5. fejezet

Jessica szemszöge by fruu

Jason és Tom idegesen álldogált az ajtóban. Amint megláttak, látszott az arcuk a megkönnyebbülés. Kiszálltunk az autóból és én rögtön Tom karjaiba rohantam.

- Nagyon aggódtam érted. - súgta a fülembe, majd megcsókolt. - Minden oké?
- Az ijedtségen kívül minden.
- Mi történt? - kérdezte Nictől.
- Csak Drake. Meg akart ölni mindkettőnket. És most majdnem összejött neki. - sziszegte.
- Legyetek óvatosabbak csajok.
- Jason, kérdezhetek valamit?
- Persze Jessie.
- Nem volt itt senki, amíg mi távol voltunk?
- De, volt itt egy srác. Miért?
- Mit akart?
- Megkérdezte, hogy itt vagy-e aztán lelépett.
- Nem engedtétek be a lakásba, ugye? - kérdeztem aggodalmasan.
- De, bejött. Baj? - zavarodott össze Jason.


Nicre néztem majd mindketten egyszerre indultunk meg a lakás felé.

- Hol a videó?
- Nem látom.
- Akkor keresd! - üvöltötte.
- Mi van? - kapta el a karomat Tom.
- Ez a srác. Drake embere. Valószínűleg itt hagyott egy videót, ami eléggé ciki rám nézve. Ez is egy trükk. - magyaráztam.
- Ugyan milyen videója lenne rólad?

Elpirultam, majd idegesen tovább turkáltam a párnák mögött.

- Megvan! - kiabált Nic.
- Hol volt?
- A konyhapulton, a kések mögött.
- Megnézzük? - kérdezte Jason.
- Őőő..igen. Nic és én.

Bementünk Nicolék szobájába és elkezdtük nézni a videót. Pontosan az volt, amire számítottam.

- Fújj, én ezt nem akarom végignézni. - fintorgott Nicole.
- Hidd el én se. - sziszegtem.

Sejthettem volna, hogy valaki felvette azt az éjszakát. Nem volt elég átélni, most újra láthatom...
Így is nehéz Tom szemébe néznem.

- Elég hamar beadtad a derekad, ahhoz képest, hogy Drake az ellenségünk.
- Nem tudom mi volt velem. Olyan kedveseket mondott, jól esett elhinni, hogy még mindig szeret.
- Mindenkivel megesik.
- Várj, valami van a videóval.

Drake jelent meg a képernyőn.

- Helló Tom és Jason. Valószínűleg mikor ezt látjátok akkor Nicole és Jessica már nem élnek, de mindegy. Az élet meg tovább. Jó érzés volt megölni őket. Letépni a fejüket és szétroppantani a csontjaikat. Hmm...Ne gyászoljatok, nem értek annyit. Ja és úgy gondolom már rájöttetek, hogy értetek is elmegyek, mert még a végén elmennétek a rendőrségre. Meg se próbáljatok menekülni, mert úgyis megtalállak titeket. Bár szerintem Tom most eléggé magába van roskadva, hogy Jessica ilyen könnyen odaadta magát. Szerencsére ezzel megkönnyíted a dolgom. Jason ne aggódj a kis Nic is megvolt nekem, csak videó nincs róla. Nos fiúk nem sokára találkozunk. - gúnyosan nevetett, majd a kép elsötétült.

- A szemét disznó. Én nem is feküdtem le vele! - kiabált Nic.
- Csöndesebben! Meghallják a fiúk. - figyelmeztettem.
- Nem érdekel! Ezek nemsokára jönnek és megölik őket!
- Dehogy is! Minket nem tudott megölni, nem jöhet el a srácokért.
- Elég egyszer egyedül hagynunk őket és eljön!
- Mi a baj szivem? - kérdezte Jason az ajtó másik oldaláról.
- Veszélyben vagytok. - suttogta Nic.
- Engedjetek be! - kérte.

Felálltam és az ajtóhoz léptem. Elfordítottam a kulcsot a zárban és kinyitottam. Ott álltak mindketten, nagy esély van rá, hogy mindent hallottak.

- Mit jelentsen  ez? - kérdezte Tom.
- Mi?
- Amit Drake mondott.
- Mennyit hallottatok?
- Mindent. - sötétült el a tekintete.
- Szóval igaz? - lepődött meg Jason.

Nicole óvatosan bólintott. Tom keze ökölbe szorult és egy könnycsepp gördült végig az arcán. Átöleltem a nyakát, és egy puszit nyomtam a szájára.

- Kérlek ne haragudj. Annyira sajnálom!
- Elmondhattad volna. Tudod, hogy képtelen vagyok rád haragudni. De az őszinteséget elvárnám.

Megcsókoltam és reméltem, hogy ezzel el van intézve a dolog.

- Hogy értetted, hogy veszélyben vagyunk?
- Nem hallottad amit Drake mondott?
- Ja, az? Ugyan kérlek! Fél kézzel elbánok vele. - nevetgélt Jason.
- Erősebb mint gondolnád. Félig farkas. Ezzel nem tudtok szembe szállni. - mondtam.
- De ti sem!

Lehet, hogy igaza van, de megfogadtuk, hogy megöljük és nem fogunk meghátrálni.

- Indulhatunk? - kérdeztem Nictől.
- Igen. - vágta rá.
- Most elmentek Drakehez? - kiabált Tom.
- Igen. Van egy tervem.
- És engem is beavatsz? - nézett rám Nic.
- Persze. Majd út közben elmondom.

Kirohantam a kocsihoz Nicolelal a nyomomban, majd beültünk és a gázra tapostam.
Most megkapod te rohadt korcs!

- Na, mi is az a briliáns terv? - mosolyodott el.

4. fejezet

Nicole szemszöge by: etti

-Ezt nem hiszem el, már megint kicsúszott a kezünk közül!
-És én még majdnem bevettem a dumáját. Ez a büdös korcs felborította az egész életünket! – morgolódtam, nagyon feldühített.

- Nyugi, ki fogjuk nyírni ezt a dögöt! – bizonygatta Jess.
- Mond hol van a pizsamád nadrágja? – egy szál bugyiban álldogált előttem, csoda, hogy nem fagyott meg.
- Őőő … inkább hagyjuk. – te jó ég, csak nem? Basszus hülye kutya.
- Gyere, menjünk be, mindjárt megfagysz. – tereltem be.

Egy éjjeli állat komolyan, sose fekszik le 3 előtt. Visszafeküdtem Jason mellé, persze felkelt az ordibálásomra.

- Kivel kiabáltál szívem? – kérdezte a könyökén támaszkodva.
- Egy korccsal, majd holnap elmesélem, most fáradt vagyok. – suttogtam mikor bebújtam az ágyba. Átkarolt és mély álomba merültem.

Reggel hangos csörömpölésre keltem. Ki a franc csinálja ezt, Jason itt fekszik mellettem, Ő szokott reggelit csinálni. Rápillantottam az órára, 7 óra volt. Kikászálódtam az ágyból, óvatosan fel ne ébresszem és kiosontam a szobából. A konyhában Jess állt a tűzhelynél.

- Te meg mit csinálsz kora reggel? – kérdeztem álmosan.
- Nem bírtam elaludni és éhes voltam. – mondta karikás szemekkel.
- Megvárhattad volna Jasont. – motyogtam majd visszamentem a szobánkba.

Jason még mindig aludt. Befeküdtem mellé és elkezdtem puszilgatni az arcát hátha arra felébred. Sikerrel jártam, hosszú reggeli csókot kaptam majd felöltözött és kimentünk a konyhába. Összedobott nekünk valami finomat, de még mielőtt hozzá kezdhettem volna csöngettek. Elindultam ajtót nyitni. Mikor kinyitottam erős fény majd sötétség tárult elém és felsikítottam, de még mielőtt észbe kaptam volna már egy kocsiban ültem, zsákkal a fejemen. A kocsi ajtaját becsapták és elindították a motort. Jess éles kiáltását még hallottam, de mást semmit. A kezeimet is összekötötték, ne hogy véletlenül is elérjem a késem. Nem estem pánikba, biztos Drake probálkozik megint, de most nem fog megint túljárni az eszemen. Sokáig mentünk, majd halk sutyorgást hallottam, de nem tudtam kivenni miről beszélnek. Nem tudtak volna várni míg megreggelizem? Éhen halok. Várjunk csak. Ez egy jó ürügy, hogy levegyék a zsákot a fejemről!

- Kaphatnék valami kaját? - motyogtam a zsákon keresztül.
- Nem, kuss! - kedves válasz, de tényleg nagyon éhes vagyok. Hangosan korgott a gyomrom.
- Lehet, hogy tényleg adni kéne neki kaját. - suttogta valaki.
- Majd ha odaértünk! - ez nem Drake hangja volt.

Nagyjából 1 órát utaztunk, majd a kocsi lefékezett. Valaki felemelt és bevittek egy szobába. Levették a zsákot a fejemről, de a kezemet nem oldozták el, sót hozzákötözték a lábaim a szék lábához. Igen, egy kicsi, fehér falú szobában voltunk. Hárman ültek körülöttem, Drake és két segédje, talán ők is félig korcsok gondolom.

Ültek és bámultak engem, egy szál hálóingben voltam.

- Kaja? - kérdeztem.
- Ja tényleg. - elém toltak egy tálca kaját. Spagetti...komolyan gondolja!?
- A kezeim. - billentettem hátra a fejem.
- Még mit nem! - mondta Drake vigyorogva. Megfogta a villát, szúrt rá tésztát és a szám elé tartotta.
- Komolyan azt hiszed, hogy... - beletömte a számba a falatot mielőtt befejezhettem volna a mondatot.

Lenyeltem a tésztát, de az államra is került a szószból. Közel hajolt az arcomhoz Drake, hátradőltem amennyire tudtam a széken, de ő szabad volt.

- Meg ne próbáld! - mondtam haragosan, majd kidugta a nyelvét és lenyalta az államon maradt spagettit.
- Kinyírlak te rohadt dög! - ordítottam az arcába.
- Kíváncsi vagyok, hogy csinálnád összekötözött kézzel. - vigyorgott gúnyosan.
- Töröld le a vigyort a képedről, még az étvágyamat is elvetted te rühes korcs. - kiabáltam továbbra is.
- Amúgy meg, minek hoztatok ide? - kérdeztem.
- Hamarosan megjön a barátnőd, hogy megmentsen, és mi tárt karokkal várni fogjuk. - gyilkos vigyort vett fel. Kicsit ijesztő volt.

Felállt és kisétált a szobából egyik társával a nyomában. A legfiatalabb maradt bent velem. Szükségem volt a késre. Elkezdtem feszegetni a kötelet a lábamon, semmi sikerrel.

- Figyelj ide kis srác, én nem akarok 15 éveseket megölni, úgy hogy kérlek segíts nekem. - mondtam bájosan mosolyogva, hátha bedől a hazugságomnak.
- Tudom, hogy megölnél ha segítek is, de mivel nem birom Draket segítek. - talán meggondolom, hogy megöljem-e ezt a srácot.

Ha nem bírja Draket csak jó kölyök lehet.

Elvágta a köteleket, nagyot nyújtóztam majd az ablakon át távoztam. Drake kocsija mellett állt Jess ezüst Opelje, de nem ült benne senki. Egy éles sikolyt hallottam, egyből a hang felé fordultam és Jes rohant ki az ajtón egy óriási farkassal a nyomában.

- Jessica! Szállj be a kocsiba! - kiáltottam majd a farkas felé futottam.

Futás közben elővettem a késemet és a farkas oldalába állítottam majd beszálltam az anyós ülésre.

- Taposs a gázra! - sikítottam, mert a farkas szinte megsem érezte a döfést és már az autó tetején volt.

Rápillantottam a sebességmérőre és 190 km/h-t mutatott. A farkas nem tudott mibe megkapaszkodni és lecsúszott a tetőről. Végre vége.

- Köszi Jess! - suttogtam. Úgy szorította a kormányt mintha szét akarná morzsolni.
- Nyugi, már vége. - nyugtattam, talán egy kicsit engedett a szorítása

Sokáig csöndben haladtunk és mikor már teljesen megnyugodott megszólalt.

- Jason majdnem szívbajt kapott mikor felsikoltottál, és én is. - nevetett.
- Én is. - mosolyogtam rá.

3. fejezet

Jessica szemszöge by: fruu

Mérgesen ugrottam be az ágyba Tom mellé. Lerakta a könyvet amit olvasott és felém fordult.

- Mi a baj édesem?
- Drake. Mindegy, majd holnap elmesélem. - morogtam.
- Ahogy gondolod.
- Szeretlek. - súgtam, majd hosszan megcsókoltam.
- Én is szeretlek. - lehelte két csók között.

Még beszélgettünk egy kicsit aztán elaludt. Én világ életemben éjjeli bagoly voltam így, kimentem a nappaliba TV-zni, de hamar meguntam. Eldöntöttem, hogy csinálok magamnak valami kaját.
Éppen belefogtam volna, mikor valaki kopogott. Ki a fene lehet az hajnali 3kor?
Óvatosan kinyitottam az ajtót és egy vöröses bundájú farkas ült az ajtóban. Rögtön megismertem.

- Drake! Mi a fenét keresel te itt? - kérdeztem mérgesen. Átváltozott emberré és elvigyorodott. Annak idején ebbe a mosolyba szerettem bele és ha nem vert volna át, valószínűleg a mai napig elolvadnék tőle.
- Hozzád jöttem. - mondta.

Becsuktam magam mögött az ajtót. Nem akartam, hogy a többiek felébredjenek. Bár ha balhé van, arra úgyis felkelnek. Legalábbis Nic biztosan.

- Jess, én még mindig nagyon szeretlek téged. Nem tudom miért hagytál el. Gyere vissza hozzám! - kérte.
- Álmodik a nyomor. - vetettem oda. - Megcsaltál, te disznó! Most is csak azért nem öllek meg, mert nem akarom elvenni Nicole-tól az élményt, hogy lássa a halálodat.
- Nem csaltalak meg! Csak Nic mondta azt neked, mert bosszút akart állni amiért kidobtam.
- Nem hiszek neked.

Átkarolta a derekamat és szorosan magához húzott.

- Nagyon szeretlek! - súgta a fülembe.

Egy srác, tökéletes testtel, mosollyal itt ölel engem és azt mondja, hogy szeret. Igaz, hogy ez a srác Drake, de mindenki kaphat egy második esélyt, nem igaz?
Hagytam, hogy megcsókoljon. Hosszú és szenvedélyes csók volt. Óvatosan az autóm felé húzott és beült a hátsó ülésre. Hátra dőlt és mivel még mindig szorosan fogta a derekamat rajta landoltam.
Megcsókolt és közben a keze a pólóm végét kereste. Meglepő ügyességgel varázsolta le rólam, majd a többi ruhámmal is így tett.
Fél óra múlva a karjai közt szuszogtam. Arra ébredtem, hogy az autó elindult. Felpattantak a szemeim és ijedten pislogtam a volánnál ülő srácra. A padlóra dobált ruhák között turkáltam a pisztolyom után. Drake már sehol sem volt. Az a szemét!! És én meg milyen naivan bedőltem neki!
Végre megtaláltam a fegyvert és fejéhez tartottam.

- Ki a fene vagy te, hova viszel és Drake hol van?
- Marc a nevem, nem mondhatom meg és már rég elment a kis barátnődért.
- Hogy mi a túró van? Ugye tudod, hogy bármelyik percben lelőhetlek?
- Nem fogod megtenni. - mondta magabiztosan.
- Azt csak hiszed. - mosolyogtam, majd meghúztam a ravaszt.

Elkaptam a kormányt, mielőtt még nekimentünk volna valaminek és valahogy lefékeztem.
A fiú fejéből ömlött a vér. Szuper, takaríthatom a kocsit.A tenger mellett sikerült megállni. Mázli. A vízbe löktem Marcot, majd sietve elhajtottam.
Nicole még bajban van.
Padlógázzal száguldoztam az utcákon, míg meg nem érkeztem a házig.
Drake éppen a nálam is bevetett szöveget adta elő Nicnek. Láttam, hogy legszívesebben előrántaná a kését, de valamiért nem tette.


- Hé, Drake! - kiáltottam. - Fejezd be ezt gyorsan.
- Neked nem kéne itt lenned! - sziszegte. - Küldtem valakit, hogy intézzen el!
- Ó, csak nem Marcra gondolsz? Nem akarta elhinni,, hogy lelőném, így bebizonyítottam, hogy téved. - kacagtam.
- Mi folyik itt? - értetlenkedett Nic.
- Elcsábított, aztán meg ki akart csinálni.
- És én majdnem bedőltem neked! - kiáltotta Nicole.

Több sem kellett neki, elővette a kését és megindult Drake felé.

- Most kicsinállak, te rohadék! - üvöltötte.
- Sziasztok lányok! - köszönt el mosolyogva, majd átváltozott farkassá és elfutott. Mindezt olyan sebességgel hajtotta végre, hogy egyikünknek sem volt ideje reagálni. Ismét kicsúszott a kezünk közül.

2. fejezet

Nicole szemszöge by:etti

Jason azonnal odajött egy csókra, de nem hagyta figyelmen kívűl a kötést a lábamon, nem az az aggódós fajta de azért rákérdezett.

- Mi történt a lábaddal? – húzta fel egyik szemöldökét.

- Ugyan semmiség, csak kificamodott, túlélem. – motyogtam.

Jobban izgatott amit az erdőben láttam. Az a farkas nem volt hétköznapi amit az erdőben láttunk, azt hiszem meg kéne keresnem. Jess arcán kiült a félelem mikor találkoztunk vele, én úgy tettem mintha nem vettem volna észre, teljesen higgadt maradtam. De késztetést éreztem arra, hogy megkeressem. Elindultam az ajtó felé.

- Hova-hova? – húzott vissza Jason és szorosan magához ölelt.

- Csak meg kell néznem valamit.

- És mi lenne az?

- A farkas, igaz? – kapcsolódott be Jess a beszélgetésbe miközben kibontakoztam Jason öleléséből.

- Igen, de ho…? – nem tudtam befejezni.

- Veled mehetek? – kérdezte, de láttam rajta kicsit tart tőle.

- Hát ha akarsz. – válasz nélkül indult a kijárathoz, majd kérdőn rám pillantott.

Mentem utána, az ajtónál a fiúkra szegeztem a tekintetem akik értetlenül bámultak minket.

- Nem sokára jövünk! – mondtam majd barátnőm után mentem és bepattantam a kormányhoz. Jess egész úton meg sem szólalt. Oda parkoltam ahova délelőtt is.

Úgyanazon az úton mentünk a kis tisztásra ahol megpihentünk. Megálltam a közepén és Jessre pillantottam. Didergett a hidegtől, nem mondom elég hűvös van, de én nem fáztam volt rajtam 3 réteg. Levettem a mellényem és ráterítettem.

- Köszi! – motyogta. A bokor megrezdült. Jess a hátam mögé bújt, én pedig arra a bokorra koncentráltam ahonnan a zaj jött. Nagyon lassan lépkedve előbújt egy farkas, azt hiszem ezt láttuk. A szemében semmi nem volt kiolvasható csak lassan ballagott felénk, majd 2 méterre megállt előttünk. Ez hatalmas állat, a vonalait jól ki lehetett venni a holdfényben, mert miközben várakoztunk a farkasra lement a nap és az erdő sötét, félelmetes volt. Hülyeség lenne hozzászólni, úgysem ért minket. Leült és figyelt minket, mintha vigyorogna. Olyan furcsa ez a farkas. Olyan ismerős. Közelebb léptem hozzá és odanyújtottam a kezem. Odadugta az orrát és megszimatolt, felállt és felvonyított. Ijedtemben visszaugrottam Jessicához. Hirtelen 2 lábra állt és remegni kezdett, majd átalakult és emberi formát vett fel. Méghozzá nem akármilyen embert, de nem ám a mi drága Drake-ünk állt előttünk egy szál farmerban. Nem hittem a szememnek, de a kezem reflexből a cipőmhöz nyúlt ahol egy kés volt elrejtve.

-         Mióta vagy félig farkas te rohadék? – kérdezte idegesen Jess.

-         Ha nem haragszol erre nem válaszolok. – mondta egy gúnyos vigyorral az arcán. És még viccelődik is ez a szemét.

-         De, haragszom, nem is tudod mennyire! – Jess szinte ordított. Léptem volna egyet hangtalanul.

-         Nem fogsz megölni… még nem, nem vagy még felkészülve. – mondta nekem, megtorpantam, letörölt a vigyort az arcáról.

-         Csak figyelj! – mondtam neki miközben elindultam felé a késsel a kezemben. 2 másik farkas ugrott elő a bozótosból. Pont úgy néztek ki mint Drake csak a bundájuk színe volt más. Megtorpantam. Jess odajött hozzám és megfogta a karom.

-         Gyere, majd máskor. – remegett a hangja, a félelemtől. Hisz ezek csak büdös dögök. Iszonyatosan ölhetnékem volt.

-         Na jó, legyen. – mondtam hangosan kifújva a levegőt. Elindultunk az ösvényen.

-         Még találkozunk!- kiáltott utánunk az a bolhafészek.

Visszaértünk a kocsihoz, beültem a volánhoz és gondolkozóba estem. Ez meg mióta félig farkas? Azt hittem ilyen csak könyvben létezik, a fantáziában. Nem is tudtam ezzel foglalkozni, csak arra tudtam koncentrálni mikor ugorjak rá és törjem ki a nyakát.

-         Nem indulnánk? – kérdezte Jess.

-         Ja de, bocsi.  – hamar hazaértünk és vettem egy jó forró fürdőt majd bebújtam Jason mellé, már mélyen aludt. Követtem a példáját és mély álomba merültem.

1. fejezet

Jessica szemszöge by: fruu

- Hogy van az, hogy mindenki rájön a tervünkre? - kérdeztem Nicole-tól, miközben beraktunk a csomagtartóba egy holttestet
- Fingom sincs. - sóhajtotta, majd beült a volánhoz.

Bepattantam mellé az anyósülésre. Gázt adott és elindultunk az erdő felé. Van benne egy kis folyó és még senki nem vette észre, hogy hullák vannak benne. Mivel a kis folyó egy nagyobba torkollik, ami pedig a tengerbe visz. Így az embereknek csak annyi tűnik fel, hogy eltűnt valaki, de a holttestet sosem találják meg.
Mikor megérkeztünk átcseréltük a cipőnket gumicsizmára és elindultunk.
Imádok az erdőben mászkálni. Olyan megnyugtató és csendes.
Fél óra séta után meghallottuk a folyó halk csobogását. A nehéz testet óvatosan beleemeltük a vízbe. Pár nap és végleg eltűnik.

- Jess gyere utánam. - súgta Nicole.
- Hova megyünk? - kérdeztem.
- Csak gyere.

Errefelé még sosem jártam. A sűrű lombkorona eltűnt és a halvány napsugarak szinte beragyogták a kis tisztást. A fű selymesen puha volt és ezer színű virág tarkította.
Az égre gyönyörű színeket festett az alkony. Nic elfeküdt a földön, én pedig követtem a példáját. Addig kémleltük az eget míg teljesen be nem sötétedett.

- Nic visszatalálsz a szokásos útra?
- Jessie ne nézz már hülyének! Azt hiszed, hogy akkor megvártam volna amíg vaksötét nem lesz?
- Bocs!

Igyekeztem nem lemaradni, de igen nehezemre esett. Nicole elég rutinosan mozgott, valószínűleg már sokadszor járhatott itt. Én azonban most voltam itt először, így elég bizonytalanul haladtam.
Amikor visszaértünk a folyóhoz átvettem az irányítást. Ez az én terepem.
Az orromig sem láttam, de már kívülről tudtam, hogy mi merre van.
Hirtelen vonyítást hallottam a közelből. Feltehetőleg farkasét. Nem is tudtam, hogy ebben az erdőben vadállatok is vannak. Eléggé megijedtem,így gyorsítottam a lépteimen, míg végül azt vettem észre, hogy futok. Tompa puhhanást hallatszott a hátam mögül. A vállam fölött hátra néztem, de nem lassítottam. Mikor megláttam, hogy Nicole a lábát szorongatva fetreng elvétettem a lépést és én is a földön kötöttem ki. Éles fájdalom nyilallt a fejembe, de nem törődtem vele. Felpattantam és odaszaladtam Nichez.

- Jól vagy?
- Nagyon fáj a lábam. - nyöszörögte.
- Tovább kell jönnöd! Már nem vagyunk messze. Max. 5 perc. - próbáltam bíztatni.
- Nem hiszem, hogy menni fog.
- Nicole! Gyerünk! Támaszkodj rám.
- Oké, megpróbálom, de nem ígérek semmit.

Egy ág reccsent a hátunk mögött.

- De siess kérlek! - mondtam remegő hangon.

Sietve letérdeltem mellé és átkaroltam a derekát. Sziszegve felállt és elindultunk.
Morgást hallottam, most már nagyon közelről. Gyorsítottam, de csak annyit amennyit Nic is bírt.
2 percen belül szerencsére visszaértünk az autóhoz.
A fák közül egy farkas figyelte minden mozdulatunkat. Gyorsan beültünk még mielőtt az állat támadhatott volna.
Most én vezettem. Padlóig nyomtam a gázt.

- Jessie neked vérzik a fejed! - érintette meg a sajgó pontot.
- Ugyan semmiség. - legyintettem.
- Ha hazaérünk, megnézem közelebbről.
- Inkább a te lábadat kéne megvizsgálni. Nagyon fáj?
- Hát, el tudnék képzelni jobbat is. De megvagyok.

Lefékeztem a lakás előtt.Négyen lakunk ebben a 2 hálószobás és egy fürdős,konyhás és nappalis csodában. Egyenlőre csak erre telik.
Nagy nehezen bejutottunk Nic-kel, majd leültettem a kanapéra.

- Szia! - köszöntem Tomnak, majd egy puszit nyomtam a szájára.
- Veletek meg mi történt? - kérdezte.
- Bajos dolog megszabadulni egy hullától. De ezt már tudhatnád bébi. - nevettem. - Légyszi nézd meg Nic lábát.

Elmentem a fürdőbe az elsősegély dobozért. Ám mielőtt visszamentem volna a nappaliba, úgy döntöttem kitisztítom a sebem. Húú ez tényleg elég ronda. A homlokomon tátongó véres sebre nyomtam a vattát, majd mikor végeztem egy sebtapaszt tettem rá.
Kezemben az elsősegély dobozzal beszaladtam a nappaliba.

- Hogy vagy? - érdeklődtem.
- Jól. - mosolygott. - Csak egy ficam.
- Legközelebb vigyázzatok jobban. - dorgált meg Tom, majd gyengéden meglökött. Lábujjhegyen álltam, így ennyi is elég volt, hogy elveszítsem az egyensúlyom. Megpróbáltam valamiben megkapaszkodni, de sikertelenül, viszont egy vázát lelöktem a polcról, ami hatalmas csattanással tört szét a földön.
- Mi ez a zaj? - jött elő a hálóból Jason.
- Csak egy váza.
- Veletek meg mi történt? - kérdezte meglepetten.

Bevezető

Mi vagyunk Nicole és Jessica Miamiból.
Volt egy srác, aki átvert minket, elég rendesen. Csak sajnos nem viseljük túl jól ha becsapnak.
Szerencsére vannak olyanok akik segítenek a célunk elérésében. A célunk pedig, Drake halála.
Aki megpróbál minket megállítani, azt eltakarítjuk az útból. Akik rájöttek a titkunkra mind "eltüntek".
 23 évesen, az életünk a gyilkolásól és a menekülésről szól.
Hogy ki lesz a következő áldozatunk? Reméljük hamarosan kiderül.