3. fejezet

Jessica szemszöge by: fruu

Mérgesen ugrottam be az ágyba Tom mellé. Lerakta a könyvet amit olvasott és felém fordult.

- Mi a baj édesem?
- Drake. Mindegy, majd holnap elmesélem. - morogtam.
- Ahogy gondolod.
- Szeretlek. - súgtam, majd hosszan megcsókoltam.
- Én is szeretlek. - lehelte két csók között.

Még beszélgettünk egy kicsit aztán elaludt. Én világ életemben éjjeli bagoly voltam így, kimentem a nappaliba TV-zni, de hamar meguntam. Eldöntöttem, hogy csinálok magamnak valami kaját.
Éppen belefogtam volna, mikor valaki kopogott. Ki a fene lehet az hajnali 3kor?
Óvatosan kinyitottam az ajtót és egy vöröses bundájú farkas ült az ajtóban. Rögtön megismertem.

- Drake! Mi a fenét keresel te itt? - kérdeztem mérgesen. Átváltozott emberré és elvigyorodott. Annak idején ebbe a mosolyba szerettem bele és ha nem vert volna át, valószínűleg a mai napig elolvadnék tőle.
- Hozzád jöttem. - mondta.

Becsuktam magam mögött az ajtót. Nem akartam, hogy a többiek felébredjenek. Bár ha balhé van, arra úgyis felkelnek. Legalábbis Nic biztosan.

- Jess, én még mindig nagyon szeretlek téged. Nem tudom miért hagytál el. Gyere vissza hozzám! - kérte.
- Álmodik a nyomor. - vetettem oda. - Megcsaltál, te disznó! Most is csak azért nem öllek meg, mert nem akarom elvenni Nicole-tól az élményt, hogy lássa a halálodat.
- Nem csaltalak meg! Csak Nic mondta azt neked, mert bosszút akart állni amiért kidobtam.
- Nem hiszek neked.

Átkarolta a derekamat és szorosan magához húzott.

- Nagyon szeretlek! - súgta a fülembe.

Egy srác, tökéletes testtel, mosollyal itt ölel engem és azt mondja, hogy szeret. Igaz, hogy ez a srác Drake, de mindenki kaphat egy második esélyt, nem igaz?
Hagytam, hogy megcsókoljon. Hosszú és szenvedélyes csók volt. Óvatosan az autóm felé húzott és beült a hátsó ülésre. Hátra dőlt és mivel még mindig szorosan fogta a derekamat rajta landoltam.
Megcsókolt és közben a keze a pólóm végét kereste. Meglepő ügyességgel varázsolta le rólam, majd a többi ruhámmal is így tett.
Fél óra múlva a karjai közt szuszogtam. Arra ébredtem, hogy az autó elindult. Felpattantak a szemeim és ijedten pislogtam a volánnál ülő srácra. A padlóra dobált ruhák között turkáltam a pisztolyom után. Drake már sehol sem volt. Az a szemét!! És én meg milyen naivan bedőltem neki!
Végre megtaláltam a fegyvert és fejéhez tartottam.

- Ki a fene vagy te, hova viszel és Drake hol van?
- Marc a nevem, nem mondhatom meg és már rég elment a kis barátnődért.
- Hogy mi a túró van? Ugye tudod, hogy bármelyik percben lelőhetlek?
- Nem fogod megtenni. - mondta magabiztosan.
- Azt csak hiszed. - mosolyogtam, majd meghúztam a ravaszt.

Elkaptam a kormányt, mielőtt még nekimentünk volna valaminek és valahogy lefékeztem.
A fiú fejéből ömlött a vér. Szuper, takaríthatom a kocsit.A tenger mellett sikerült megállni. Mázli. A vízbe löktem Marcot, majd sietve elhajtottam.
Nicole még bajban van.
Padlógázzal száguldoztam az utcákon, míg meg nem érkeztem a házig.
Drake éppen a nálam is bevetett szöveget adta elő Nicnek. Láttam, hogy legszívesebben előrántaná a kését, de valamiért nem tette.


- Hé, Drake! - kiáltottam. - Fejezd be ezt gyorsan.
- Neked nem kéne itt lenned! - sziszegte. - Küldtem valakit, hogy intézzen el!
- Ó, csak nem Marcra gondolsz? Nem akarta elhinni,, hogy lelőném, így bebizonyítottam, hogy téved. - kacagtam.
- Mi folyik itt? - értetlenkedett Nic.
- Elcsábított, aztán meg ki akart csinálni.
- És én majdnem bedőltem neked! - kiáltotta Nicole.

Több sem kellett neki, elővette a kését és megindult Drake felé.

- Most kicsinállak, te rohadék! - üvöltötte.
- Sziasztok lányok! - köszönt el mosolyogva, majd átváltozott farkassá és elfutott. Mindezt olyan sebességgel hajtotta végre, hogy egyikünknek sem volt ideje reagálni. Ismét kicsúszott a kezünk közül.