8. fejezet

Nicole szemszöge by:etti


Jess lekötözte a nőt, majd Jason segítségére indultunk. Nem volt könnyű menet, de nagy nehezen levadásztuk onnan szerelmemet. Jason teljes kómában volt. Kivittük és beszálltunk a kocsiba. Jessica visszament az anyához elengedni, pár perc múlva indultunk is. Otthon Tom bevitte a nappaliba és belebugyolálta egy takaróba. Csináltam neki egy forró teát és bevittem neki, közben már visszanyerte eszméletét. Mellé ültem a kanpén és magamhoz szorítottam Ő pedig adott egy puszit a homlokomra. Miután megitta a teát bementünk a szobánkba, Jason hamar el is aludt, de én egy percet sem aludtam az éjjel. Visszaemlékeztem, mikor leszúrtam azt a kislányt. Őt az erdőbe vittük, de nem rejtettük el és másnap a újságok írtak róla, hogy valószínűleg állattámadás végzett a kislánnyal. A gondolatmenetemet Jason szakította félbe...horkolni kezdett, ami elég szokatlan, sose szokott. Biztosan a nyugtató miatt, amit beadott neki az a nőszemély. Szerencsére nem hangosan. Már hajnalodott, mikor végre alvásra bírtam magam.

Erős fejfájásra keltem és a csengőnkre, ami elég  hosszan csengett. Jasont nem nagyon zavarta, aludt tovább. Belebújtam a köntösömbe és elindultam az ajtóhoz, ami még mindig szólt.

- Jól van már, megyek! - ordítottam, mindjárt szét robban a fejem.

Mire odaértem végre leszállt a csengőről az illető. Nem vettem a fáradságot, hogy kinézzek a kukucskálón, ami hatalmas hiba volt. Amint ajtót nyitottam, hatalmas szúrást éreztem a mellkasomon. Meg sem bírtam szólalni csak a férfit láttam egy fekete sapkával a fején amint elfut. A kés pedig meredezett a mellkasomból ami elmondhatatlanul égetett, sikítani sem volt erőm. Megpróbáltam kihúzni, de az sem sikerült. Nem hiszem el, hogy senki nem kelt fel a csengőre. Összeestem és az utolsó amire emlékszem, az Jessica amint odasiet hozzám, aztán sötétség. Egy korom sötét szobában vagy talán alagútban voltam, mert egy kis fényt láttam a távolban. Várjunk csak nem úgy van, hogy nem szabad a fény felé mennem? Nem, nem szabad, de valami kényszerített, hogy induljak el. Nem akarok, még nem akarok meghalni.

- Neeem! - sikítottam, de mintha nem jött volna ki hang a torkomból.

A lábaim pedig csak vittek a fény felé. Hirtelen erős fény tárult a szemem elé. Meghaltam?!

- Nic! Nic jól vagy?! - hallottam Jason ideges hangját. Hál' Istennek életben vagyok!
- Jason. - suttogtam. Éreztem meleg kezeit az enyémen.
- Mi történt? - érdeklődtem még mindig halkan.
- Sss. Majd később elmeséljük, de most pihenned kell! - mondta, miközben simogatta a karomat.
- Nem lesz egy nyugodt napunk sem? - mondtam, majd megszorítottam kezét, amennyire azt szorításnak lehet nevezni, mert erőm az nem igen volt még.

Érzem a kötözést a mellkasomon. Bevillant egy kép, mikor belém szúrja a kést az a fickó, és a fájdalom ami követte azt. Összerezzentem az érzésre.

- Majdnem meghaltál. - suttogta szerelmem és egy könnycsepp gördült le az arcán.
- De élek, és ez a fontos. - mondtam miközben letöröltem könnyeit amelyek egyre szaporábban gurultak.
- Szeretlek. - mondtuk egyszerre, majd hozzám hajolt és megcsókolt.

Sokáig nem beszéltünk, kezdtem álmos lenni, mikor egy nővér sétált be kezében egy pohár vízzel és gyógyszerrel. Odatartotta nekem én pedig szó nélkül lenyeltem a tablettát. Visszafeküdtem és már alig bírtam nyitva tartani a szemem. Még hallottam ahogy belép valaki a szobába és Jasonnal beszélget.

- Hogy van? - kérdezte biztosan Jessica, bárhol és bármikor felismerném a hangját.
- Már jobban, most aludt el.
- Istenem az én hibám. - sutyorgott Jess.

Jaj ne, most mért hiszi, hogy az Ő hibája?! Egyértelműen az enyém, hisz én nem néztem meg előbb a kukucskálón, hogy ki az.

- Dehogy a tiéd. Már rég ébren voltam, csak fetrengtem az ágyban. Nekem kellett volna ajtót nyitnom. - motyogta Jason.

Ezt nem hiszem el, nem akarom, hogy magukat hibáztassák. De most nem bírok tovább ébren maradni, most már tényleg aludnom kell. Hamar el is aludtam.

7. fejezet

Jessica szemszöge by: fruu

-Ne! Nem lehet igaz! - ébredtem Nic ordítására.

Kiugrottam az ágyból és berohantam a szobájába. A padlón ült, egy papírdarabot szorongatott és sírt.

- Mi történt? - öleltem át.
- Jason...- hüppögte.
- Mi van vele?- ijedtem meg.
- Elrabolták. Biztos azok a rohadék korcsok!
- Hadd nézzem. - kértem.

A kezembe nyomta a papírt, majd megtörölte a szemét.
" Ha szükséged van még a drágalátos pasidra, akkor gyere erre a címre Jessicával: Mayner utca 34.
24 órátok van, ha nem jöttök, Jason meghal"
Na igen... Ez Drakere vall.

- Mond csak, mire is várunk? Minden elvesztegetett percünkkel Jason esélyeit rontjuk.
- Induljunk. - tápászkodott fel a földről.
- Toom, elmentünk. - kiabáltam és már ültem is be a kocsiba.

Padlógázzal száguldottunk az utakon, míg meg nem érkeztünk.

- Valami terv? - kérdezte Nic.
- Van még nálam a porból. - gondolkodtam hangosan. - De most ne azt vessük be. Menjünk be és tudjuk meg, hogy mit akarnak.
- Oké. - egyezett bele.

Szóval kiszálltunk az autóból és bekopogtunk. Fűtött a vágy, hogy előkapjam a pisztolyomat és pár golyót eresszek a korcsok fejébe, de Jason biztonsága miatt nem tehettem.

Egy fekete hajú, kedvesen mosolygó lány nyitott ajtót.

- Á, szóval ti vagytok Nicole és Jessica. Már vártunk titeket.
- Hol van Jason? - sziszegte Nic.
- Biztonságban. - nevetett. - Már amennyire egy krokodilokkal teli medence fölött lógni biztonságos.

Nic arcára gyűlölet és rémület vegyes keveréke ült ki.

- Hol van? - kérdezte még egyszer.
- Második ajtó balra. - mosolygott a lány.

Nicole gondolkozás nélkül rohant az ajtóhoz, kinyitotta, majd a meglepetéstől  mintha földbe gyökerezett volna a lába.

- Nee! Jason!! - sikítozott.

Ijedten mellé szaladtam, de bár ne tettem volna! Egy óriási medence, teli hatalmas krokodilokkal, fölöttük pedig alig 3 méterre Jason lógott. A bokájára egy kötél volt kötve, így fejjel lefelé himbálózott.

- Mit akarnak azok a korcsok? - szorítottam össze a fogam.
- Korcsok? - nézett meglepetten a lány.
- Várj! Ez nem Drake-ék műve?
- Miféle Drake? Ti meg miről beszéltek? - zavarodott össze.
- Akkor kik csinálták ezt?
- Nem mondhatok neveket. Legyen elég annyi, hogy nagy hiba volt megölni a kis Katie-t.
- Miféle Katie? Nem öltünk meg egy gyereket sem! - gondolkoztam.
- Augusztus 22. Alacsony szőke hajú, barna szemű 5 éves kislány.

Ó, te jó ég! Miért nem lehet egy jó napom?

- Nem szándékosan tettük. Kigurult a labdája az útra. Nem tudtunk megállni. Végtelenül sajnáljuk. - mondtam.
- Nem veszem be! Ott volt egy másik kisgyerek is, csak őt szerencsére nem vettétek észre. Elmondta, hogy Katie látta, amikor megölitek az apját. Ez nem lett volna baj, mivel szörnyű ember volt, ezért még hálásak is vagyunk. De a kislány volt a mindenünk! Egy igazi kis angyal! Sosem bocsájtjuk meg, hogy megöltétek! - sziszegte. - Most megfizettek!

A táskámba nyúltam a pisztolyomért, de ő gyorsabb volt. A fejemhez szorította a fegyvert és gúnyosan nevetett.

- Nicole! Kéne egy kis segítség! - kiabáltam.

Kővé fagyva állt, és bámulta a szerelmét.

- Nicole! - estem kétségbe.

Összerezzent, majd megindult felém. A lány Nicet vette célba a pisztollyal. Pont erre vártam. Elkaptam a csuklóját és kicsavartam. Felkiáltott fájdalmában és elejtette a fegyvert.

6. fejezet

Nicole szemszöge by:etti


- És ezt te fogod végbe vinni? - érdeklődtem.
- Mivel gondolom te nem akarod, igen én fogom.
- Kicsit őrültségnek tűnik, de hátha. - kételkedem a tervben, de Jessben nem.

A fákon keresztül átszűrődő fényt láttam, ebből tudtam, hogy megérkeztünk a házhoz. Lekanyarodtunk az erdőbe vezető kis ösvényre és Jessica leállaította a motort.

- Megvárjuk a reggelt? - kérdeztem.
- Még mit nem, addigra megtalálják a kocsit.

Jess elővett egy kis üvegcsét amiben rózsaszínes por volt. Berakott a szájába egy tablettát és egy koty vízzel lenyelte.

- Biztos működni fog?
- Ne aggódj, nem lesz semmi bajom.

 Ez csak altató por és ha véletlen  le is nyelném, bevettem az ellenszert. - nyugtatgatott, de én attól tartok, hogy Drake fog ajtót nyitni.

- És mi van ha Drake nyit ajtót?
- Hát akkor gáz van, de ezzel ráérünk akkor aggódni, ha ott leszünk. Most pedig induljunk. - utasított Jess, mintha teljesen biztos lenne a dolgában.

Mielőtt kiszálltunk volna a kocsiból, Jessica a szájára szort a porból. Odasétáltunk a házhoz amiből változó fények szűrődtek, gondolom tv-t néznek. Jess fellépett a bejárat előtti lépcsőre és becsöngetett, addig én leskelődtem az ablaknál, hogy hányan vannak bent és, hogy ki megy ajtót nyitni. Senki nem mozdult, mintha meg sem hallották volna, ketten ültek a tv előtt, de nem tudtam kivenni kik azok. Valaki felállt és odasétált az ajtóhoz, amint kinyitotta Jess rácuppant a pasira. Hál' Istennek nem Drake volt az. Le sem tudta volna vakarni magáról szegény srác. Míg néztem ahogy Jessica smacizik a korccsal arra gondoltam, vajon Tom most mit tenne? Ezen elkezdtem kuncogni. A srác összeesett, vagyis elaludt, ami pedig azt jelenti, hogy bevált a terv első fele.

- Ne röhögcsélj, ráharapott a nyelvemre. - morcogott Jess.
- Bocsi. - majd megint elnevettem magam.

Miután kikacarásztam magam, a feladatunkra koncentráltam. Már hallottam is ahogyan a másik ember, vélhetőleg Drake jön megnézni mitörtént. Jess elővette a kését, én pedig követtem példáját, majd vártunk, hogy odaérjen hozzánk. Sajnos nem erre számítottunk.

- Te ki vagy? - vágtam egyből az ismeretlen ember fejéhez.
- És ti kik vagytok? És mit csináltatok vele? - mutatott a szundikáló bolhazsákra.

Nincs kedvem cseverészni, ezért könnyedén a szívébe döftem a kést. Most ezzel nem akarok foglalkozni. Jessel bevittük őket a nappaliba, ahol a tv ment. Leültünk a bézs színű kanapéra, ami már kivolt szakadva és egy kávéfolt is volt a karfáján. Mellettünk egy halott és egy alvó fickó feküdt. Az altató egy óráig hat, addig el kell rendeznünk Draket. Fél óráig néztük a tv-t és vártunk, amikor egy kocsi zaját hallottuk közeledni. Mozdulatlanul ültünk és vártuk, hogy bejöjjön az ember aki vezette a kocsit. Ez az utolsó lehetőségünk, mert az altató hatása hamarosan lejár. Hallottuk amint nyílik az ajtó és közelednek a léptek a nappalihoz. Felálltunk, megfordultunk és Drake állt velünk szemben.

- Szép jó estét hölgyeim! - köszöntött bennünket, de mi csendben maradtunk. Folytattuk tervünket.
- Szia Drake! - mondtuk egyszerre.

 Lassan feléléptem, majd megcsókoltam. Jess mögésurrant, szinte észrevétlenül és lendítette a kezét, hogy Drake hátába döfje a kést. Drake egyszerűen kisurrant a kezeim közül és Jess kése egy centiméterre állt meg a mellkasomtól. Drake megfogta Jessica kezét. Megmentette az életem, épp mikor az ő életét probáltuk elvenni. De mért tette? Jessicára pillantottam, és láttam a rémületet a szemében, ami az enyémben is ott volt. Hirtelen már csak sötétséget láttam. Vajon elájultam? Vagy meghaltam? Jéghidek kezeket éreztem a homlokom, a kezeimen, majd hideg ajkakat az enyéimen.

- Szeretlek. - suttogta valaki a fülembe.

Ezt a hangot ezer közül is felismerném, Jason volt. "Szeretlek" suttogtam volna, de nem bírtam. Megakartam szorítani a kezet az enyémen, de nem bírtam. Ugye nem bénultam le?! Biztosan csak ideiglenes. Megpróbáltam kinyitni a szemeimet, sikeresen. Homályosan láttam, pislogtam még néhányat és minden kitisztult. Jasont láttam meg először, majd Jess és Tom. Még Drake házában voltunk, de Őt nem láttam sehol.

- Szeretlek. - mondtam Jasonnek, miközben megpróbáltam felülni.

Kis erőt kellet a testembe vinnem. Teljesen elgémberedtem. Jason adott egy csókot, felsegített és körbenéztem.

- Hol van Drake? Mi történt? - érdeklődtem, mert nagyon kíváncsi voltam miért ájultam el.
- Drake elszökött, mint mindig. Miután elájultál... - nem hagytam, hogy befejezze.
- De mért ájultam el? - vágtam közbe.
- Mert...megvágtalak a késsel...amit Drake-nek szántam, olyan erős nyugtató volt a késen amitől egy pici vágás is elég. - suttogta, nagyon bántotta a dolog.
- Mikor rám néztél, már megvágtalak, azért estem pánikba. - folytatta.
- De nem éreztem semmit. - mondtam, majd megöleltem.
- Nincs mért aggódnod, nem haragszom rád. Az én hibám, hogy kicsúszott a kezemből, de megígérem legközelebb nem hibázom. - suttogtam.

Elsétáltunk a kocsinkhoz, amit még az erdő ösvényén hagytunk. Jasonnel az oldalamon beszáltunk hátra, Tom a volánhoz, Jess pedig mellé az anyósülésre. Elszundítottam a kocsiban, gondolom Jason vitt be mert mikor felkeltem már az ágyunkban voltam, egy levéllel Jason párnáján.