14. fejezet

Nicole szemszöge by:etti


Sajnos megint a kórházban kötöttem ki, viszont már csak arra emlékszem mikor felébredtem a kórházi ágyon. Egy nővér lépett be a szobába, matatott valamit az éjjeliszekrényemen, de túl fáradt voltam bármihez is, ezért nem kérdeztem meg mit keres. Megtalálta amit keresett és távozott. Talán Jessicának vitt ki valamit. Egyre jobban éreztem magam. Felültem az ágyban és Jessica hangját kerestem, de csak a nővérek halk beszélgetését hallottam. Megint nincs itt velem, mikor szükségem lenne rá, mit csinálhat már megint? Futás zaja csapta meg a fülem. Az ajtó hirtelen kinyilt és a falnak csapódott, majd Jessica szaladt be a szobába.

- Nic! - hangja fáradt volt, szemei kipirosodtak a könnytől.
- Mi történt? - megijesztett a kinézete, már megint azok a rühes korcsok voltak, biztos vagyok benne.
- El kell mennünk, tudom, hogy még nem vagy a legjobb formádban, de sietnünk kell. - mégis csak az életünkről van szó, gyors átöltöztem felkaptam a mobilom és Jessica után mentem.

 Beszáltunk a kocsiba és Jess rálépett a pedálra, hát nem nagyon sajnálta. Csak tudnám hova sietünk.

- Jessica, mi történt?
- Majd elmesélem, csak kérlek bizz bennem. - mondta könnyeivel küszködve.

A házunk előtt álltunk meg és Jessica beszaladt valamiért és az erdő felé mentünk. Elképzelni sem tudtam mi történhtetett, de Jessicától ez nem meglepő, mindig titkolózik és az utolsó pillanatban elmondja mi is történt, de ilyenkor már segíteni nem nagyon tudok. Bementünk az erdőbe egy ösvényen és mikor már a legmélyén voltunk leállította a motort. És most?

- Van egy tisztás a közelben, ott kell találkoznunk velük. - mondta, de már nem harcolt könnyeivel és szabadjára engedte őket.

Kipirult arcán gördültek le a könnycseppek. Annyira rossz volt látni, hogy nekem könnybe lábadt a szemem.

- Nem mondod el miért kell odamennünk? - kérdeztem szipogva.

Válaszul csak nemet intett a fejével. Kiszálltunk a kocsiból és a tisztás felé indultunk. Néhányszor megbotlottam a fa gyökereiben. Jessica mintha járt volna már erre. Nem szóltunk egymáshoz, olyan érzésem volt, mintha a végzetem felé sétálnék. Alkonyat volt, a nap gyönyörűen világította, narancssárgás fénye mesébe illővé tette az erdőt. A fény erősödött és megláttam a tisztást. 3 fiatal srác körvonalát pillantottam meg, kettőé túl ismerős volt. Megtorpantam. Drake és Jason  volt az a kettő. Nem akarom én ezt. Jessica hátranézett, látta arcomra kiülő rémületet és megfogta a kezem. Azt kérte bízzak benne, ezek után nem tudom jól tenném-e. Tekintetét az enyémbe fúrta és azt súgta sajnálja ami történt. Óvatosan húzni kezdett és erőm elhagyott, így engedtem neki. Drake gúnyosan vigyorogni kezdett. Jason arca megfejthetetlen volt. A harmadik srác le sem vette tekintetét Jessicáról.

- Mi folyik itt? - bukott ki belőlem, mindenki tudta mi fog történni, csak én nem.

Jess nem akart a szemembe nézni.

- Mi fog történni?! - sikítottam, de hangom megcsuklott.

Jess hangos zokogásban tört ki és térdre rogyott.

- Szívem...meg fogsz halni. - mondta Drake lassan, tagoltan, majd felemelte a kezét amiben egy pisztolyt szorongatott.

Egy hatalmas durranást hallottam és a szívem mintha ketté tört volna. Kezemet a mellkasomra emeltem és valami meleg folyt rá. Mikor elemeltem a tenyerem vértől áztatott volt. Már annyiszor volt véres a kezem, de most, hogy az enyém volt rajta rosszul lettem. A fájdalom szétáramlott a testemben, minden porcikámban éreztem. Jessica sikítását, Drake gonosz kacaját hallottam. Összeestem. Erős karok fontak körbe és Jason szomorú tekintete rámszegeződött. A levegővétel fájt. Tudtam, hogy közel a vég. A golyót telibe a szívembe kaptam, ezzel nem harcolhatok. Jessica odatérdelt mellém, miközben haldokló testem Jason karjaiban pihent.

- Nicole, tudom, hogy nem tudsz megbocsátani, de tudd, hogy én mindent megpróbáltam. - mondta, miközben könnyei rám potyogtak.

Már a síráshoz nem volt erőm.

- Én...nem haragszom, szeretlek. - mondtam Jessicának...és Jasonnek.
- Szeretlek! - mondták egyszerre.

Nem hittem, hogy így lesz vége. Kicsordult egy könnycsepp, talán az utolsó. Lehunytam szemeim és mielőtt kizártam a hangokat körülöttem hallottam:

- Minden a ti hibátok! Hogy kényszeríthettetek erre? Szinte a testvérem volt! - kiabálta Jess.
- Felajánlottuk, hogy csak egyikőtöket öljük meg, és te beleegyeztél. - mondta Drake örömmel teli hangon.
- De azt csak utána mondtad, hogy Nicole lesz az. - sírta.

A fájdalom elmúlt, és sötétség terült elém.