13. fejezet

Jessica szemszöge by: fruu

Letöröltem a könnyeimet és a kocsikulcsért nyúltam. Megígértem, szóval meg kell tennem. Beraktam Jasont a csomagtartóba, miközben próbáltam visszatartani a feltörni készülő könnyeimet. Bevágódtam a kormány mögé és tövig nyomtam a gázpedált, bár fogalmam sem volt, hova akartam vinni őt. Végül a folyó mellett döntöttem, hiszen ott sosem találják meg. Tudom, hogy valami előkelőbbet érdemelne, de nem kockáztathattuk meg a lebukást.Leparkoltam az erdő szélénél és Jasont magam után húzva indultam el. A levelek susogásán kívül semmi zaj nem volt. Mentem a megszokott útvonalon és 10 perc séta után végre meghallottam a víz csobogását.

- Viszlát Jason. - sóhajtottam, majd a vízre löktem. Hatalmas csörömpölést hallottam a hátam mögül. Előrántottam a késem és megpördültem. - Ki van itt?
- David. David Robertson. - mondta a fiú egy ásót szorongatva. - Mit keres egy ilyen csinos lány itt ilyen késő éjjel?

Lenéztem a földre ahol egy ember feküdt mozdulatlanul. A szám gúnyos mosolyra húzódott majd belenéztem a srác mélykék szemébe. Szőke haja kócos volt, mackónadrág és izompóló volt rajta.

- Ugyan azt mint te. - néztem a hullára.
- Ó. Szóval szakmabeli vagy. - nevetett, és beletúrt a hajába.
- Olyasmi. - mondtam majd elraktam a késem. - Jessica Moore vagyok.
- Örülök, hogy megismertelek Jessica. - villantott meg egy csibészes vigyort.
- Szintén.
- És mondd csak, van pasid? - kérdezte kacéran. Az elevenembe talált. A gyomrom görcsbe rándult és a hányinger kerülgetett.
- Nincs. - súgtam bánatosan. - Nemrég halt meg.
- Sajnálom, nem tudtam.
- Semmi baj. - mondtam majd letöröltem a könnyeimet.- Nem becsültem meg eléggé mikor élt.
- Gyere ide. - tárta szét a karját. Átöleltem a nyakát ő pedig a derekamra fonta karjait.
- Köszi. - bontakoztam ki öleléséből.
- Mikor történt? - ült le a fűre.
- Ma este. - ültem le mellé.
- Ma? Azta! Akkor nem csoda, hogy ki vagy akadva. Ki tette?
- Ismered Drake Travis-t?
- Ki nem? - kérdezte mérgesen. - Gyűlölöm azt a tagot.
- Igen, én is. Már egy ideje amolyan se veled se nélküled kapcsolatban voltam vele. Aztán becsajozott az én agyam meg eldurrant és megöltem a csajt. Ő pedig visszavágott. Az én kezemben volt a kés amivel megölte Tomot. Gyakorlatilag én öltem meg.
- Sajnálom.
- Ráadásul most még a barátnőm pasija is megölte magát. És mindez egy este. Lássuk be, az életem nincs rendben.
- Segíthetek rendbe hozni, ha szeretnéd. - csúszott közelebb.
- Megköszönném. - mosolyodtam el, majd hagytam, hogy megcsókoljon.A derekamnál fogva még közelebb húzott magához, amit egyáltalán nem bántam.
- Mennem kell. - húzódtam el.
- Hazaviszlek. - ajánlotta fel.
- Autóval jöttem. - nevettem.
- De a kulcsod nálam van. - emelte fel a kulcscsomót. - És én gyalog vagyok.

Elnevettem magam és megöleltem. Tetszett vagánysága és közvetlensége.

- Mielőtt elfelejtem. -sóhajtott, majd a vízre eresztette a halott lányt. - Mehetünk.

Visszaballagtunk az autóhoz ahol beült a sofőrülésre én pedig mellé ültem.

- Hova vihetlek? - kérdezte. Diktáltam neki az útvonalat, majd mikor leparkolt megcsókoltam és megadtam neki a számom. Boldogan pattantam ki a kocsiból,  és beszaladtam a lakásba. Motorzúgás hallatszott kívülről és a lámpák fénye elhalványult.

- A fenébe! - kiáltottam. - Ez elvitte a kocsit!
- Megint Drake? - kérdezte Nic rekedten.
- Nem. - huppantam le mellé. - Davidnek hívják. De mindegy. Hogy vagy?
- Egész jól. Csak két percenként rohanok hányni, és Jason már sosem lesz velem, de amúgy tényleg tök jól vagyok. - zokogta.
- Ó, istenem. Nic, holnap bemegyünk a kórházba, kiszedik a hasadból azt a kis szörnyecskét, Jason pedig figyelni fog rád, odafentről.

Nic szóra nyitotta a száját, de halk kopogás belé fojtotta a szót. Felálltam és az ajtóhoz léptem. Gondolkodás nélkül kinyitottam, az ajtóban pedig 2 farkas állt. Az egyiket már jól ismertem, Drake volt az. Viszont a másik, fekete, dús bundájú farkast még sosem láttam.

- Heló. - mondtam kimérten. - Mit akarsz itt? És ki a "barátod"?

Válasz helyett, csak átlényegültek emberré. Belém fagyott a szó, csak földbe gyökerezett lábbal álltam.

- Helóka. - mondta a srác.A kezében hatalmas kést tartott, a vége felém meredezett. Nicole vérfagyasztó sikolya ébresztett fel tétlenségemből.
- Jason! - kiáltotta rémütlen.
- Igen én. De többé már nem vagyok a játékszered. Drake felnyitotta a szemem és segíteni fogok neki. Ezzel kezdem. - mondta, majd a késsel felém célzott. Gyorsan reagáltam és bevágtam az ajtót.
- Nic, menj be a hálóba. Ezt megoldom egyedül.
- De..Jason...
- Ő már nem ugyan az. Csak menj, mielőtt valami bajod lesz.
- Oké. - bólintott zavartan, majd berohant a hálóba.
- Jason! - kiáltottam. - Hogy történt?
- Nyiss ajtót! - kérte Drake. Engedelmesen kinyitottam, de olyan szögből, hogy ne érhessen a kés.- Ne aggódj. Elküldtem.
- Hogy lett belőle korcs?
- Követtem a kocsidat. Mikor láttam, hogy Jasont a vízre lököd, nem hagyhattam annyiban. Megharaptam és míg te smároltál, ő átváltozott. Mellesleg Daviddel ne kezdj. Szemétláda.
- Hadd döntsem el én. - feleltem morcosan. - Öld meg Jasont, kérlek. Tudod,, hogy nem maradhat így.
- Héé, mint mondtam ez egy játék számomra. Legyetek ügyesek. - nevetett, majd kiviharzott a szobából. Nagyszerű, már csak ez hiányzott. Nicole óvatosan kilépett a nappaliba, és idegesen körbenézett. Mikor látta, hogy ketten vagyunk, egyből nekem esett.

- Mi az, hogy smároltál? Hogy lehetsz ilyen önző? Tom az életét adta érted, te meg egy napig sem gyászolod?
- Tudom, hogy szemét ribanc vagyok. De nem tehetek róla. Magával ragadott a pillanat. De most koncentráljunk arra, hogy kiiktassuk Jasont. Mindent meg fog tenni, hogy megöljön minket, bár leginkább téged. Meg kell állítanunk.

Nic szemébe könnyek gyűltek, de bólintott. A következő pillanatban rohant a WC felé és kiadott magából még egy adagot.

- Gyere! - ragadtam meg a kezét. - Bemegyünk a kórházba.
- Mii? Most?
- Igen most!

Hívtam egy taxit, mivel az autómat David elvitte, Nicét pedig nem szerettem vezetni.Begördültünk a kórházhoz, majd kifizettem a taxist és bementünk az épületbe.A recepciónál elmagyaráztam a hölgynek, hogy mi a helyzet. Hívott nekünk egy orvost, aki megmutatta Nicnek a szobát és elmagyarázta, hogy mit fog csinálni.Pár perc múlva egy idősödő morcos nővér csörtetett be a szobába. A hálóinget az ágyra dobta és jelezte Nicnek, hogy vegye fel, miközben ő előkészítette az altatóinjekciót. Fél óra múlva idegesen ücsörögtem a váróban,mikor éles csattanást hallottam magam mögül. Megpördültem és Jasonnel néztem farkasszemet.