

- Na menjünk aludni. - mondtam nevetve Jessicának amikor vége lett a kedvenc sorozatunknak, ami hajnali fél 1-kor volt.

 Jasonnek valami fontos elintéznivalója van ezért csak Tom van itthon rajtunk kívül, aki már rég óta húzzta a lóbőrt.

- Akkor jó éjszakát! - mondta majd kikapcsolta a tévét. Jess már el is tűnt a hálószobájukban.

Még kimentem a konyhába ittam egy pohár vizet és mentem aludni. Már szörnyen álmos voltam, ezért mikor beléptem fel se kapcsoltam a villany csak bedőltem az ágyba és aludtam...volna.

- Rég óta várok rád! - szólalt meg mellettem valaki.
- Basszus! - kiáltottam nem túl hangosan, remélem nem hallatszott el a másik szobáig. Gyors mozdulattal kapcsoltam fel az éjjelilámpámat.

- Ki gondolta volna, hogy egy ismerőssel futok össze az ágyamban, Drake.
- Mi tartott ennyi ideig? - kérdeztem miközben közelebb mászott hozzám és gyengéden simogatni kezdte a kezemet.
- Filmet néztünk, és ha szabad tudnom elárulnád mit keresel itt?- érdeklődtem.
- Igazából, téged. - vigyorgott.

Már épp kimásztam volna az ágyból mikor Drake visszarántott és egy könnyed mozdulattal tépte le a fölsőmet.

- Drake, ne csináld! - de késő volt már a nadrágomat húzta le és nem tudtam megálljt parancsolni.

*

- Szóval így történt! - suttogtam Jasonnek.
- Terhes vagy?! - kiáltotta, ami azt illeti még Jessnek sem mondtam el.

Már nem is kell, ott állt a nappali ajtajában könnyes szemekkel átöltözve. Azaz mindent hallott. Jess ijedten bámult rám, Jason pedig elvesztette a fejét és eltűnt a konyhában.

- Jason, mit csinálsz?! - kiáltottam mikor megláttam kezében egy késsel.
- Nemcsak hogy megcsaltál, de még teherbe is estél. Ennyit érek neked?! - ordibált velem hadonászva a kezében szorongatott késsel.
- Nem, Jason szeretlek! - kiabáltam miközben legördültek arcomon a könnyek. Nem voltak azok fölös könnyek, hiszem Jason nem akarta tovább hallgatni, semmit sem sajnálva magába állította a kést.
- Jason! - sikítottam.

 Odatérdeltem Jason mozdulatlan testéhez és megfogtam azt a kezét amelyik a földön pihent, majd a másik keze is a földre hullott. Eddig tartott a 2 éves szerelmünk. Jessica sírva tűnt el a szobájában, ami már csak az övé volt. Annyit sírtam, hogy megint elkapott a hányinger, de nem volt időm a mosdóig eljutnom, ezért a konyhai mosdót használtam. Miután megmosakodtam letakartam Jasont egy takaróval, mivel Jess megígért ha jobban lesz elviszi valahova. Nem sikerült elmondanom Jasonnek, hogy elvetetem a babát. Szörnyű bűntudatom volt, nem hiszem, hogy sokáig kibírom nélküle. Mi lenne velem ha Jess is itt hagyna? Nem, ebbe bele se merek gondolni. Nagy nehezen elbicegtem a szobámba, ami már csak az enyém, és elterültem az ágyon és mély álomba merültem. Jasonről és rólam álmodtam, azt, hogy Jason volt a kisbaba apja. Sokkal kellemesebb volt mint a valóság. 4 óra körül felkeltem és nem bírtam visszaaludni. Átmentem Jessicához, aki mélyen aludt. Halkan bemásztam mellé és sokkal jobban éreztem magam, hogy feküdt valaki mellettem, az akire mindig számíthatok, a legjobb barátnőm. Így könnyebb volt elaludnom. Mikor felkeltem Jess már eltűnt.

11. fejezet

Jessica szemszöge by: fruu

Ott feküdtem a nappaliban a ruhámból csöpögött a vér, a hajamat is átitatta. Minden porcikám mocskos volt. Nicole letérdelt mellém és felemelt, de nem érdekelt. Már mindegy volt. Minden mindegy.

5 órával ezelőtt

Kint sétáltam az utcán Tommal, fogtuk egymás kezét, tényleg romantikus volt. Nagyon sajnáltam, hogy nem vagyok belé szerelmes. Akkor minden bizonnyal álomszerű lenne ez a pillanat. Oké, tényleg csúnya dolog, hogy így kihasználom, de kell egy társ, aki segít és fedez. És legfőképp akire rá tudjuk verni a balhét, ha lebukunk. Odahajolt hozzám, a szeme csillogott és megcsókolt. Az arcán szétterült egy bárgyú szerelmes mosoly, amitől a falnak mentem volna. Nem akartam tovább bámulni idegesítő arckifejezését, úgyhogy az út túloldalát vizslattam, ahol megpillantottam Draket egy lány oldalán. Megszédültem és Tomba kapaszkodtam nehogy összeessek. Drake gyengéden megcsókolta a lányt, minden mozdulata óvatos volt, figyelt rá.

- Minden rendben van kicsim? - kérdezte Tom.
- Persze, csak megbotlottam. - hadartam zavartan.

A gyűlölet amit éreztem a lány iránt erősebb volt minden eddiginél. Meg kell szabadulnom tőle. Igaz, hogy nem Drake volt az első szerelmem, de igen is sokat jelent. És tudom, hogy ő is így érez, még mindig,

- Drágám, megtennél egy szívességet?
- Persze kicsim, neked bármit.
- Menj haza és rakj rendet mielőtt Nic megérkezik. Nemsokára én is megyek utánad, csak még van egy kis elintéznivalóm.
- Megyek édesem. Csak kérlek vigyázz magadra. Tudod, hogy nem élném túl, ha bármi is történne veled.

Megcsókoltam, majd megvártam míg lekanyarodik a sarkon és Drake után indultam.Pont a búcsúcsókra értem oda. Ha volt valami amit nem akartam látni, akkor az ez volt. A lány betipegett a lakásába Drake pedig egy sóhajjal megfordult és elrohant. Tétováztam egy kicsit, hogy biztosan helyesen cselekszem-e, de meggyőztem magam, hogy ez a legjobb döntés amit csak hozhatok. Bementem a házba, ahol a lány meglepett pillantásával találtam szemben magam. Fekete haja a derekáig lógott, élénkzöld szeme ragyogott hófehér bőrének gyűrűjében. Kétségtelenül gyönyörű lány volt, szinte már sajnáltam, hogy meg kell halnia.

- Szia! Holly vagyok. És te? - mosolygott rám barátságosan.
- Szia! Én meg Jessica. De ez most nem számít. - nevettem rá gúnyosan. Rászegeztem a pillantásomat és minden gyűlöletemet beleadva beindítottam az erőmet. Sikítva esett össze, a földön fetrengett kínok közt. Egy cseppet sem enyhítettem a fájdalmán. Megérdemelte. Egyszer csak nem mozgott. Nem halt meg, csak elájult a fájdalomtól. Előkaptam a tőrömet és beledöftem a szívébe. Vére sokkal vörösebbnek tűnt mint bárkié, csodálattal figyeltem ahogy szétfolyik a mellkasán. Megvártam az utolsó lélegzetét, majd a testét ott hagytam a nappalija közepén. A kilincseket letakarítottam, nem hagytam nyomot.  Elégedetten indultam haza, de beugrott, hogy még tartozom egy magyarázattal Nicnek. Betrappoltam a kórházba és köszönés nélkül belevágtam.

- Tudom honnan szerezted az "erőd".
- Jó reggelt! Na és, hogy?
- A trauma okozta, a...szóval ennyi.- mondtam majd kirohantam a kórteremből. Majd otthon beszélek vele. De azt nem kell tudnia, hogy megöltem Drake barátnőjét. Bevágódtam a kocsiba és épp elindultam volna, mikor rájöttem,. hogy nem is kocsival jöttem. Az anyósülésen Drake ült, szemével ölni tudott volna.

- Hiba volt. Téged szeretlek Jessica! Csak egy randi volt! Igaz, hogy tetszett, de tudod, hogy te vagy akit szeretek.Nem kellett volna ezt tenned vele.
- Drake...Én sajnálom. Elvigyelek valahova? Amúgy, hogy került ide a kocsim?
- Azt elhiszem, hogy sajnálod. Én hoztam ide, de ezt tudhatnád. Légyszi, vigyél haza.
- Oké.
Azt hiszem ennyit megtehetek neki. El kell játszanom, hogy megbántam a gyilkosságot. Csöndben voltunk egész úton és mikor bekanyarodtam a farkasok háza elé, Drake megszólalt.

- Tudod, hogy mindig is imádtam a bosszút. Úgyhogy most visszakapod. Körülbelül ugyanakkora fájdalom lesz. - mondta gúnyosan.

Szóra nyitottam volna a számít mikor hirtelen valaki kinyitotta a kocsi ajtaját és megkötözött. Megpróbáltam megkínozni, de nem sikerült.

- Farkasokra nem hat. - közölte nevetve.

Nagyszerű. Szóval tulajdonképpen teljesen védtelenül össze vagyok zárva egy nagy rakás farkassal akik bosszút akarnak állni. Ennél jobb se kell.Összekötözték a lábaimat is majd leültettek egy sarokba és mind kimentek. Alig 5 perc múlva Tommal jöttek vissza. Ő is meg volt kötözve.

- Ne aggódj kicsim, jól vagyok! - kiabált oda nekem.
- Szeretlek Tom!
- Én is Téged!

Drake a kezébe fogott egy kést és mélyen belekarcolt Tom hasába. Fájdalmasan felkiáltott, de aztán rendeződtek a vonásai és egy biztató mosolyt küldött felém. Meg akart nyugtatni. Életemben először éreztem őszinte bűntudatot. Elfordítottam a fejemet. Úgy akarok rá emlékezni,  mint egy mosolygós, mindig vidám fiúra,nem pedig mint egy én hibámból szenvedőre. Egy árnyék vetődött rám. Belemarkolt a hajamba és lábra állított. Iszonyatosan fájt, de nem szólaltam meg. Ha Tom erős tudott maradni, hát én is az leszek. Odavonszolt hozzá, majd levágta a kezemről a kötelet. Megöleltem és megcsókoltam. Túl kell élnie. Ezek után tisztelném, szeretném és tényleg jobb ember lennék. Csak élje túl!

- Na már most, cicababa, ha úgyis olyan gyilkos hangulatod van, akkor hajrá. - nyomta a kezembe a kést.
- Mi? Drake tudod, hogy úgy sem teszem meg. Ismersz.
- Azt hittem ismerlek. De csalódást okoztál. Viseld a hibád következményeit.
- Bármit kérhetsz, csak ezt ne!
- Segítek egy kicsit. - nevetett, majd megragadta a kést tartó kezemet és olyan gyorsasággal állította bele Tomba, hogy nem volt időm eldobni. Mindenfelé fröcskölt a vér.
- Drágám, ne add fel! Szeretlek téged! Nem akartam ezt tenni!
- Tudom. Én is Szeretlek. Köszönöm, hogy voltál nekem. - nyöszörögte. Átöleltem és megcsókoltam. Tudtam, hogy ez az utolsó csókunk, úgyhogy addig húztam ameddig lehetett. Mikor a teste élettelenül hevert a porban elszakadt minden kötél. Zokogni kezdtem. A könnyek csak úgy patakzottak a szememből. Tom nincs többé. Drake odajött hozzám felemelt és kivitt az ajtón.

- Tudnod kell, hogy egy cseppet sem sajnálom. - jelentette ki, miközben letett.
- Rohadj meg. - vágtam pofon, amit ő nyilván nagyon élvezett aztán visszament a házba.Beültem a kocsimba és padlógázzal hajtottam hazáig.Mikor megérkeztem gyorsan leparkoltam és kiugrottam az autóból. Végignéztem magamon, bár a könnyektől alig láttam valamit. Mindenem csupa vér volt. A pólóm, a nadrágom átázott a hajam is nedvesen tapadt a bőrömre. Most érzem csak igazán, hogy mennyire szerettem Tomot. Ő volt az életem, nem Drake, ahogy azt eddig gondoltam. A farkas többé már nem jelentett semmit és a világot pedig a halott szerelmem. Ezt a hibát sosem fogom megbocsájtani magamnak. Beléptem az ajtón és még annyi tartás sem maradt bennem, mint eddig. Összerogytam és zokogva terültem el a padlón.

10. fejezet

Nicole szemszöge by:etti


- Jason! - sikítottam, ami nem volt túl jó ötlet mert iszonyatos fájdalom hasított a mellkasomba a varratok miatt. Fél másodperc nem telt el, Jason már ott állt mellettem.
- Mi a gond?! Jól vagy?!...Hol van Jessica?
- Jól vagyok...csak fáj. Jessicát...elvitte Drake. - mondtam nagyon halkan, de láttam rajta, hogy vette az adást.
- Semmi gond, Tom elintézi. - mondta, megsimította az arcom és kiment a szobából.

Remélem Jess jól van, még csak az kéne, hogy itt feküdjön mellettem a kórházban. Épp elég aggodalmat okoztam mindenkinek. Mi lehet Drake célja? Mért vagyok már megint ilyen álmos? Ásítottam és elszundítottam. Ajtócsapódásra keltem. Pislogtam néhányat és Jessica állt az ágyam mellett szakadt pólóval és nadrággal.

- Mit csinált veled? - kérdeztem ijedten.
- Hát...szóval... - nem hiszem el, már megint odaadta magát neki?
Nem tudom kire legyek mérges, Drakre vagy Jessicára.
- Jess...hogy tehetsz ilyet Tommal? Elmondod neki?
- Nem, kérlek tartsd a szád! - utasított.
- Rendben. Tudod, hogy bennem bízhatsz, viszont Drakeben nem!
- Tudom, tudom! De megtudtam valami érdekeset. - mondta furcsa grimasszal az arcán.
Kezd kíváncsivá tenni.
- Na mesélj!
- Gondolatolvasó vagy, én pedig fájdalmat tudok okozni érintés nélkül bárkinek. - mondta határozottan.
- Ugyan már, ilyenek csak a mesékben meg a filmekben vannak. Jess ez a való világ! - nem hiszem el, hogy ilyet próbál beadni nekem.
- Bebizonyítom! - mondta miközben az ajtó felé sétált. Ezt nem csinálhatja.
- Ugye nem a fiúkat akarod behívni?! - mire kimondtam már bent voltak.
- Kérlek ne csináld, elhiszem csak ne tedd! - de késő volt, Tom a földön fetrengett a fájdalom miatt.
Tényleg létezik ez az egész? Akkor tudok gondolatokat olvasni is? De hogy?
- Tom jól vagy? - kérdezte Jessica közömbösen.
- I-igen, de hogyan és miért csináltad ezt?
- Valahogyan különös erőkre tettünk szert, Nicole gondolatolvasó viszont arra még nem jöttünk rá, hogyan működik. - miközben elmesélte a fiúknak mi is történt, azon agyaltam kinek a hangját hallom.

"Jessica kihasznál, semmire vesz engem, de szeretem" - ez biztosan Tom, akkor viszont tényleg gondolatolvasó vagyok. Néhány szempontból egész jó. Vajon, ha koncentrálok Jasonra akkor belelátok a fejébe? Behunytam a szemem és minden erőmmel Jasonra fókuszáltam.
"Nicole elaludt..."

- Ébren vagyok! - kiáltottam.
- Tessék?! - nézett hirtelen mindenki rám.
- Semmi... - mondtam. Kinyílt az ajtó és az orvos lépett be.
- Hogy vagy Nicole?
- Köszönöm, egész jól. - mosolyogtam rá.
- Ennek örülök! Holnap már haza is mehetsz! - mondta és távozott.

Még gyakorolnom kell a gondolatolvasást, csak tudnám hogyan szereztük ezeket a képességeket.
"Biztos, hogy a képességemet Drake hozta létre, de Nicole hogyan szerezte?"

- Örülnék, ha kiderítenéd. - mondtam gúnyosan.
- Jól van na. - motyogta majd kiment a szobából.
- Szóval...gondolatolvasás mi? - vigyorgott Jason, eközben Tom is eltűnt.

"Jó lenne már otthon lenni, az ágyban" - gondolta és rámkacsintott.
- Igen, szerintem is. - mondtam és magamhoz húztam egy csókra.

Mire felébredtem Jason mindent összepakolt és útra kész volt. Jessica és Tom sehol.

- Nem gondoltam, hogy ennyire otthon, az ágyban akarsz lenni. - mosolyogtam rá, majd megcsókolt.
"De-de!"
- Tudom, hogy szerezted az "erőd" - mondta köszönés nélkül.
- Jó reggelt! Na és, hogy? - egy cseppet sem érdekel honnan tudja csak mondja már.
- A trauma okozta, a...szóval ennyi. - mondta és elviharzott.
- Mi baja? - kérdezte a Jason.
- Jó kérdés. Na mennyünk haza. - sóhajtottam.

Otthon minden ugyanúgy volt. Senki nem járt azóta itthon, gondoltam Tom már biztos volt itt, de mégsem. Nem szokott csak úgy eltünni, biztos van valami oka. Miközben gondolkodtam Jason bevitt a szobába és...

- Legalább ezért megérte. - mondta miközben öltözött.
- Na igen. - nevettem.

De most már igazán érdekel mit csinál Jess ennyi ideig. A telómért nyúltam és tárcsáztam. Nem csöngött ki, biztos ki van kapcsolva. Basszus igazán elkéne vele beszélgetni.
Ajtócsapódás és zokogás töltötte be a házat. Kisiettem és érdekes látvány tárult elém.
Jessica feküdt a földön sírt és mindene véres volt.