4. fejezet

Nicole szemszöge by: etti

-Ezt nem hiszem el, már megint kicsúszott a kezünk közül!
-És én még majdnem bevettem a dumáját. Ez a büdös korcs felborította az egész életünket! – morgolódtam, nagyon feldühített.

- Nyugi, ki fogjuk nyírni ezt a dögöt! – bizonygatta Jess.
- Mond hol van a pizsamád nadrágja? – egy szál bugyiban álldogált előttem, csoda, hogy nem fagyott meg.
- Őőő … inkább hagyjuk. – te jó ég, csak nem? Basszus hülye kutya.
- Gyere, menjünk be, mindjárt megfagysz. – tereltem be.

Egy éjjeli állat komolyan, sose fekszik le 3 előtt. Visszafeküdtem Jason mellé, persze felkelt az ordibálásomra.

- Kivel kiabáltál szívem? – kérdezte a könyökén támaszkodva.
- Egy korccsal, majd holnap elmesélem, most fáradt vagyok. – suttogtam mikor bebújtam az ágyba. Átkarolt és mély álomba merültem.

Reggel hangos csörömpölésre keltem. Ki a franc csinálja ezt, Jason itt fekszik mellettem, Ő szokott reggelit csinálni. Rápillantottam az órára, 7 óra volt. Kikászálódtam az ágyból, óvatosan fel ne ébresszem és kiosontam a szobából. A konyhában Jess állt a tűzhelynél.

- Te meg mit csinálsz kora reggel? – kérdeztem álmosan.
- Nem bírtam elaludni és éhes voltam. – mondta karikás szemekkel.
- Megvárhattad volna Jasont. – motyogtam majd visszamentem a szobánkba.

Jason még mindig aludt. Befeküdtem mellé és elkezdtem puszilgatni az arcát hátha arra felébred. Sikerrel jártam, hosszú reggeli csókot kaptam majd felöltözött és kimentünk a konyhába. Összedobott nekünk valami finomat, de még mielőtt hozzá kezdhettem volna csöngettek. Elindultam ajtót nyitni. Mikor kinyitottam erős fény majd sötétség tárult elém és felsikítottam, de még mielőtt észbe kaptam volna már egy kocsiban ültem, zsákkal a fejemen. A kocsi ajtaját becsapták és elindították a motort. Jess éles kiáltását még hallottam, de mást semmit. A kezeimet is összekötötték, ne hogy véletlenül is elérjem a késem. Nem estem pánikba, biztos Drake probálkozik megint, de most nem fog megint túljárni az eszemen. Sokáig mentünk, majd halk sutyorgást hallottam, de nem tudtam kivenni miről beszélnek. Nem tudtak volna várni míg megreggelizem? Éhen halok. Várjunk csak. Ez egy jó ürügy, hogy levegyék a zsákot a fejemről!

- Kaphatnék valami kaját? - motyogtam a zsákon keresztül.
- Nem, kuss! - kedves válasz, de tényleg nagyon éhes vagyok. Hangosan korgott a gyomrom.
- Lehet, hogy tényleg adni kéne neki kaját. - suttogta valaki.
- Majd ha odaértünk! - ez nem Drake hangja volt.

Nagyjából 1 órát utaztunk, majd a kocsi lefékezett. Valaki felemelt és bevittek egy szobába. Levették a zsákot a fejemről, de a kezemet nem oldozták el, sót hozzákötözték a lábaim a szék lábához. Igen, egy kicsi, fehér falú szobában voltunk. Hárman ültek körülöttem, Drake és két segédje, talán ők is félig korcsok gondolom.

Ültek és bámultak engem, egy szál hálóingben voltam.

- Kaja? - kérdeztem.
- Ja tényleg. - elém toltak egy tálca kaját. Spagetti...komolyan gondolja!?
- A kezeim. - billentettem hátra a fejem.
- Még mit nem! - mondta Drake vigyorogva. Megfogta a villát, szúrt rá tésztát és a szám elé tartotta.
- Komolyan azt hiszed, hogy... - beletömte a számba a falatot mielőtt befejezhettem volna a mondatot.

Lenyeltem a tésztát, de az államra is került a szószból. Közel hajolt az arcomhoz Drake, hátradőltem amennyire tudtam a széken, de ő szabad volt.

- Meg ne próbáld! - mondtam haragosan, majd kidugta a nyelvét és lenyalta az államon maradt spagettit.
- Kinyírlak te rohadt dög! - ordítottam az arcába.
- Kíváncsi vagyok, hogy csinálnád összekötözött kézzel. - vigyorgott gúnyosan.
- Töröld le a vigyort a képedről, még az étvágyamat is elvetted te rühes korcs. - kiabáltam továbbra is.
- Amúgy meg, minek hoztatok ide? - kérdeztem.
- Hamarosan megjön a barátnőd, hogy megmentsen, és mi tárt karokkal várni fogjuk. - gyilkos vigyort vett fel. Kicsit ijesztő volt.

Felállt és kisétált a szobából egyik társával a nyomában. A legfiatalabb maradt bent velem. Szükségem volt a késre. Elkezdtem feszegetni a kötelet a lábamon, semmi sikerrel.

- Figyelj ide kis srác, én nem akarok 15 éveseket megölni, úgy hogy kérlek segíts nekem. - mondtam bájosan mosolyogva, hátha bedől a hazugságomnak.
- Tudom, hogy megölnél ha segítek is, de mivel nem birom Draket segítek. - talán meggondolom, hogy megöljem-e ezt a srácot.

Ha nem bírja Draket csak jó kölyök lehet.

Elvágta a köteleket, nagyot nyújtóztam majd az ablakon át távoztam. Drake kocsija mellett állt Jess ezüst Opelje, de nem ült benne senki. Egy éles sikolyt hallottam, egyből a hang felé fordultam és Jes rohant ki az ajtón egy óriási farkassal a nyomában.

- Jessica! Szállj be a kocsiba! - kiáltottam majd a farkas felé futottam.

Futás közben elővettem a késemet és a farkas oldalába állítottam majd beszálltam az anyós ülésre.

- Taposs a gázra! - sikítottam, mert a farkas szinte megsem érezte a döfést és már az autó tetején volt.

Rápillantottam a sebességmérőre és 190 km/h-t mutatott. A farkas nem tudott mibe megkapaszkodni és lecsúszott a tetőről. Végre vége.

- Köszi Jess! - suttogtam. Úgy szorította a kormányt mintha szét akarná morzsolni.
- Nyugi, már vége. - nyugtattam, talán egy kicsit engedett a szorítása

Sokáig csöndben haladtunk és mikor már teljesen megnyugodott megszólalt.

- Jason majdnem szívbajt kapott mikor felsikoltottál, és én is. - nevetett.
- Én is. - mosolyogtam rá.