15. fejezet

Jessica szemszöge by: fruu

Intettem, hogy ezt ne itt intézzük el. Bólintott és kiléptünk az ajtón. Nehéz szívvel hagytam ott Nicet, de tudtam, hogy odabent biztonságban van. Jason átváltozott és felkapott. Berohant az erdőbe ahol Drake és David vártak ránk. Szóval David átvert. Valami fényes repült felém én pedig elkaptam. A kocsikulcsom.

- Nem volt átverés. Tényleg tetszel nekem. - hallottam a hangját a hátam mögül. - És tudod, akár működhetne is. Csak áldozatot kell hoznod érte.
- David fogd be! - szólt rá Drake. - Én figyelmeztettelek Jessim, hogy vele ne kezdj. Én viszont mindig itt leszek neked. - kacsintott.
- Elég! Mondjátok meg, mi folyik itt!
- Ó, milyen kis türelmetlen. - nevetett Jason. - Hát gyerünk Drake, mondd meg neki. Mondd meg, miről szól az alku.

Körbenéztem, talán segítséget vagy kiutat keresve. Drakekel sosem jó alkut kötni. Mindig van egy kis kapu ahol nagyon meg tud szívatni. Azt hiszem,abból most nem kérek.

- Nem érdekel az alkutok. Nicnek szüksége van rám. Visszamegyek.
- Azt nem hiszem. - ragadta meg a derekamat David. Lehunytam a szemem és vártam. - Ne félj. Én vigyázok rád. - súgta a fülembe, úgy, hogy csak én halljam. Mélyen búgó hangja valahogy megnyugtatott.
- David engedd el. Ő az enyém. - mondta fenyegetően Drake. David nyaka köré fontam a karom, mire ő is szorított az ölelésén. A vállába fúrtam az arcom mire Drake dühödten odalépett és elrántott.
- Majd meglátjuk haver. - nevetett. - Szóval, most, hogy végre befejeztük a szerelmi drámát, térjünk rá az alkura.
- Ki mondta, hogy én alkut kötök veletek? Mi okom lenne rá? - kerestem kétségbeesetten a kibúvót.
- Ez valóban jó kérdés. Miért is alkudoznál velem? - mosolygott. - Ja igen! Azért, mert különben Nicole meghal. És David és Jason is. És mindenki más aki számít neked.
- Mondd, mit akarsz.- sóhajtottam.
- Elég ha a rád eső részt tudod. Békén hagylak titeket örökre. Bár téged nem szívesen hagynálak itt. De csak akkor áll ilyen formában az alku, ha visszakaphatom a barátnőmet, akit megöltél. Ez áldozattal jár, de ha nem teljesíted...
- Tudom, megölöd akiket szeretek, most mondtad.
- És te egész életedben velem maradsz.
- Mit kérsz cserébe azért, hogy békén hagyj?
- Valamelyikőtöknek meg kell halnia. Csak egyikőtöknek. De azt én döntöm el, hogy kinek.

Az ereimben megfagyott a vér. Segélykérőn Davidre néztem, ő pedig megszorította a kezem. Fogalmam sem volt, innen mi a következő lépés. Vagy mindenki engem kivéve vagy Nicole és köztem dől el. Ha ezt most megtagadom, az egész életem romba dől. Ha beleegyezek akkor vagy meghalok, vagy Nicet vesztem el. Nem tudtam melyik a rosszabb. Végül sóhajtva bólintottam.

- Áll az alku. Kinek kell meghalnia a te kicsinyes vágyad miatt?
- Nicolenak. - terült szét arcán a jól ismert gúnyos vigyor. - Te békében élheted az életed. Már csak egy feladatod van. Hozd ide őt.
- Kizárt. Ebbe nem megyek bele. Valamit máshogy. Megölök neked bárkit. Csak Nicet hagyd. Azt hittem engem ölsz meg.
- Rád még lehet, hogy szükségem lesz. És nem jó akárki.

Könnyek szöktek a szemembe, de bólintottam. Az alku, az alku. Aztán végigfutott az agyamon, mi lenne, ha szólnék Nicnek, hogy szökjünk meg. Nem kéne ezt végig csinálnia. A terv már kész volt a fejemben. Visszamentem a kórházba és mondtam neki, hogy siessen. El kellett mennünk, gyorsan. Beszálltunk a kocsiba és tövig nyomtam a gázt. Csomagolni, búcsúzkodni nem volt időnk. Halk szuszogást hallottam az anyósülés felől. Elaludt. Annál jobb, elég, ha később megmagyarázom. Már rátértem volna az autópályára, amikor egy farkas állt meg az autó előtt. A fékre tapostam, mire a farkas átváltozott.

- Meg ne próbáld. - súgta a fülembe Drake. Mély levegőt vettem.
- Miért pont ő?
- Te egyeztél bele. - vonta meg a vállát, majd elfutott. Újra elindultam, de ezúttal nem próbáltam elfutni. Sajnos vállalnom kellett a döntésem következményét. Lekanyarodtam az erdőbe vezető földútra, mire Nic felriadt. Kiszálltunk a kocsiból és többé már nem tudtam visszatartani a könnyeimet.

- Van egy tisztás a közelben, ott kell találkoznunk velük. - mondtam reszketve.
- Nem mondod el miért kell odamennünk? - kérdezte, miközben szeméből hatalmas könnycseppek gördültek ki.Nem tudtam megszólalni, szóval csak megráztam a fejem. Csendben lépkedtünk, és mikor megláttam Drake, Jason és David körvonalát megállt a szívem. Itt a vége. Mélyen a szemébe néztem és megfogtam a kezét. Bízott bennem, én pedig most vezettem a halála elé.

- Sajnálom. - súgtam. Drake arcára gúnyos elégedettség ült ki. Ő nyert. Davidre néztem, talán  segítséget, vagy támogatást vártam. Nem tudom. Csak szükségem volt rá. Mert Nicole nélkül, csak ő marad nekem. Beleborzongtam a gondolatba, hogy ezután többé már nem lesz Nicole. Soha többé. Utoljára a szemébe néztem. Fogalmam sincs mit olvasott ki a tekintetemből, de valamit megérezhetett.

- Mi folyik itt? - kérdezte, mire elkaptam a tekintetem. Nem láthatja mennyire megtörtem. Még erősnek kell lennem. Még egy kicsit.
- Mi fog történni?! - sikította. Nem bírtam ki. Elviselhetetlen volt a tudat, hogy elvesztem őt. Nem tudtam visszatartani a zokogást. Térdre estem, David pedig mellém guggolt és átölelt. Nem mertem Nicre nézni.
- Szívem...meg fogsz halni. - mondta Drake. Kiélvezte az utolsó perceket.Lassan felemelte a pisztolyt tartó kezét és meghúzta a ravaszt. Sikítottam és ellöktem magamtól Davidet és Jasonnel egyszerre értünk oda Nichez. Drake sosem hibázik. Pontosan a szívébe talált, innen nincs visszaút, ezt nem győzhette le. Hallottam Drake gonosz, elégedett kacaját, de nem érdekelt. Ezért bűnhődni fog. Jason a karjaiba kapta és úgy szorította, mit aki sosem akarja elengedni.

- Nicole, tudom, hogy nem tudsz megbocsátani, de tudd, hogy én mindent megpróbáltam. - mondtam, miközben könnyeim megállíthatatlanul hullottak és Nic arcát is áztatták.
- Én...nem haragszom, szeretlek. - mondta utolsó levegőjével.
- Szeretlek! - súgtuk egyszerre Jasonnel. Lehunyta a szemét és elment. Mellkasa ütemes mozgása megszűnt, a szíve nem vert többé. Nicole meghalt.

- Minden a ti hibátok! Hogy kényszeríthettetek erre? Szinte a testvérem volt! - kiabáltam magamból kikelve.
- Felajánlottuk, hogy csak egyikőtöket öljük meg, és te beleegyeztél. - röhögött Drake.
- De azt csak utána mondtad, hogy Nicole lesz az. - csuklott el a hangom.
- És tudod mi a legjobb? - pukkadozott. - Az, hogy az én barátnőmet ezzel nem hozza vissza. Sajnálom Jessy elvesztetted a játékot.

Gyűlölet árasztott el, az izmaim megfeszültek. Ezt nem éli túl. Már annyira nevetett, hogy a földön fetrengett, a pisztoly kicsúszott a kezéből. Egy másodperc alatt eldöntöttem mit teszek. Davidre néztem, aki biztatóan tekintett vissza. Megragadtam a fegyvert és felkiáltottam.

- Nem Drake. Te vesztettél. - húztam féloldalas mosolyra a számat, majd meghúztam a ravaszt.Az arca megfagyott a rémülettől, de már nem tudott kitérni a golyó elől, ami a szíve mellé fúródott. Elterült a földön én pedig ráültem a hasára. - Na milyen érzés? - A füléhez hajoltam, nem érdekelt, hogy a vére átitatja a felsőmet. - Vesztes.