1. fejezet

Jessica szemszöge by: fruu

- Hogy van az, hogy mindenki rájön a tervünkre? - kérdeztem Nicole-tól, miközben beraktunk a csomagtartóba egy holttestet
- Fingom sincs. - sóhajtotta, majd beült a volánhoz.

Bepattantam mellé az anyósülésre. Gázt adott és elindultunk az erdő felé. Van benne egy kis folyó és még senki nem vette észre, hogy hullák vannak benne. Mivel a kis folyó egy nagyobba torkollik, ami pedig a tengerbe visz. Így az embereknek csak annyi tűnik fel, hogy eltűnt valaki, de a holttestet sosem találják meg.
Mikor megérkeztünk átcseréltük a cipőnket gumicsizmára és elindultunk.
Imádok az erdőben mászkálni. Olyan megnyugtató és csendes.
Fél óra séta után meghallottuk a folyó halk csobogását. A nehéz testet óvatosan beleemeltük a vízbe. Pár nap és végleg eltűnik.

- Jess gyere utánam. - súgta Nicole.
- Hova megyünk? - kérdeztem.
- Csak gyere.

Errefelé még sosem jártam. A sűrű lombkorona eltűnt és a halvány napsugarak szinte beragyogták a kis tisztást. A fű selymesen puha volt és ezer színű virág tarkította.
Az égre gyönyörű színeket festett az alkony. Nic elfeküdt a földön, én pedig követtem a példáját. Addig kémleltük az eget míg teljesen be nem sötétedett.

- Nic visszatalálsz a szokásos útra?
- Jessie ne nézz már hülyének! Azt hiszed, hogy akkor megvártam volna amíg vaksötét nem lesz?
- Bocs!

Igyekeztem nem lemaradni, de igen nehezemre esett. Nicole elég rutinosan mozgott, valószínűleg már sokadszor járhatott itt. Én azonban most voltam itt először, így elég bizonytalanul haladtam.
Amikor visszaértünk a folyóhoz átvettem az irányítást. Ez az én terepem.
Az orromig sem láttam, de már kívülről tudtam, hogy mi merre van.
Hirtelen vonyítást hallottam a közelből. Feltehetőleg farkasét. Nem is tudtam, hogy ebben az erdőben vadállatok is vannak. Eléggé megijedtem,így gyorsítottam a lépteimen, míg végül azt vettem észre, hogy futok. Tompa puhhanást hallatszott a hátam mögül. A vállam fölött hátra néztem, de nem lassítottam. Mikor megláttam, hogy Nicole a lábát szorongatva fetreng elvétettem a lépést és én is a földön kötöttem ki. Éles fájdalom nyilallt a fejembe, de nem törődtem vele. Felpattantam és odaszaladtam Nichez.

- Jól vagy?
- Nagyon fáj a lábam. - nyöszörögte.
- Tovább kell jönnöd! Már nem vagyunk messze. Max. 5 perc. - próbáltam bíztatni.
- Nem hiszem, hogy menni fog.
- Nicole! Gyerünk! Támaszkodj rám.
- Oké, megpróbálom, de nem ígérek semmit.

Egy ág reccsent a hátunk mögött.

- De siess kérlek! - mondtam remegő hangon.

Sietve letérdeltem mellé és átkaroltam a derekát. Sziszegve felállt és elindultunk.
Morgást hallottam, most már nagyon közelről. Gyorsítottam, de csak annyit amennyit Nic is bírt.
2 percen belül szerencsére visszaértünk az autóhoz.
A fák közül egy farkas figyelte minden mozdulatunkat. Gyorsan beültünk még mielőtt az állat támadhatott volna.
Most én vezettem. Padlóig nyomtam a gázt.

- Jessie neked vérzik a fejed! - érintette meg a sajgó pontot.
- Ugyan semmiség. - legyintettem.
- Ha hazaérünk, megnézem közelebbről.
- Inkább a te lábadat kéne megvizsgálni. Nagyon fáj?
- Hát, el tudnék képzelni jobbat is. De megvagyok.

Lefékeztem a lakás előtt.Négyen lakunk ebben a 2 hálószobás és egy fürdős,konyhás és nappalis csodában. Egyenlőre csak erre telik.
Nagy nehezen bejutottunk Nic-kel, majd leültettem a kanapéra.

- Szia! - köszöntem Tomnak, majd egy puszit nyomtam a szájára.
- Veletek meg mi történt? - kérdezte.
- Bajos dolog megszabadulni egy hullától. De ezt már tudhatnád bébi. - nevettem. - Légyszi nézd meg Nic lábát.

Elmentem a fürdőbe az elsősegély dobozért. Ám mielőtt visszamentem volna a nappaliba, úgy döntöttem kitisztítom a sebem. Húú ez tényleg elég ronda. A homlokomon tátongó véres sebre nyomtam a vattát, majd mikor végeztem egy sebtapaszt tettem rá.
Kezemben az elsősegély dobozzal beszaladtam a nappaliba.

- Hogy vagy? - érdeklődtem.
- Jól. - mosolygott. - Csak egy ficam.
- Legközelebb vigyázzatok jobban. - dorgált meg Tom, majd gyengéden meglökött. Lábujjhegyen álltam, így ennyi is elég volt, hogy elveszítsem az egyensúlyom. Megpróbáltam valamiben megkapaszkodni, de sikertelenül, viszont egy vázát lelöktem a polcról, ami hatalmas csattanással tört szét a földön.
- Mi ez a zaj? - jött elő a hálóból Jason.
- Csak egy váza.
- Veletek meg mi történt? - kérdezte meglepetten.