12. fejezet

Nicole szemszöge by:etti


- Úristen Jess ugye nem te vérzel?! - kérdeztem aggódva, hiszen az egész teste vérben fürdött.

Erre csak bólogatott, hogy nem, viszont szörnyű állapotban volt. El sem tudom képzelni mi történt, nem is akarom. Félek, hogy Tommal kapcsolatos.

- Kérlek Jason, bevinnéd a fürdőszobába Jessicát? - kértem, mivel nem voltam olyan állapotban, hogy embereket emelgessek.

Jason karba vette és bevitte a fürdőbe, majd a kádba fektette. Megnyitottam a zuhanyt és lemostam a vér nagyját a ruhájáról, eközben Jessica teljes sokkban volt.

- Meg...megoldom. - mondta és nagy nehezen lábra állt és elment a szobájába.
- Hogy van? - kérdezte Jason amint kimentem a a nappaliba.
- Rosszul.
- Felhívtam Tomot, de Drake vette fel. - tudtam, hogy az ő keze van benne, de akkor hol van Tom? Nem, az nem lehet.
- Drake megölte. - suttogtam, hirtelen iszonyatos hányinger fogott el.

Gyorsan beszaladtam a mosdóba, még épp időben emeltem a kezem a szám elé. A vécé fölé hajoltam és görcsös hasfájás közepette hánytam. Jason odasietett, összefogta a hajam és a hátamat simogatta idegesen. Na, már csak ez hiányzott.

- Jobban vagy? - kérdezte miután megmostam az arcom, a görcs is elmúlt. Sajnos tudom mi áll e mögött.
- Igen, persze.
- Romlott ételt ettél? - érdeklődött, azt hiszem muszáj lesz elmesélnem.
" Sose volt rosszul a romlott ételtől, mivel már előfordult az ilyesmi. Valamit titkol előlem."
- Igen...volna valami amit meg kéne beszélnünk. - motyogtam.

2 héttel ezelőtt

- Na menjünk aludni. - mondtam nevetve Jessicának amikor vége lett a kedvenc sorozatunknak, ami hajnali fél 1-kor volt.

 Jasonnek valami fontos elintéznivalója van ezért csak Tom van itthon rajtunk kívül, aki már rég óta húzzta a lóbőrt.

- Akkor jó éjszakát! - mondta majd kikapcsolta a tévét. Jess már el is tűnt a hálószobájukban.

Még kimentem a konyhába ittam egy pohár vizet és mentem aludni. Már szörnyen álmos voltam, ezért mikor beléptem fel se kapcsoltam a villany csak bedőltem az ágyba és aludtam...volna.

- Rég óta várok rád! - szólalt meg mellettem valaki.
- Basszus! - kiáltottam nem túl hangosan, remélem nem hallatszott el a másik szobáig. Gyors mozdulattal kapcsoltam fel az éjjelilámpámat.

- Ki gondolta volna, hogy egy ismerőssel futok össze az ágyamban, Drake.
- Mi tartott ennyi ideig? - kérdeztem miközben közelebb mászott hozzám és gyengéden simogatni kezdte a kezemet.
- Filmet néztünk, és ha szabad tudnom elárulnád mit keresel itt?- érdeklődtem.
- Igazából, téged. - vigyorgott.

Már épp kimásztam volna az ágyból mikor Drake visszarántott és egy könnyed mozdulattal tépte le a fölsőmet.

- Drake, ne csináld! - de késő volt már a nadrágomat húzta le és nem tudtam megálljt parancsolni.

*

- Szóval így történt! - suttogtam Jasonnek.
- Terhes vagy?! - kiáltotta, ami azt illeti még Jessnek sem mondtam el.

Már nem is kell, ott állt a nappali ajtajában könnyes szemekkel átöltözve. Azaz mindent hallott. Jess ijedten bámult rám, Jason pedig elvesztette a fejét és eltűnt a konyhában.

- Jason, mit csinálsz?! - kiáltottam mikor megláttam kezében egy késsel.
- Nemcsak hogy megcsaltál, de még teherbe is estél. Ennyit érek neked?! - ordibált velem hadonászva a kezében szorongatott késsel.
- Nem, Jason szeretlek! - kiabáltam miközben legördültek arcomon a könnyek. Nem voltak azok fölös könnyek, hiszem Jason nem akarta tovább hallgatni, semmit sem sajnálva magába állította a kést.
- Jason! - sikítottam.

 Odatérdeltem Jason mozdulatlan testéhez és megfogtam azt a kezét amelyik a földön pihent, majd a másik keze is a földre hullott. Eddig tartott a 2 éves szerelmünk. Jessica sírva tűnt el a szobájában, ami már csak az övé volt. Annyit sírtam, hogy megint elkapott a hányinger, de nem volt időm a mosdóig eljutnom, ezért a konyhai mosdót használtam. Miután megmosakodtam letakartam Jasont egy takaróval, mivel Jess megígért ha jobban lesz elviszi valahova. Nem sikerült elmondanom Jasonnek, hogy elvetetem a babát. Szörnyű bűntudatom volt, nem hiszem, hogy sokáig kibírom nélküle. Mi lenne velem ha Jess is itt hagyna? Nem, ebbe bele se merek gondolni. Nagy nehezen elbicegtem a szobámba, ami már csak az enyém, és elterültem az ágyon és mély álomba merültem. Jasonről és rólam álmodtam, azt, hogy Jason volt a kisbaba apja. Sokkal kellemesebb volt mint a valóság. 4 óra körül felkeltem és nem bírtam visszaaludni. Átmentem Jessicához, aki mélyen aludt. Halkan bemásztam mellé és sokkal jobban éreztem magam, hogy feküdt valaki mellettem, az akire mindig számíthatok, a legjobb barátnőm. Így könnyebb volt elaludnom. Mikor felkeltem Jess már eltűnt.

11. fejezet

Jessica szemszöge by: fruu

Ott feküdtem a nappaliban a ruhámból csöpögött a vér, a hajamat is átitatta. Minden porcikám mocskos volt. Nicole letérdelt mellém és felemelt, de nem érdekelt. Már mindegy volt. Minden mindegy.

5 órával ezelőtt

Kint sétáltam az utcán Tommal, fogtuk egymás kezét, tényleg romantikus volt. Nagyon sajnáltam, hogy nem vagyok belé szerelmes. Akkor minden bizonnyal álomszerű lenne ez a pillanat. Oké, tényleg csúnya dolog, hogy így kihasználom, de kell egy társ, aki segít és fedez. És legfőképp akire rá tudjuk verni a balhét, ha lebukunk. Odahajolt hozzám, a szeme csillogott és megcsókolt. Az arcán szétterült egy bárgyú szerelmes mosoly, amitől a falnak mentem volna. Nem akartam tovább bámulni idegesítő arckifejezését, úgyhogy az út túloldalát vizslattam, ahol megpillantottam Draket egy lány oldalán. Megszédültem és Tomba kapaszkodtam nehogy összeessek. Drake gyengéden megcsókolta a lányt, minden mozdulata óvatos volt, figyelt rá.

- Minden rendben van kicsim? - kérdezte Tom.
- Persze, csak megbotlottam. - hadartam zavartan.

A gyűlölet amit éreztem a lány iránt erősebb volt minden eddiginél. Meg kell szabadulnom tőle. Igaz, hogy nem Drake volt az első szerelmem, de igen is sokat jelent. És tudom, hogy ő is így érez, még mindig,

- Drágám, megtennél egy szívességet?
- Persze kicsim, neked bármit.
- Menj haza és rakj rendet mielőtt Nic megérkezik. Nemsokára én is megyek utánad, csak még van egy kis elintéznivalóm.
- Megyek édesem. Csak kérlek vigyázz magadra. Tudod, hogy nem élném túl, ha bármi is történne veled.

Megcsókoltam, majd megvártam míg lekanyarodik a sarkon és Drake után indultam.Pont a búcsúcsókra értem oda. Ha volt valami amit nem akartam látni, akkor az ez volt. A lány betipegett a lakásába Drake pedig egy sóhajjal megfordult és elrohant. Tétováztam egy kicsit, hogy biztosan helyesen cselekszem-e, de meggyőztem magam, hogy ez a legjobb döntés amit csak hozhatok. Bementem a házba, ahol a lány meglepett pillantásával találtam szemben magam. Fekete haja a derekáig lógott, élénkzöld szeme ragyogott hófehér bőrének gyűrűjében. Kétségtelenül gyönyörű lány volt, szinte már sajnáltam, hogy meg kell halnia.

- Szia! Holly vagyok. És te? - mosolygott rám barátságosan.
- Szia! Én meg Jessica. De ez most nem számít. - nevettem rá gúnyosan. Rászegeztem a pillantásomat és minden gyűlöletemet beleadva beindítottam az erőmet. Sikítva esett össze, a földön fetrengett kínok közt. Egy cseppet sem enyhítettem a fájdalmán. Megérdemelte. Egyszer csak nem mozgott. Nem halt meg, csak elájult a fájdalomtól. Előkaptam a tőrömet és beledöftem a szívébe. Vére sokkal vörösebbnek tűnt mint bárkié, csodálattal figyeltem ahogy szétfolyik a mellkasán. Megvártam az utolsó lélegzetét, majd a testét ott hagytam a nappalija közepén. A kilincseket letakarítottam, nem hagytam nyomot.  Elégedetten indultam haza, de beugrott, hogy még tartozom egy magyarázattal Nicnek. Betrappoltam a kórházba és köszönés nélkül belevágtam.

- Tudom honnan szerezted az "erőd".
- Jó reggelt! Na és, hogy?
- A trauma okozta, a...szóval ennyi.- mondtam majd kirohantam a kórteremből. Majd otthon beszélek vele. De azt nem kell tudnia, hogy megöltem Drake barátnőjét. Bevágódtam a kocsiba és épp elindultam volna, mikor rájöttem,. hogy nem is kocsival jöttem. Az anyósülésen Drake ült, szemével ölni tudott volna.

- Hiba volt. Téged szeretlek Jessica! Csak egy randi volt! Igaz, hogy tetszett, de tudod, hogy te vagy akit szeretek.Nem kellett volna ezt tenned vele.
- Drake...Én sajnálom. Elvigyelek valahova? Amúgy, hogy került ide a kocsim?
- Azt elhiszem, hogy sajnálod. Én hoztam ide, de ezt tudhatnád. Légyszi, vigyél haza.
- Oké.
Azt hiszem ennyit megtehetek neki. El kell játszanom, hogy megbántam a gyilkosságot. Csöndben voltunk egész úton és mikor bekanyarodtam a farkasok háza elé, Drake megszólalt.

- Tudod, hogy mindig is imádtam a bosszút. Úgyhogy most visszakapod. Körülbelül ugyanakkora fájdalom lesz. - mondta gúnyosan.

Szóra nyitottam volna a számít mikor hirtelen valaki kinyitotta a kocsi ajtaját és megkötözött. Megpróbáltam megkínozni, de nem sikerült.

- Farkasokra nem hat. - közölte nevetve.

Nagyszerű. Szóval tulajdonképpen teljesen védtelenül össze vagyok zárva egy nagy rakás farkassal akik bosszút akarnak állni. Ennél jobb se kell.Összekötözték a lábaimat is majd leültettek egy sarokba és mind kimentek. Alig 5 perc múlva Tommal jöttek vissza. Ő is meg volt kötözve.

- Ne aggódj kicsim, jól vagyok! - kiabált oda nekem.
- Szeretlek Tom!
- Én is Téged!

Drake a kezébe fogott egy kést és mélyen belekarcolt Tom hasába. Fájdalmasan felkiáltott, de aztán rendeződtek a vonásai és egy biztató mosolyt küldött felém. Meg akart nyugtatni. Életemben először éreztem őszinte bűntudatot. Elfordítottam a fejemet. Úgy akarok rá emlékezni,  mint egy mosolygós, mindig vidám fiúra,nem pedig mint egy én hibámból szenvedőre. Egy árnyék vetődött rám. Belemarkolt a hajamba és lábra állított. Iszonyatosan fájt, de nem szólaltam meg. Ha Tom erős tudott maradni, hát én is az leszek. Odavonszolt hozzá, majd levágta a kezemről a kötelet. Megöleltem és megcsókoltam. Túl kell élnie. Ezek után tisztelném, szeretném és tényleg jobb ember lennék. Csak élje túl!

- Na már most, cicababa, ha úgyis olyan gyilkos hangulatod van, akkor hajrá. - nyomta a kezembe a kést.
- Mi? Drake tudod, hogy úgy sem teszem meg. Ismersz.
- Azt hittem ismerlek. De csalódást okoztál. Viseld a hibád következményeit.
- Bármit kérhetsz, csak ezt ne!
- Segítek egy kicsit. - nevetett, majd megragadta a kést tartó kezemet és olyan gyorsasággal állította bele Tomba, hogy nem volt időm eldobni. Mindenfelé fröcskölt a vér.
- Drágám, ne add fel! Szeretlek téged! Nem akartam ezt tenni!
- Tudom. Én is Szeretlek. Köszönöm, hogy voltál nekem. - nyöszörögte. Átöleltem és megcsókoltam. Tudtam, hogy ez az utolsó csókunk, úgyhogy addig húztam ameddig lehetett. Mikor a teste élettelenül hevert a porban elszakadt minden kötél. Zokogni kezdtem. A könnyek csak úgy patakzottak a szememből. Tom nincs többé. Drake odajött hozzám felemelt és kivitt az ajtón.

- Tudnod kell, hogy egy cseppet sem sajnálom. - jelentette ki, miközben letett.
- Rohadj meg. - vágtam pofon, amit ő nyilván nagyon élvezett aztán visszament a házba.Beültem a kocsimba és padlógázzal hajtottam hazáig.Mikor megérkeztem gyorsan leparkoltam és kiugrottam az autóból. Végignéztem magamon, bár a könnyektől alig láttam valamit. Mindenem csupa vér volt. A pólóm, a nadrágom átázott a hajam is nedvesen tapadt a bőrömre. Most érzem csak igazán, hogy mennyire szerettem Tomot. Ő volt az életem, nem Drake, ahogy azt eddig gondoltam. A farkas többé már nem jelentett semmit és a világot pedig a halott szerelmem. Ezt a hibát sosem fogom megbocsájtani magamnak. Beléptem az ajtón és még annyi tartás sem maradt bennem, mint eddig. Összerogytam és zokogva terültem el a padlón.

10. fejezet

Nicole szemszöge by:etti


- Jason! - sikítottam, ami nem volt túl jó ötlet mert iszonyatos fájdalom hasított a mellkasomba a varratok miatt. Fél másodperc nem telt el, Jason már ott állt mellettem.
- Mi a gond?! Jól vagy?!...Hol van Jessica?
- Jól vagyok...csak fáj. Jessicát...elvitte Drake. - mondtam nagyon halkan, de láttam rajta, hogy vette az adást.
- Semmi gond, Tom elintézi. - mondta, megsimította az arcom és kiment a szobából.

Remélem Jess jól van, még csak az kéne, hogy itt feküdjön mellettem a kórházban. Épp elég aggodalmat okoztam mindenkinek. Mi lehet Drake célja? Mért vagyok már megint ilyen álmos? Ásítottam és elszundítottam. Ajtócsapódásra keltem. Pislogtam néhányat és Jessica állt az ágyam mellett szakadt pólóval és nadrággal.

- Mit csinált veled? - kérdeztem ijedten.
- Hát...szóval... - nem hiszem el, már megint odaadta magát neki?
Nem tudom kire legyek mérges, Drakre vagy Jessicára.
- Jess...hogy tehetsz ilyet Tommal? Elmondod neki?
- Nem, kérlek tartsd a szád! - utasított.
- Rendben. Tudod, hogy bennem bízhatsz, viszont Drakeben nem!
- Tudom, tudom! De megtudtam valami érdekeset. - mondta furcsa grimasszal az arcán.
Kezd kíváncsivá tenni.
- Na mesélj!
- Gondolatolvasó vagy, én pedig fájdalmat tudok okozni érintés nélkül bárkinek. - mondta határozottan.
- Ugyan már, ilyenek csak a mesékben meg a filmekben vannak. Jess ez a való világ! - nem hiszem el, hogy ilyet próbál beadni nekem.
- Bebizonyítom! - mondta miközben az ajtó felé sétált. Ezt nem csinálhatja.
- Ugye nem a fiúkat akarod behívni?! - mire kimondtam már bent voltak.
- Kérlek ne csináld, elhiszem csak ne tedd! - de késő volt, Tom a földön fetrengett a fájdalom miatt.
Tényleg létezik ez az egész? Akkor tudok gondolatokat olvasni is? De hogy?
- Tom jól vagy? - kérdezte Jessica közömbösen.
- I-igen, de hogyan és miért csináltad ezt?
- Valahogyan különös erőkre tettünk szert, Nicole gondolatolvasó viszont arra még nem jöttünk rá, hogyan működik. - miközben elmesélte a fiúknak mi is történt, azon agyaltam kinek a hangját hallom.

"Jessica kihasznál, semmire vesz engem, de szeretem" - ez biztosan Tom, akkor viszont tényleg gondolatolvasó vagyok. Néhány szempontból egész jó. Vajon, ha koncentrálok Jasonra akkor belelátok a fejébe? Behunytam a szemem és minden erőmmel Jasonra fókuszáltam.
"Nicole elaludt..."

- Ébren vagyok! - kiáltottam.
- Tessék?! - nézett hirtelen mindenki rám.
- Semmi... - mondtam. Kinyílt az ajtó és az orvos lépett be.
- Hogy vagy Nicole?
- Köszönöm, egész jól. - mosolyogtam rá.
- Ennek örülök! Holnap már haza is mehetsz! - mondta és távozott.

Még gyakorolnom kell a gondolatolvasást, csak tudnám hogyan szereztük ezeket a képességeket.
"Biztos, hogy a képességemet Drake hozta létre, de Nicole hogyan szerezte?"

- Örülnék, ha kiderítenéd. - mondtam gúnyosan.
- Jól van na. - motyogta majd kiment a szobából.
- Szóval...gondolatolvasás mi? - vigyorgott Jason, eközben Tom is eltűnt.

"Jó lenne már otthon lenni, az ágyban" - gondolta és rámkacsintott.
- Igen, szerintem is. - mondtam és magamhoz húztam egy csókra.

Mire felébredtem Jason mindent összepakolt és útra kész volt. Jessica és Tom sehol.

- Nem gondoltam, hogy ennyire otthon, az ágyban akarsz lenni. - mosolyogtam rá, majd megcsókolt.
"De-de!"
- Tudom, hogy szerezted az "erőd" - mondta köszönés nélkül.
- Jó reggelt! Na és, hogy? - egy cseppet sem érdekel honnan tudja csak mondja már.
- A trauma okozta, a...szóval ennyi. - mondta és elviharzott.
- Mi baja? - kérdezte a Jason.
- Jó kérdés. Na mennyünk haza. - sóhajtottam.

Otthon minden ugyanúgy volt. Senki nem járt azóta itthon, gondoltam Tom már biztos volt itt, de mégsem. Nem szokott csak úgy eltünni, biztos van valami oka. Miközben gondolkodtam Jason bevitt a szobába és...

- Legalább ezért megérte. - mondta miközben öltözött.
- Na igen. - nevettem.

De most már igazán érdekel mit csinál Jess ennyi ideig. A telómért nyúltam és tárcsáztam. Nem csöngött ki, biztos ki van kapcsolva. Basszus igazán elkéne vele beszélgetni.
Ajtócsapódás és zokogás töltötte be a házat. Kisiettem és érdekes látvány tárult elém.
Jessica feküdt a földön sírt és mindene véres volt.